A Fővárosi Törvényszék Pf.632341/2019/4. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 523. §, 677. §, 679. §, 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) 7. §] Bírók: Bodor Krisztina, Fajta Gabriella, Haupt Egon

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43. Pf. .../2019/4.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Irinkov D. Mihály ügyvéd (fél címe1.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a személyesen eljáró alperes neve(alperes címe.) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 2019. január 18-án kelt 6.P..../2016/78/I. számú ítélete ellen a felperes által 79. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az alperes édesanyja, a Magyarországon élő néhai fél1 és a külföldi állampolgárságú, Országban élő felperes kb. 2007-ben ismerkedtek meg egymással, majd a néhai elhunytáig közeli baráti kapcsolatot ápoltak, rendszeresen találkoztak, közös szabadidős programokat szerveztek. A felperes e találkozások során megismerte az alperest is. A felperes - több esetben a néhai kérésére - anyagilag segítette fél2-öt, 2010. február 15. napjától 2014. december 24. napjáig különböző összegeket, összesen 43.525,35 eurót a (szolgáltató neve) pénzküldő szolgáltatón keresztül Országból Magyarországra küldött számára. 2015. május 22-én fél1 elhunyt, hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatállyal az alperesnek, mint örökösének adta át.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest - a hagyaték értékének erejéig - 6.800.000 Ft és perköltsége megfizetésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 679. § (1) bekezdése, a 677. § (1) bekezdés c) pont, a rPtk. 523. § (1) bekezdés és a rPtk. 216. § (1) bekezdés alapján, másodlagosan a ... Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: rövidítése a külföldi ország törvénykönyvének) alapján. Állította, hogy a felperes az alperes jogelődjével, annak édesanyjával, fél2-vel 2010. február 15. napjától 2014. december 24. napjáig euróban nyújtott, különböző összegekre kölcsönszerződéseket kötött, a felperes szerződés kötelezettségét Országból a (szolgáltató neve) átutalási rendszeren keresztül teljesítette. A kölcsönadott összegeket a jogelőd átvette a határidőre történő visszafizetés ígéretével, így a felek között kölcsönszerződés jött létre.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogelődje és a felperes közötti kölcsön szerződés létrejöttét, hivatkozva arra, hogy az édesanyja és a felperes között baráti, élettársi kapcsolat volt és ezen összegeket e kapcsolatukra tekintettel ajándékba kapta, illetve a felperessel közösen költötték el, vacsorázni, vásárolni és üdülni jártak. Az édesanyját az átvett összegek visszafizetésére kötelezettség ezért nem terhelte .

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, megállapította, hogy a 334.356 forint fordítási és tolmács költséget az állam viseli.

Joghatóságát megállapította, az alkalmazandó jogot az külföldi jogban jelölte meg, mivel a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (Nmjtv.) 7. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak a külföldi jogot hivatalból kellett alkalmaznia és a 8. § (1) bekezdése alapján megismernie. A perbeli jogviszonyra az Európai Parlament és Tanács 593/2008/EK (Róma I.) rendelete alkalmazandó. A Róma I. rendelet II. fejezetbe foglalt jogválasztás és alkalmazandó kapcsoló elv hiányában a jellegadó szolgáltatást kell figyelembe venni. A jellegadó szolgáltatás elmélete alapján annak a félnek a jogát kell alkalmazni, akinek a jellegadó szolgáltatás nyújtására van kötelezettsége, a Róma I. rendelet 4. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján. A kölcsön nyújtása esetén a jellegadó szolgáltatás a külföldi felperest terhelte, ezért a kölcsönt nyújtó felperes személyes jogát, a külföldi jogot alkalmazta a jogvita eldöntése során. Mivel a felperes az ... Polgári Törvénykönyv (rövidítése a külföldi ország törvénykönyvének) 861. §, 862.§, 863 § (1) bekezdése, 864. § (1), (2) bekezdése, 869.§., 983. § 984. § (1) bekezdése, 1000. §-a alapján meghatározott releváns tényeket, miszerint az alperesi jogelőd az átvett összegeket kölcsönként kérte és szolgáltatta azt számára a felepres és akaratuk ekörben konszenzuson nyugvó volt, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, kérve elsődlegesen annak megváltoztatása útján a kereset szerinti alperesi marasztalást, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Hivatkozott arra, hogy nem a Pp. céljának és rendelkezéseinek megfelelő az elsőfokú bíróság ítélete, az eljárás során levont következtetések tényalap nélküliek. A tényállás megállapítása helytelen, bizonyos alperesi előadásokat tényként fogadott el bizonyítás nélkül, a felperes által állított tényeket pedig az azt alátámasztó tanú vallomása ellenére sem fogadta el a tényállás alapjául. Magyarázat hiányában elfogadta azt az előadást, hogy bizonyos fokú érzelmi, gazdasági közösség jött létre felperes és alperesi jogelőd között. Ha és amennyiben ilyen közössége fenn is állt volna az alperesi jogelőddel, az sem zárta volna ki kettőjük között a kölcsönszerződés létrejöttét. Kettőjük között azonban olyan kapcsolat, amely ekkora összegű ajándék juttatását indokolta volna, soha nem állt fenn. Az eljárás során, ha a bizonyítékokat helyesen értékelte volna, nem marad számtalan ellentmondás tisztázatlan. Ilyen tisztázatlan ellentmondás, hogy:

· nem lett volna szükség a (szolgáltató neve) igénybevételével a pénz küldésére, díj ellenében, ha a felperes Magyarországi tartózkodása alkalmával kívánta volna ezen összegeket felhasználni, mivel azt díj nélkül magával hozhatta volna,

· alperesi jogelőd saját testvéreként mutatta be a felperesnek az alperes édesapját, eltitkolta a szülői minőségét,

· a felperes által az alperes rendelkezésére bocsátott kölcsön összegek azért kerültek a (szolgáltató neve) igénybevételével átküldésre, hogy utóbb igazolható legyen a rendelkezésre bocsátás ténye, azon összegeket, melyet ajándékként nyújtott az alperesi jogelőd részére, nem követeli vissza, köztük a vásárlásokra költött összegeket,