A Fővárosi Törvényszék Pf.636801/2016/6. számú határozata joggal való visszaélés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 123. §, 164. §, 235. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 133. §, 2013. évi CLXV. törvény (Panasztv.) 2/A. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:5. §] Bírók: Erményi Kinga, Rajnai Gabriella, Sáhó Mónika

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

67.Pf..../2016/6.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

a Francsics és Társai Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Francsics Imre (fél címe1.) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek

a személyesen eljárt

alperes neve(alperes címe.) alperes ellen

joggal való visszaélés megállapítása iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 35.P..../2016/10. sorszámú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.660.- (egyezer-hatszázhatvan) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 17.300.- Ft perköltséget.

Tényállásként megállapította, hogy a felperes és az alperes évek óta szerződéses kapcsolatban állnak, az alperes a felperes kiemelt ügyfele volt. Az alperes 2013. december 17. napja és 2016. február 1. napja közötti időpontban 48 panaszt terjesztett elő a felperesnél részben írásban, részben telefonon, változatos tartalommal, panaszait gyakran ismételte. Sérelmezte többek között az USD számlájának egyenlegét, a felperes panaszkezelését, sérelmezte az USD betétjének "eltűnését", panasszal élt a számlakezelési díjjal, az elektronikus számlakivonattal kapcsolatosan, kérte a call centerrel folytatott telefonos beszélgetései hangfelvételének megküldését. Az alperes által előterjesztett panaszokat a felperes kivizsgálta, a nagyszámú panaszra tekintettel belső ellenőrzést hajtott végre, melynek során megállapította, hogy az alperes panasza alaptalan, az eljárás során hibát nem tapasztaltak. Az alperes 2015. októbere és 2016. februárja között több alkalommal panaszt terjesztett elő a felperesi anyacég, a ... felső vezetéséhez is, sérelmezve a felperes szakszerűtlen, alkalmatlan üzleti folyamatait és azt a módot, ahogyan a felperes az alperest mint ügyfelet, illetve az alperes panaszait kezeli.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte a Pp. 123.§ (1) bekezdése és az új Ptk. 1:5. § (1) bekezdése alapján, hogy az alperes a panasztételi jogával visszaélve joggal való visszaélést valósít meg, figyelemmel az alperesi panaszok gyakoriságára, valamint arra, hogy a panaszkezelésben abszolút illetéktelen felperesi vezető tisztségviselők, illetve külföldi tulajdonosi kör vezetőinek teljes körű bevonásával zaklatja a felperest.

A megállapítással megóvandó jogai tekintetében előadta, hogy az alperes feltehetően a panaszáradattal kíván sérelemdíjat kikényszeríteni a felperesből, a felügyelő hatóságok ugyanis szigorúan vizsgálják a panaszkezelési előírások betartását és ennek elmaradása esetén több tízmillió forintos bírságot szabnak ki az adott pénzintézetre, amelyet a felperes el kíván kerülni. Hivatkozása szerint a jogszabályi kötelezettségének a panaszkezelés során maradéktalanul eleget tett, ezért az alperes évek óta tartó, teljesen megalapozatlan panaszáradata joggal való visszaélést valósít meg, mert a panaszjogot a társadalmi rendeltetésével és a jogalkotói akarattal ellentétesen gyakorolja. Utalt arra, hogy az alperesi magatartásnak köszönhetően a felperesnél száznál is több panaszügy van folyamatban, amely a felperesnek plusz munkát és költséget okoz. Mindezekkel a felperest zaklatja és illetéktelen, jogtalan előnyért gyakorolja a panaszjogot, csorbítja a felperes érdekeit.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a joggyakorlás során visszaélést nem követett el, a panaszjogot a Hpt. az ügyfél részére egyértelműen biztosítja. Az általa előterjesztett valamennyi panasz alapos, okszerű és jogilag alátámasztott volt, a felperes a panaszok kivizsgálását elégtelenül, jogszabálysértően és tisztességtelenül végezte, ezt igazolja, hogy felügyelő hatósága bírsággal sújtotta. Vitatta, hogy a panaszjogával történő élés a felperes zaklatásának minősülne, a bank vezető tisztségviselői hálásan fogadták azokat a bejelentéseit, amelyek a bank működésével kapcsolatos anomáliákra hívták fel a figyelmet. Álláspontja szerint a felperes a pert azért indította meg, mert bejelentése alapján vezetősége, illetve az anyavállalata elkezdett vizsgálódni a felperes tevékenységét illetően. Hivatkozott arra, hogy amennyiben a panaszai nem lennének okszerűek és megalapozottak, jogszabályokkal alátámasztottak, akkor sem minősülhet a panaszjoggal való élés visszaélésnek, ugyanis sem a Hpt., sem a Ptk., sem pedig az Info. törvény nem ír elő mennyiségi korlátot egy panaszoshoz kapcsolódóan.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint bizonyította-e a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ban írt feltételei fennállását.

Utalt arra, hogy a jelen eljárásnak nem képezhette tárgyát az, hogy az alperes által benyújtott panaszok alaposak voltak-e. Megállapította, hogy a felperes a felügyeleti bírság és a sérelemdíj tekintetében nem az alperessel szembeni jogai megóvására hivatkozott. Amennyiben a felperest a felügyelő hatóságok pénzbírsággal sújtják, úgy a felperes bizonyíthatja a panaszkezelési eljárása szabályszerűségét, illetve a határozattal szemben jogorvoslattal élhet, míg az alperesnek az felperessel szembeni esetleges nemvagyoni kártérítés, sérelemdíj iránti igénye kapcsán a felperes ugyancsak a konkrét perben hivatkozhat arra, védekezhet azzal, hogy a panaszkezelés során az alperes jogait nem sértette meg. Hangsúlyozta, hogy a következetesen érvényesülő bírói gyakorlat szerint olyan körülményre, amelyre konkrét perben védekezésként hivatkozni lehet, a jogmegóvás szükségessége okán megállapítás iránti kereset nem terjeszthető elő. Kifejtette továbbá, hogy a felperesi jogmegóvás szükségessége azért sem áll fenn, mert az alperes részére a törvény biztosítja a panasztételi jogot, a felperesnek pedig kötelezettsége a panaszok kivizsgálása. Amennyiben az alperes alaptalanul vagy indokolatlanul ugyanazokat a körülményeket panaszolja, a felperes azt jogosult elutasítani, utalva arra, hogy a felperesi válasszal való egyet nem értés esetén az alperes jogosult a felettes szervhez fordulni. Azt a körülményt, hogy felperesnek az alperes által előterjesztett panaszok kivizsgálása, azok nyilvántartása, illetve az arra történő válaszadás, tehát magának a panaszkezelési eljárásnak a lefolytatása költséggel vagy felesleges munkával jár, nem értékelte olyan megsértett, védelemre szoruló magánérdeknek, amelyre tekintettel a megállapítási kereset előterjeszthető lenne.