A Szegedi Ítélőtábla Pf.20786/2012/5. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 235. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Hajdúböszörményi Járásbíróság P.20522/2010/37., Kecskeméti Törvényszék P.22564/2010/32., Debreceni Törvényszék Pf.20786/2012/4., *Szegedi Ítélőtábla Pf.20786/2012/5.* (ÍH 2014.151, ÍH 2014.152), Kúria Pfv.20149/2013/4.

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.786/2012/4.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Dobrovitz Magdolna Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dobrovitz Magdolna ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Csapó Imre ügyvéd által képviselt alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2012. szeptember 7. napján kelt 2.P.22.564/2010/32. számú ítélete ellen a felperes 34. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150 000 (egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 120 000 (egyszázhúszezer) Ft másodfokú eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni az állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 1998. óta az (ország, város neve)-ban él, ahol - szakápoló végzettségére tekintettel - idős, illetve beteg emberek ápolásával foglalkozik. Az alperessel, aki szintén munkavégzés céljából költözött az (ország neve)-ba, 2000. évben ismerkedtek meg. A felperes lakhatását ekkor a munkáltatója és egyben ápoltja biztosította saját lakásán, akinek hozzájárulásával 2002. évig az alperes is ott lakott a felperessel, lakhatásukért ellenértéket fizetniük nem kellett. Ezt követően a felek két évig az alperes által bérelt lakásban laktak, majd 2005. évtől az alperes egy családi ház egyik szintjét bérelte, amelynek bérleti díját vállalkozása költségeként számolta el. A felek együttélésük alatt közösen vásároltak ingóságokat, illetve közösen viselték a megélhetésük költségeit, megtakarításaikat azonban külön kezelték, abból támogatták Magyarországon élő családtagjaikat. Így a felperes

- 2 -

rendszeresen segítette gyermekei megélhetését, hozzájárult fia ingatlanvásárlásához, emellett megtakarításait életbiztosítási kötvényekbe fektette.

Mind az alperes, mind pedig a felperes (alperes sógora neve), az alperes sógorát bízta meg magyarországi befektetéseinek kezelésével, aki a felperes és az alperes által a számlájára külön-külön átutalt pénzküldeményeket elkülönítetten kezelte, azok felhasználása illetve befektetése során a peres felektől külön-külön kapott utasítások szerint járt el. A felek közös bankszámlával, illetve egymás számláihoz hozzáféréssel nem rendelkeztek.

Az alperes 2005. év végén a testvérétől, (alperes testvére-)-től tudomást szerzett arról, hogy a (település 1. neve, ingatlan címe) szám alatti lakásingatlant árulják, és megbízta nővérét, hogy az ingatlant 12 000 000 Ft-ért vásárolja meg a részére. A peres felek házasságkötését megelőzően kifizetett vételárat (alperes sógora) egyenlítette ki az alperes által 2005. február 14 - 2006. január 19-e közötti időszakban átutalt összesen 35 500 dollár, valamint az alperes tulajdonát képező értékpapírok 2006. január 25-én történt beváltásából származó 6 427 169 Ft felhasználásával. A lakást annak megvásárlást követően az alperes felújíttatta, ennek költségeit, valamint a vagyonátruházási illetéket és a vétellel kapcsolatos egyéb kiadásokat - ugyancsak (alperes sógora) közreműködésével - az apai örökségének befektetéséből származó 2 000 000 Ft-ból fedezte.

A felperes és családja az ingatlant nem tekintette meg, felújításához nem járult hozzá. Az ingatlant az alperes bérbeadás útján hasznosította, az ebből származó jövedelemmel kapcsolatos igényt a felperes nem támasztott.

