A Fővárosi Törvényszék P.20289/2018/90. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 8. §, 54. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 1. §, 324. §, 325. §, 326. §, 355. §, 360. §, 1992. évi LXXIX. törvény (Métv.) 6. §] Bíró: Bakos Enikő Kinga

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék P.20289/2018/90.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.20615/2020/4., Kúria Pfv.21290/2022/3. (BH 2023.7.186)

***********

Fővárosi Törvényszék

6.P..../2018/90.

A Fővárosi Törvényszék a dr. Gál Anna (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe.) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe.) II. rendű, III.rendű felperes neve (III.r. felperes címe.) III. rendű és IV.r. felperes neve (IV.r. felperes címe.) IV. r. felperesnek a dr. Orosz V. Sándor (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a IV. rendű felperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint perköltséget.

A felek ezt meghaladóan költségeiket maguk viselik.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 441.122 (négyszáznegyvenegyezer-százhuszonkét) forint állam által előlegezett szakértői költséget.

A feljegyzett 900.000 (kilencszázezer) forint illetéket és a fennmaradó 441.123 (négyszáznegyvenegyezer-százhuszonhárom) forint szakértői költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, amelyet a Fővárosi Törvényszéknél lehet előterjeszteni elektronikus úton.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni, valamint a csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése kérhető a kormányhivatalnál.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

INDOKOLÁS

A II. rendű felperes, II.rendű felperes neve családjában ún. DMP (dystrophia musculorum progressiva) betegség fordul elő, amely fiú gyermekeknél manifesztálódó, X kromoszómához kötötten öröklődő betegség. Tünetei 2 - 4 éves kor között jelennek meg, a vázizmok fokozatosan elsorvadnak, 6 - 8 éves korra súlyos ízületi merevségek keletkeznek, 9 - 11 éves korban teljes járóképtelenség alakul ki, és igen korai, 15 - 25 éves kor közötti halálozás várható. Az érintettek 10%-a szellemileg visszamaradott. A II. rendű felperes a családi érintettség miatt 1995. június 27-én felkereste az alperes genetikai tanácsadását, ahol családfa analízis alapján azt állapították meg, hogy a II. rendű felperes 50%-os valószínűséggel a betegséget genetikai állományában hordozza, terhességvállalást nem javasoltak, szeptemberre visszahívták a család molekuláris genetikai vizsgálatának elvégzése céljából. 1995. szeptember 26-án ismételten megjelent az alperesnél, ekkor vérvételre került sor a II. rendű felperestől, a II. rendű felperes testvéreitől és nagybátyjuktól, DNS vizsgálat céljára. A mintákat településre, a egyetem Egyetemre küldték, figyelemmel arra, hogy ebben az időben Magyarországon csak itt volt lehetőség a szükséges vizsgálatok elvégzésére. 1995. november 14-én azért kereste fel a II. rendű felperes a genetikai tanácsadót, mert eddig az időpontig értesítést nem kapott a DNS vizsgálat eredményéről, és gyermeket szeretett volna. Ekkor arról tájékoztatták, hogy a vizsgálat folyamatban van, az eredményről levélben értesítik. 1996. március 7-én első terhességének hatodik hetében a II. rendű felperes ismét az alpereshez fordult, elvégezték a magzat nemének meghatározására irányuló vizsgálatot, melynek során lány magzat igazolódott. Ehhez képest 1996. október 15-én egészséges fiúgyermek született (IV. rendű felperes).

Ezt követően 1998. október 9-én a III. rendű felperes személyesen megjelent az alperesnél, és a genetikai vizsgálat eredménye után érdeklődött. 1-es személy ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta, hogy a vizsgálat még folyamatban van, és ezen alkalomkor telefonon felhívta a települési egyetemet, ahonnan azt az információt közölték, hogy az anya (II. rendű felperes) 95%-os biztonsággal nem hordozója a betegségnek. Közvetlenül ezt követően az alperes genetikai tanácsadásán kiállított kezelési könyvbe a következő bejegyzés került: "a molekuláris genetikai vizsgálat eredménye alapján az anya 95%-os biztonsággal nem DMP gén hordozó. 1-es személy adj.". 2003. január 18-án megszületett a II. és III. rendű felperesek második gyermeke, akiről 2007 április 27-én kiderült, hogy DMP betegségben szenved.

A települési egyetemen időközben folytak a vizsgálatok, azonban 1996-ban pénzügyi okokból még nem tudták elvégezni az X kromoszómák öröklődés menetének egy-egy családon belüli elemzését. Erre egy év múlva került sor, melynek alapján annyi volt megállapítható, hogy a II. rendű felperes nem ugyanazt az X kromoszómát örökölte, mint amelyiket DMP-s fiútestvérük. Mivel a két anyai X kromoszóma között gén-rekombináció is történhetett, a fenti eredményről nem írtak leletet, arra készülve, hogy a későbbiek során több markerrel is el tudják végezni a vizsgálatot. Végül 2005. január 11-én készült el az írásbeli vizsgálati eredmény, amely alapján azonban a további vizsgálatok elvégzése ellenére is csak azt a megállapítást lehetett tenni, amelyet már korábban telefonon is közöltek, amely szerint 95%-os valószínűséggel nem DMP-hordozó a II. rendű felperes.

A felperesek kereseti kérelmükben vagyoni és nem vagyoni kárigényeket támasztottak az alperessel szemben. Arra hivatkoztak, hogy az alperes nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, amennyiben nem tájékoztatta a szülőket arról, hogy a 95%-os valószínűség nem jelenti azt, hogy teljes mértékben kizárt, hogy beteg gyermek szülessen, és arról sem kaptak megfelelő tájékoztatást, hogy minden egyes terhességnél el kell végezni a magzati nem-meghatározást és a genetikai vizsgálatot. Kereseti kérelmüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339.§ (1) bekezdésére, a 355.§ (1) bekezdésére, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §-ára alapították. Az I. rendű felperes keresetétől elállt, vonatkozásában a bíróság a pert megszüntette.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a követelés elévült. Érdemben arra hivatkozott, hogy megfelelő tájékoztatással látták el a II. és III. rendű felpereseket, az a tájékoztatás, hogy 95%-ban nem hordozója a betegségnek a II. rendű felperes, egyben azt is jelenti, hogy 5%-os valószínűséggel hordozó. Azzal is védekezett az alperes, hogy a betegeket együttműködési kötelezettség terheli, amelynek a II. rendű felperes nem tett eleget, amennyiben nem tájékoztatta a terhesgondozást végző orvost a genetikai vizsgálat akkor rendelkezésre álló eredményéről. Előadta, hogy a II. rendű felperes minden releváns információval rendelkezett, azonban nem használta fel azokat.