BH 2005.12.426 A nyomozó hatóság az előtte folyamatban lévő büntetőeljárásról - a reá vonatkozó szabályok szerint - tájékoztathatja közvéleményt - Ha az eljárás ismeretlen tettes ellen folyik, meghatározott személy személyes adatainak, képmásának a bűncselekmény kapcsán történő közlése, a "bűncselekménnyel összefüggésbe hozható" személyként való megjelenítése azt a hamis látszatot kelti, hogy ezt a személyt a nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítja; ezzel személyhez fűződő jogát megsértik [Ptk. 75. §, 78. §].

2002. május 9-én a déli órákban fegyveres rablók hatoltak be az E. Bank Rt. m.-i fiókjába, és az ott tartózkodó nyolc személyt - alkalmazottakat és ügyfeleket - megölték, majd többmilliós zsákmánnyal távoztak. A brutális bűncselekmény elkövetése után a rendőrség haladéktalanul, nagy erővel kezdte meg a nyomozást. A nyomozást irányító rendőri vezetők a perben pontosan fel nem tárt adatok alapján azt feltételezték, hogy a felperes személye összefüggésbe hozható a bűncselekménnyel. A felperes ekkor garázdaság bűntette miatt volt jogerősen elítélve, és szabadságvesztés büntetése letöltése érdekében elfogatóparancs volt ellene kiadva.

Az alperes a bűncselekmény elkövetése után az ismeretlen elkövetők kilétére és tartózkodási helyére vonatkozó adat szolgáltatójának nyomravezetői díjat tűzött ki. Felhívásában ugyanakkor a felperes és feltételezett társa nevét és fényképét is közölte az alábbi szövegkörnyezetben: "A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a különösen brutális bűncselekmény elkövetésével a Rendőrség összefüggésbe hozza H. Sz. n.-i lakost, aki ellen korábban garázdaság bűntette elkövetése következtében jogerősen kiszabott szabadságvesztés le nem töltése miatt adott ki elfogatóparancsot az illetékes büntetés-végrehajtási intézet. H. Sz. a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján az ország területén több alkalommal hajtott végre fegyveres rablást pénzintézetek sérelmére." Az ORFK Kommunikációs Igazgatósága ugyanezen a napon inter­ne­tes honlapján adott tájékoztatást a rendkívül súlyos bűncselekmény miatti intézkedésekről, az ismeretlen személyek ellen elrendelt körözésről és a díjkitűzésről.

E tájékoztatás is azt tartalmazta, hogy felperes személye a bűncselekménnyel "összefüggésbe hozható". A tájékoztatás mellékleteként az alperes a felperes fényképét is közölte. Az alperes intézkedései alapján a felperes személye - az írott és elektronikus sajtóban egyaránt - a m.-i vérengzés egyik lehetséges tetteseként jelent meg. Az N.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya a 2002. május 10. napján hozott 99/23-2002. ált. számú határozatában lefoglalást és házkutatást rendelt el a felperes egyik hozzátartozójának, H. L-nek n.-i lakásában. Az intézkedést - többek között - az alábbiakkal indokolta: "Alaposan feltehető az is, hogy a 2002. május 9-én elkövetett emberöléssel gyanúsítható H. Sz. a fenti telefonkártyát használta az élettársával való kapcsolattartásában".

A felperes 2002. május 13-án önként jelentkezett az egyik BV intézetben a garázdaság bűncselekménye miatt vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztés büntetésének letöltésére. Az alperes központi nyomozóhivatala (ORFK SZBEI) ekkor sajtótájékoztatón azt közölte, hogy az m.-i ügyben a felperes nem gyanúsított, vele szemben azért bocsátottak ki elfogatóparancsot, mert a jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetésének letöltését nem kezdte meg. A M.-en elkövetett bűncselekmény miatt a felperessel szemben nem indult büntetőeljárás. Más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt a felperessel szemben később indult büntetőeljárás jelenleg még bíróság előtt folyamatban van.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a jóhírnevét megsértette azzal, hogy sajtótájékoztatóin és internetes honlapján azt a hamis látszatot keltette, hogy ő volt a m.-i vérengzés egyik elkövetője. Kérte, hogy a bíróság kötelezze - megfelelő nyilvánosság mellett - az alperest elégtétel adására, valamint 20 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 36. § (2) és (3) bekezdése alapján a bűncselekmény tisztázása érdekében jogosult volt felhívást közzétenni és az érintett személy nevét, képmását közölni. A körözés nyilvánosságra hozatalára egyébként a 2001. évi XVIII. tv. 3. § (1) bekezdése alapján is jogosult volt. Azt nem vitatta, hogy felhívása szerint a felperes személye "összefüggésbe volt hozható" a bűncselekménnyel, ez azonban megítélése szerint nem jelenti azt, hogy a bűncselekmény elkövetésével a felperest meggyanúsította. Egyetlen alkalommal sem hangzott el részéről, hogy a felperest a rendkívül súlyos bűncselekmény elkövetőjeként körözi, a körözés szöveges részéből is egyértelműen kitűnik, hogy ismeretlen elkövetők felkutatása iránt intézkedett. Annak pedig megfelelő indoka volt, hogy tájékoztatóiban a személyi összefüggésre utalást tett. Területi szerveitől (egyéb eljárások alapján) ugyanis olyan adatokhoz jutott, amelyek az elkövetési mód, valamint a fegyverhasználat miatt a felperes személyét a jelen üggyel is összefüggésbe hozták. Ezt a személyi összefüggést a helyszínen beszerzett személyleírások is alátámasztották.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2002. május 9. és 13. között kommunikációjában olyan hamis látszatot keltett, hogy a felperes akár az m.-i mészárlás egyik elkövetője lehet, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül az ítélet rendelkező részét juttassa el nyilvános közlésre a Magyar Távirati Irodához, és fizessen meg a felperesnek 500 000 forintot és annak 2002. május 13. napjától a kifizetésig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló adatokból arra következtetett, hogy 2002. május 9. és 2002. május 13. között az alperes kommunikációja alkalmas volt olyan hamis látszat keltésére, hogy a felperes lehetett az m.-i vérengzés egyik elkövetője. Azt a körülményt ugyanis, hogy a felperes nem gyanúsítottja a bűncselekménynek, a felperest ábrázoló fénykép nyilvánosságra hozatala és a nagy összegű nyomravezetői díj kitűzése mellett (a felfokozott közhangulatban) nem emelte ki kellően a büntetőjogban egyébként ismeretlen "személye összefüggésbe hozható" meghatározással. Figyelemmel volt arra is, hogy a házkutatást elrendelő határozat szerint az n.-i rendőrök is úgy értékelték az alperes tájékoztatásait, hogy a felperes a súlyos bűncselekmény (egyik) elkövetője. Ezért Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával megállapította a jogsértést, és a c) pont szerint az alperest elégtétel adására kötelezte. A felperest ért nem vagyoni hátrány mibenlétét és a jogsértés sajátos körülményeit mérlegelve kötelezte az alperest a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja és a Ptk. 355. § (4) bekezdés alkalmazásával 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.