A felek 2006. május 3-án (külföldi város neve) házasságot kötöttek. Házassági életközösségük 2008. decemberében szakadt meg, házasságuk felbontására azonban mind a mai napig nem került sor.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a (település 1. neve, ingatlan címe) szám alatti ingatlan ½ illetősége az ő tulajdonát képezi. Tulajdoni igényét a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésére alapította, állítva, hogy 2000. szeptemberétől a házasságkötésig közöttük az alperessel élettársi életközösség állt fenn. Előadta, ennek tényét az alperes amerikai bíróság előtt a házasság felbontása iránti eljárásban tett nyilatkozatban elismerte. Hivatkozása szerint a kapcsolat létesítését követően közösen gazdálkodtak, közös háztartásuk költségeihez mindketten hozzájárultak, közösen vásároltak ingóságokat, saját keresményéből is hozzájárult az alperes magyarországi tartozásainak kiegyenlítéséhez. Állította, hogy (alperes sógora)-nak az adásvételi szerződés megkötését megelőzően összesen 26 000 dollárt utalt át az ingatlan vételárának kiegyenlítésére. Előadása szerint azért nem szerepelt vevőként az adásvételi szerződésben, hogy így csökkentsék a vétellel kapcsolatos ügyvédi költségeket. Álláspontja szerint az élettársi kapcsolat, valamint az ingatlan tekintetében a közös szerzés tényét igazolja a későbbi házasságkötés, valamint az, hogy ezt nem kísérte házassági vagyonjogi szerződés megkötése.

- 3 -

Pf.II.20.786/2012/4.szám

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az alperessel élettársi kapcsolatot létesített. Állította, közös háztartást nem vezettek, jövedelmükkel külön-külön rendelkeztek. Előadása szerint a felperes kapcsolatuk időtartama alatt túlnyomórészt bentlakásos munkahelyén lakott. Esetenként - amikor a felperesnek nem volt munkája - az ő általa bérelt lakásban tartózkodott, de többnyire ilyenkor is csak hétvégenként voltak együtt, mivel ő rendszerint lakhelyétől távol végezte a munkáját. Hangsúlyozta, hogy a felperes 2005. tavaszától 24 órás ápolást vállalt bentlakással, ami a közös háztartás vezetését kizárja. Állította, hogy házasságot is kizárólag annak érdekében kötöttek, hogy az ún. zöldkártyát megkaphassák. Hivatkozása szerint mindketten külön kezelték, és külön is használták fel a megtakarításaikat. A perbeli lakásingatlant saját megtakarításaiból, befektetéseiből, illetve örökségéből vásárolta, a felperes sem az ingatlan vásárlásához, sem pedig felújításához nem járult hozzá.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 630 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak 360 000 Ft eljárási illetéket. A bizonyítékok mérlegelésével arra a megállapításra jutott, hogy a felek 2002 - 2006. év között házasságkötésükig élettársi kapcsolatban éltek, gazdasági célkitűzésük azonban kizárólag arra terjedt ki, hogy kölcsönös segítséget nyújtsanak egymásnak a munkavégzésben, lakhatásuk biztosításában, megtakarításaikat azonban különvagyonukba utalták, azzal szabadon rendelkeztek. Utalt rá, hogy az élettársi kapcsolat fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat tekintetében ugyan a közös szerzés vélelme érvényesül, ettől azonban az élettársak szerződéssel eltérhetnek, amely szerződés nincs alakisághoz kötve. Álláspontja szerint a felek ráutaló magatartással abban állapodtak meg, hogy a megtakarításaikat nem tekintik közös vagyonnak, ezt igazolja az, hogy mindkét fél külön számlára utalta megtakarításait, külön adtak megbízást (alperes sógora)-nak a befektetéseik kezelésére, illetve keresményükből saját családtagjaikat támogatták, e tekintetben egymással szemben elszámolásra nem tartottak igényt. Ezt alátámasztó bizonyítékként értékelte azt a tényt is, hogy a feleknek az életközösség 2008. évi megszakadását követően sem volt elszámolási igényük egymással szemben. Hangsúlyozta, a felperes kizárólag az alperes megtakarítását kezeli közös vagyonként, míg saját megtakarítását különvagyoni jellegűnek tekinti, azzal elszámolni nem kíván, holott a felperesi érvelés elfogadása esetén, azaz amennyiben a perbeli ingatlan közös vagyoni jellege megállapításra kerülne, úgy a felperest saját megtakarításai tekintetében ugyancsak elszámolási kötelezettség terhelné. Rámutatott, a peradatok nem támasztják alá az ingatlan vételárának közös vagyoni forrását. Álláspontja szerint (alperes testvére) és (alperes sógora) tanúvallomása az okirati bizonyítékokkal együttesen igazolja azt az alperesi előadást, miszerint kizárólag az alperes különvagyonából történt a vételár