A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40570/2014/6. számú határozata általános szerződési feltételek érvényességének megállapítása tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:102. § (4) bek.] Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.570/2014/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda ... által képviselt ... felperesnek, a ... Iroda ... által képviselt alperes neve ... alperes ellen általános szerződési feltételek érvényességének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. szeptember 10-én kelt 25.G.43.288/2014/9. számú ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla felperes ... elnevezésű 37., 38., 39. szám alatti, valamint "..." elnevezésű 40., 41., 42. szám alatti terméke vonatkozásában a pert megszünteti és e körben az ítéletet hatályon kívül helyezi, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A Fővárosi Ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 504.000 (Ötszáznégyezer) forint + áfa, valamint 22.680 (Huszonkettőezer-hatszáznyolcvan) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság 2014. szeptember 10. napján kelt 25.G.43.288/2014/9. számú ítéletével felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.270.000 forint perköltséget. Felperes hatásköri kifogásait a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 1. § (1) bekezdése és 2. § (1) bekezdése alapján vizsgálta. Megállapította, hogy nem tartoznak a Törvény tárgyi hatálya alá a gazdasági tevékenység céljából megkötött kölcsönszerződések, valamint az effektivitási kikötéssel ellátott deviza- kölcsönszerződések, utóbbinak minősülnek azok, amelyekben a kirovó és a lerovó pénznem a forinttól eltérő és mindkét fél a kirovó pénznemben tartozik kötelezettségeit teljesíteni. Kifejtette, hogy a Törvény megalkotására a Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása érdekében került sor, ezen jogegységi határozat a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések egyes rendelkezéseinek tisztességtelensége tárgyában született, a 6/2013. számú PJE határozat 1. pontja szerint pedig a deviza alapú kölcsönszerződésekbe nem tartoznak bele az effektivitási kikötéssel ellátottak. A Szabad felhasználású célú jelzálogkölcsön-szerződés megnevezése, annak a II.1. és IV.7. pontja alapján nem osztotta az elsőfokú bíróság felperes azon álláspontját, hogy ezen szerződések effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsönök, tekintettel arra, hogy csak a konkrét szerződések vizsgálata alapján derülhetne ki, hogy a felek a folyósítás és a törlesztés tekintetében miben állapodtak meg, az adós forintban kérte-e a folyósítást, illetőleg a törlesztést milyen pénznemben vállalta. Jelen per tárgyát azonban nem a konkrét, megkötött szerződések képezték, hanem az általános szerződési feltételek, így a Szabad felhasználású célú jelzálogkölcsön-szerződésben alkalmazott egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötések a Törvény hatálya alá tartoznak.

A folyószámla hitelek körében előadott hatásköri kifogás vonatkozásában rámutatott az elsőfokú bíróság, önmagában az a körülmény, hogy egy éven belül nem került módosításra a szerződés, nem zárja ki a Törvény alkalmazhatóságát, erre vonatkozó korlát hiányában.

Nem fogadta el az elsőfokú bíróság felperes álláspontját a Magatartási Kódex és az árazási elvek relevanciájára vonatkozóan. Osztva a Kúria 2/2012. PK véleményének 5. pontjában foglaltakat kifejtette, hogy a Magatartási Kódex a piaci önszabályozás keretében létrehozott olyan hasznos megállapodás, mely azon vállalkozások számára tartalmaz követendő szabályokat, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A Magatartási Kódex a kívülálló szerződő félre vagy a bíróságra nem tartalmaz kötelező rendelkezést, így önmagában az a körülmény, hogy az általános szerződési feltételben szereplő ok-lista megfelel a Magatartási Kódexben foglaltaknak, nem zárja ki ezen feltételek tisztességtelenségének bíróság általi vizsgálatát.

Az árazási elvek a fogyasztó számára nem nyilvánosak, azok nem képezik a kölcsönszerződések részét, ebből következően a jogvita elbírálásánál jelentőséggel nem bírnak, érdektelen, hogy a felperes - állítása szerint - a 2010. január 1. napjától árazási elveit az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) aktuális szabályainak megfelelően írásban lefektette, és azok megfeleltek a Hpt. 210. § (4) bekezdésében foglalt kötelező tartalmi követelményeknek.

Az elsőfokú bíróság véleménye szerint alaptalanul hivatkozott felperes arra is, hogy több szerződési rendelkezése megfelelt a Hpt. 2010. január 1-je és 2013. december 31-e között hatályos 210. § (3)-(5) bekezdésében, valamint a 275/2010. (XII. 15.) Korm.rendeletben (a továbbiakban: Kormányrendelet) foglaltaknak, ezen törvényi rendelkezéseket átültette az általános szerződési feltételeibe, így ezek tisztességtelenségének a vizsgálatát a régi Ptk. 209. § (1), (6) bekezdése, valamint a Ptk. 6: 102. § (4) bekezdése kizárja. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra, hogy a Kúria a 2/2012. PK vélemény 2. és 3. pontjában elvi éllel kimondta, az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötés attól még minősülhet tisztességtelennek, hogy nem ütközik jogszabályba. Ezen PK vélemény indokolása tartalmazza, hogy egy feltétel tisztességtelenségét nem zárja ki az, hogy a pénzügyi intézmény az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a jogszabályban írt követelményeknek megfelelően határozta meg. A régi Ptk. 209. § (6) bekezdése alapján kizárólag akkor nem képezheti bírósági vizsgálat tárgyát jogszabály által meghatározott, vagy jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott feltétel tisztességessége, ha jogszabály taxatíve határozza meg, melyek lehetnek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetséges indokai és nevesíti az okokat. A PK vélemény kifejezetten kiemelte, hogy a Hpt. keretszabályozást ad, melyet a pénzügyi intézmény rendelkezési joga tölt meg tartalommal, utóbbi tisztességtelenségének a vizsgálata a bíróság jogkörébe tartozik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Kormányrendelet ugyancsak keretszabályozásnak minősül, figyelemmel arra, hogy az abban felsorolt fogalmak, feltételek, körülmények tovább bonthatók és egyediesíthetők az adott hitelterméktől függően, nyilvánvaló ugyanis, hogy a kamat-, a költség- és a díjmódosítás feltételei függnek a termék futamidejétől, pénznemétől, összegétől, biztosítékaitól. A Kormányrendeletbe foglalt felsorolás nem kimerítő jellegű, önmagában az, hogy a felperes átültette az abban foglaltakat a szerződéseibe, nem jelenti a Törvény 4. § (1) bekezdésében felsorolt elveknek történő maradéktalan megfelelést, azt, hogy a fogyasztó számára az átláthatóság elvének érvényre juttatásával világosan és érthetően meghatározzák, hogy a megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fizetési kötelezettségére, egyben lehetővé teszik annak ellenőrizhetőségét, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződéses rendelkezések betartásával az arányosság, ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor.