A Kúria Mfv.10644/2013/9. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 215. §, 253. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Az 1992. évi XXII. törvény 6. § (4) bekezdése az írásba foglalt jognyilatkozat közlésére, azaz hatályosulására vonatkozik, nem tartalmaz előírást a nem írásba foglalt jognyilatkozat közlésére.

***********

Mfv.I.10.644/2013/9.

A Kúria a dr. Bízik Zsófia pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nemes Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen munkavállalói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 17.M.1813/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.869/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.869/2012/3. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja, egyebekben nem érinti.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket és a felülvizsgálati eljárásban teljes mértékben pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a módosított keresetében az általa közölt munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását, illetve az alperes táppénz után járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezését kérte.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 17.M.1813/2012/4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját a pervesztes felperes, míg az eljárási illetéket az állam viseli.

A munkaügyi bíróság a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.001/2012/4. számú, a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 2.M.413/2010/23. számú ítéletét hatályon kívül helyező, és e munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzése alapján a Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság által 1.M.148/2012/2. számú áttételt elrendelő végzéssel indult eljárásban megállapította, hogy a felperes 2009. február 20-án kötött munkaszerződést az alperessel 2009. március 1-jétől határozatlan időtartamra ügyintéző-webszerkesztő munkakörben fennálló távmunka végzésére. A munkaszerződés 6. pontjában rögzítették a felek, hogy a kapcsolattartás módja munkaidőben MSN (internet alapú, azonnali üzenetküldő szolgáltatás) e-mail, illetve telefon.

Az alperes 2010. május 25-én délelőtt MSN útján közölte a felperessel a rendkívüli felmondását akként, hogy az írásba foglalt és cégszerű aláírással ellátott felmondási okiratot beszkennelte, és JPG formátumban elküldte a felperes MSN postafiókjába. Ezt követően a munkáltatói jogkör gyakorlója SMS-ben felkérte a felperest az MSN program használatára. A felperes az MSN programba belépett, majd MSN útján írásban nyilatkozott az alperesnek, hogy a JPG formátumban megküldött felmondást fogadta, azt meg tudta nyitni és el tudta olvasni. Az ezután MSN útján folytatott beszélgetés során a felperes a rendkívüli felmondást elfogadta, csak a szabadságok kifizetését kérte az alperestől.

A felperes a 2010. május 25-én közölt munkáltatói rendkívüli felmondást azonban nem tekintette szabályosnak, mert álláspontja szerint elektronikus aláírás nélkül és interneten keresztül a munkaviszonnyal kapcsolatos hivatalos iratot kézbesíteni nem lehet. Ezért még ugyanezen a napon, 2012. május 25-én a munkaviszonyát ő maga rendkívüli felmondással megszüntette, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy a munkáltató nem fizette ki részére a 2009. április 27-étől 2009. május 15-éig tartó betegszabadságra járó távolléti díjat. A táppénz folyósítását több ízben késleltette, és az ahhoz szükséges jövedelemigazolást késve küldte meg az Egészségbiztosítási Pénztárhoz.

Az alperes 2010. május 27-én vette kézhez a munkavállalói rendkívüli felmondást. Az ezt követő napon, 2010. május 28-án kézbesítették a felperes részére postai úton az alperes munkáltatói rendkívüli felmondását.

A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 6. § (1) és (2) bekezdés, 87. § (2) bekezdés, az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 218. § (1) bekezdés, és az 1960. évi 11. tvr. (Ptké.) 38. § (2) bekezdés alapján megalapozatlannak ítélte a felperes keresetét figyelemmel a bírói gyakorlatra is.

Rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a postai úton megküldött és az MSN útján továbbított munkáltatói rendkívüli felmondások azonosak. Ez alapján a bíróság megállapította, hogy a munkáltató 2010. május 25-én a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntette. A munkáltatói rendkívüli felmondás szabályszerű írásba foglalása az MSN-en keresztül történő továbbítást megelőzően megtörtént. A rendkívüli felmondást tartalmazó okiratot az alperes szkennelés útján digitalizálta. A digitalizálási eljárás során a szkenner olvasófeje sorról sorra beolvasta a papíron lévő információt, és annak tartalomhű digitális változatát hozta létre, amelyet az alperes JPG (kép) formátumban továbbított a felperesnek. Az ítélkezési gyakorlat alapján - a távirathoz és a géptávíróhoz való hasonlósága folytán - írásba foglaltnak kell tekinteni az MSN útján JPG formátumban megküldött jognyilatkozatot is.

Az Mt. 6. § (4) bekezdés nem ír elő olyan követelményt, amely szerint a rendkívüli felmondást csak személyesen vagy postai úton lehetne kézbesíteni, és nem zár ki más közlési módot. A felperes a rendkívüli felmondást elolvasta, annak tartalmát megértette. Az írásba foglalt munkáltatói rendkívüli felmondást 2010. május 25-én tehát közölték a felperessel. Az tehát a munkaviszonyt az abban foglalt 2010. május 25-ei dátummal megszüntette.

A munkaügyi bíróság a közlés megfelelőségének vizsgálatánál figyelemmel volt a perbeli eset sajátos körülményeire, így különösen arra, hogy a felperest távmunkában foglalkoztatták, és a munkavégzésének helye az alperes b. székhelyétől eltérő városban, S.-ben volt. Értékelte továbbá a munkaszerződést, valamint azt a felperes által nem vitatott tényt, hogy többször volt arra példa a rendkívüli felmondást megelőzően, hogy az írásban, postai úton közölt küldeményeket nem vette át.

A munkaviszony munkáltatói rendkívüli felmondással történő megszüntetése miatt az alperessel 2010. május 27-én közölt munkavállalói rendkívüli felmondásnak jogi jelentősége nem volt, annak jogszerűsége vizsgálatára, jogkövetkezményei alkalmazására nem volt lehetőség.

A táppénz után érvényesítendő késedelmi kamatigényt bizonyítottság hiányában utasította el.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.869/2012/3. számú ítéletével a pártfogó ügyvéd díjáról meghozott döntés kivételével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A pártfogó ügyvéd díjára vonatkozó ítéleti rendelkezés helyett megállapította, hogy a felperes 100 %-ban pervesztes lett, és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.