A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32490/2018/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Sík Magdolna

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Horváth Péter Pál Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes (cím.) felperesnek a dr. Takács Dániel András kamarai jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (1134 Budapest, Dózsa György út 128-132.) alperes ellen adóügyben indult közigazgatási jogvita elbírálása iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság az alperes 2018. április 16-án kelt, ... számú határozatát - e körben a ... számú elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatja meg, hogy a felperes terhére kiszabott 100 778 000 (százmillió-hétszázhetvennyolcezer) forint adóbírságot törli, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 000 000 (egymillió) forint részperköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg a magyar állam javára 570 000 (ötszázhetvenezer) forint kereseti részilletéket, a fennmaradó 930 000 (kilencszázharmincezer) forint részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a 1915699030 számú megbízólevél alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél általános forgalmi adó adónemben 2012. év I.-IV. negyedévre vonatkozóan. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes által a vizsgált időszakban a Kft. 1 részére kiállított számlák szerinti gazdasági események a valóságban nem történtek meg, ezért a felperes fizetendő adójának összegét az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (2) bekezdése alapján - a számlakibocsátás tényére tekintettel - fogadta el. Az Áfa tv. 120. §-a és 127. §-a alapján ugyanakkor elutasította a felperes adólevonási jogát a Kft. 2 által a vizsgált időszakban a felperes felé kibocsátott számlák vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a számlák szerinti gazdasági események a valóságban nem történtek meg, a számlakiállító a felperes részére valós gazdasági tevékenységet nem végzett. Mindezek alapján a 2015. december 30-án kelt, ... iktatószámú határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2012. január-március és 2012. április-június időszakok vonatkozásában összesen 50.389.000.- Ft adókülönbözetet állapított meg, amely teljes egészében adóhiánynak minősült. Az elsőfokú adóhatóság a feltárt adóhiány után összesen 100.778.000.- Ft adóbírságot szabott ki és 11.600.000.- Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatát az Áfa tv. 55. § (1)-(2) bekezdéseire, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 147. § (1)-(2) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 165. §-ára, 170-171. §-aira, és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére alapította.

A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes a 2016. március 18-án kelt, ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, és a felperes terhére megalapozott, jogszerű megállapításokat tett. A felperes a jogerős másodfokú határozattal szemben keresetet terjesztett elő. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.32.176/2016/28. számú ítéletével a másodfokú határozatot a jogszabálysértő kiadmányozás okán hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárás eredményeként az alperes 2018. április 16-án kiadmányozta a ... iktatószámú határozatát, amelyben az elsőfokú határozatot azonos indokok alapján helybenhagyta.

Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Másodlagosan az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felperest a vizsgált időszakra adóhiány nem terheli és mellőzze az adóbírság és késedelmi kamat kiszabását. Pernyertessége esetére perköltség igénnyel élt, melynek felszámítására költségjegyzéket csatolt. Kereseti kérelmét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontjára és 79. § (1) bekezdésére, valamint az Art. 143. § (1) bekezdésére, 97. § (4) és (6) bekezdéseire, 104. és 106. §-ára, 107. § (4) bekezdésére, 100. § (5) bekezdésére, 128/A. §-ára, 99.-100. §-aira, valamint 138. § (1) bekezdésére és 164. §-ára alapította.

A felperes keresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alapeljárásban az utolsó hatályos cselekmény a felperes fellebbezése volt az elsőfokú határozattal szemben, tekintettel arra, hogy a másodfokú határozat a bíróság ítélete alapján érvénytelennek, semmisnek bizonyult, amely joghatás kiváltására alkalmatlan. Ebből következően a jelen eljárásban 2018. április 16-án kelt alperesi határozat tekinthető az első másodfokú döntésnek, ami azonban már az elévülési időn túl került kiadmányozásra, tekintettel arra, hogy a felperes 2012. évi II. negyedévi áfa bevallási határideje 2012. június 20. volt, ezért az Art. 164. § (1) bekezdése alapján az elévülési idő 2012. december 31-én elkezdődött, és 2017. december 31-én befejeződött. A felperes álláspontja szerint tehát az alperesi határozat elévülési időn túl keletkezett.

A felperes kiemelte, hogy a megismételt másodfokú eljárásban az alperes a tényállás összetettségére, az ügy bonyolultságára tekintettel határidő hosszabbítást rendelt el, ehhez képest kizárólag az előzményi bírósági eljárásra utalással egészítette ki a korábban hatályon kívül helyezett határozatát, egyebekben az szó szerint megegyezik a korábbi másodfokú határozattal. A határozat tehát ebből az okból kifolyólag is jogszabálysértő. Hangsúlyozta, hogy az alperes a határidő hosszabbítás értelmében 2018. február 19-ig lett volna köteles meghozni határozatát, ehhez képest a határozat kiadmányozásának dátuma 2018. április 16. Figyelemmel arra, hogy a felperesi fellebbezés az alapeljárásban 2016. január 25-én érkezett be, és ehhez képest az első hatályos másodfokú határozat 2018. április 16-án született meg, az alperesi határozat abból az okból kifolyólag is jogszabálysértő, hogy a határozat kiadására 2 év és 1 hónap késéssel került sor. Az eljárás hosszúsága nemcsak kirívóan törvénysértő, hanem a jogbiztonságot, mint a jogállam alapelvét is megkérdőjelezi.

Utalt az Alkotmánybíróság 5/2017. (III. 10.) határozatára, amely szerint a jogszabályban megállapított határidő után szankció nem szabható ki. A hivatkozott AB döntést a Kúria a Kfv.I.35.760/2016/6. számú ítéletében is alkalmazta, és a panaszossal szemben kiszabott szankciókat törölte. Hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályban meghatározott határidő leteltét követően nem szabható ki szankció. Ezzel szemben az alperesi határozat 100.778.000.- Ft adóbírság és 11.600.000.- Ft késedelmi kamat megállapítást tartalmaz a felperes terhére.