A Fővárosi Törvényszék P.23028/2015/59. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 180. §, (3) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, (1) bek., 339. §, (1) bek., 348. §, (1) bek., 1992. évi LXXIX. törvény (Métv.) 6. §, (3) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §, (1) bek., Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) 28. cikk] Bíró: Bakos Enikő Kinga

Fővárosi Törvényszék

...P..../2015/59.

A Fővárosi Törvényszék a dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda - dr. Szűcs Péter ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe.) I. rendű és II.r. felperes neve (II.r. felperes címe.) II. rendű felpereseknek a dr. Orosz V. Sándor ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

A bíróság megállapítja az alperes kártérítési felelősségét a felpereseket gyermekük, 1-es személy egészségkárosodottan való megszületése következtében ért károkért.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, amelyet a Fővárosi Törvényszéknél lehet előterjeszteni elektronikus úton, illetve a nem elektronikus úton kapcsolatot tartó fél esetében papír alapon, 3 példányban.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a közbenső ítélet elleni fellebbezést, valamint csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése kérhető a kormányhivatalnál.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

Indokolás

A felperesek házastársak. Az I. rendű felperesnél 2008. december 22-én öthetes terhességet állapítottak meg. A 2009. március 12-én és március 16-án, a 16. illetve a 18. terhességi héten végzett ultrahang vizsgálatok alapján egyezően az alsó végtagok tartási rendellenességét írták le, felmerült a magzatnál a dongaláb lehetősége. Az I. rendű felperes 2009. március 30-án, a terhesség 20. hetében az alperes genetikai tanácsadásán járt, ahol diagnosztizálták a magzatnál a dongalábat, erre figyelemmel az esetleges tünetegyüttesek kizárására további vizsgálatokat végeztek, így sor került magzati szív ultrahang vizsgálatra is. E vizsgálatok negatív eredményt adtak. Az I. rendű felperest arról tájékoztatták, és ez az orvosi dokumentációban rögzítésre került, hogy "dongaláb igazolható, mely a szülés után korrigálható, így önmagában nem képezi terhességmegszakítás javaslatát. ...". 2009. április 1-én az alperes mintavétel útján magzatvíz-vizsgálatot végzett, április 27-én az alperes genetikai tanácsadásán dokumentálták, hogy a magzatvíz-sejtek vizsgálata alapján a magzat karyotípusa szabályos, az ekkor elvégzett ultrahang vizsgálat alapján átlagos magzatvízmennyiséget, mindkét lábfej befelé fordulását és az alsó és felső végtagok flexióját írták le, továbbá rögzítették a biometriai adatokat. Az I. rendű felperes ezt követően több alkalommal járt a terhesgondozást végző cég neve Kft.-nél, továbbá a terhespatológiai ambulancián, ahol 2009. május 19-én átlagos magzatvízmennyiséget, ép placentát és durva eltérésre utaló jel hiányát írták le. 2009. június 4-én ugyanitt ultrahang vizsgálat alapján szintén átlagos magzatvízmennyiséget és ép placentát találtak, és rögzítették, hogy a protokoll szerint végzett vizsgálat során a korábban jelzett alsó végtagi eltérésen kívül egyéb rendellenesség nem állapítható meg. 2009. június 22-én a terhesgondozást végző intézmény további ultrahang vizsgálatot végzett, amelynek során további magzati rendellenességet nem írtak le. A 33. terhességi héten megindult szülés miatt 2009. július 3-án az I. rendű felperes kórházi felvételére került sor, majd július 4-én megszületett 1-es személy, aki átmeneti ballonos lélegeztetésre szorult, mindkét felső végtagja flexiós kontrakturában volt, a jobb vállízület rendellenességét és kétoldali dongalábat, komplex mozgásszervi fejlődési rendellenességet diagnosztizáltak nála. Az újszülöttet az alperes centrum Centrumába szállították. Többirányú vizsgálatát követően 2009. július 9-én diagnosztizálták a multiplex arthrogryposis betegséget, amelynek háttere tisztázása érdekében izombiopsziát végeztek. A gyermek születésétől kezdődően folyamatos ortopédiai gondozás alatt áll, többször végeztek rajta korrekciós műtétet a dongaláb miatt, továbbá a kontrakturák oldása érdekében. A gyermeket folyamatosan és rendszeresen fejlesztő foglalkozásokra viszik szülei, ennek ellenére mozgáskorlátozott, mind az alsó, mind a felső végtagjainak mozgásterjedelme, funkciója csökkent, kerekesszékkel mobilizálható.

A felperesek kereseti kérelmükben vagyoni és nem vagyoni kárigényt érvényesítenek az alperessel szemben. Arra hivatkoztak, hogy az alperes nem az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdésében rögzített elvárható gondosság elve szerint járt el az I. rendű felperes egészségügyi ellátása, genetikai tanácsadása során, magatartása jogellenes és felróható volt, amellyel oksági összefüggésben következett be a kár, azaz 1-es személy egészségkárosodottan történő megszületése. A kártérítési felelősséggel kapcsolatban hivatkoztak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §-ára, a 339. §-ára és a 355. §-ára. A felperesek kétirányú mulasztást róttak az alperes terhére: a dongaláb diagnosztizálását követően nem nyújtottak megfelelő tájékoztatást a szülőknek, illetve a szükséges vizsgálatok el nem végzése miatt nem ismerték fel még magzati korban az arthrogryposis multiplex congenita betegséget.

A dongaláb diagnózisának felállítását követő tájékoztatással kapcsolatban felperesek a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdésére hivatkoztak, amely szerint a terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri. Az orvosi dokumentációból kiemelték, hogy 2009. március 30-án, 19 hét és 3 napos terhességi korban diagnosztizálták a magzati dongalábat, erre figyelemmel a terhesség megszakításának indikációja fennállt, ugyanis a magzat dongalába 100%-os ártalomnak minősül. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy az Eütv. 134-135. §-aiban és a 13. §-ban szabályozott orvosi tájékoztatási kötelezettség értelmében a betegnek joga van a teljes körű és részletes tájékoztatáshoz, amely többek között magába foglalja a döntési jogáról, lehetőségeiről történő tájékoztatását is. A felperesek kifejtették, hogy mindezek alapján az alperesnek a szakmai szabályok és az elvárható gondosság elve szerint a genetikai tanácsadás során felvilágosítást kellett volna adnia a magzati ártalom fennállásáról azzal, hogy az a terhesség megszakításának lehetőségét is magában hordozza, és erről az I. rendű felperesnek kell döntést hoznia. Kifejtették, hogy ezzel szemben az alperes - tévesen, jogszabály ellenesen - arról tájékoztatta az I. rendű felperest, hogy a magzati dongaláb fennáll, de mivel az a szülés után korrigálható, így önmagában nem képezi a terhességmegszakítás javaslatát. A felperesek álláspontja az volt, hogy ezen hibás tájékoztatással az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezési jogát, valamint a felperesek családtervezéshez való jogát, ugyanis elvette tőlük azt a lehetőséget, hogy a terhesség megszakítása felől dönthessenek. Arra is rámutattak, hogy ezen jogellenes és felróható magatartásával oksági összefüggésben következett be a káreredmény, azaz 1-es személy egészségkárosodottan történő megszületése.