BH 2017.7.217 I. A vád tárgyává tett történeti tényekben nem a különös részi törvényi tényállás jogi fogalmait kell felsorolni, hanem konkrétan azokat a tényeket, amelyek alkalmasak az indítványozott (vagy akár attól eltérő), ám mindenképpen büntetőtörvénybe ütköző cselekmény megállapítására. Nem értékelhető a törvényes vád hiányaként és a vádon túlterjeszkedésként az, ha a bíróság egy bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító elkövetési magatartás kapcsán a tettazonosság keretei között a vádiratban le nem írt tényt is megállapít [Be. 2. § (2) bek., 373. § (2) bek. c) pont, 416. § (1) bek. c) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.1242/2013/38., Nyíregyházi Törvényszék Bf.299/2016/4., Kúria Bfv.1803/2016/5. (*BH 2017.7.217*)

***********

II. A jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette megvalósult, ha a magánszemély elkövető erre vonatkozó engedély hiányában rendszeresen és haszonszerzés végett pénzkölcsönzési tevékenységet folytatott [1978. évi IV. tv. 298/D. § a) pont, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 3. § (1) bek. b) pont, 4. § (1) és (2) bek.].

[1] A járásbíróság a 2016. március 31-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont] és 3 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §); ezért halmazati büntetésül egy év három hónap - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és kétszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2000 forintban állapítva meg azzal, hogy az így kiszabott összesen 400 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni akként, hogy egynapi tétel összegének helyébe egynapi szabadságvesztés lép, emellett 8 698 054 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2016. október 19. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére megállapított bűncselekményeket az 1978. évi IV. törvény 298/D. § a) pontja szerinti jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének minősítette, megállapítva, hogy a büntetés nem halmazati jellegű, mellőzte a szabadságvesztést, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 5000 forintban állapította meg azzal, hogy az így kiszabott 1 000 000 forint pénzbüntetést kell megfizetni az elsőfokú ítéletben foglaltak szerint, a vagyonelkobzás összegét pedig 18 200 000 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva.

[4] Az indítványozók szerint a másodfokon eljárt törvényszék törvénysértő ítéletet hozott a terhelttel szemben, mivel a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzéséhez a szükséges engedély hiánya szükségszerű tényállási elem, azonban a törvény által megkövetelt engedély létét az eljárás során senki nem is vizsgálta, ez a körülmény nem szerepelt az alapos gyanúban és a vádirat sem tartalmazta azt, hogy a kölcsönügyletek megkötésekor, azaz a pénzügyi szolgáltatási tevékenység kifejtésekor a terhelt nem rendelkezett a törvényben előírt engedéllyel. Miután álláspontjuk szerint a terhelt terhére megállapított cselekmény csak akkor lenne tényállásszerű, ha az elkövetési magatartás időpontjában a terhelt nem rendelkezett volna ilyen engedéllyel, és ennek bizonyítása az eljáró hatóságok feladata lett volna, de ezt elmulasztották, megítélésük szerint a jogerős ítéletben olyan bűncselekményben állapították meg a büntetőjogi felelősségét, amellyel nem volt megvádolva, így a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a vád keretein.

[5] Arra is hivatkoztak, hogy a terhelt terhére megállapított cselekmények lényeges tényállási elemei és a vád szerinti cselekmény tényállási elemei nem azonosak, ezért a tettazonosság követelménye is sérült.

[6] Másodlagosan pedig arra utaltak, hogy a terhelt büntethetősége elévült, mivel a másodfokú bíróság által megállapított bűncselekményre vonatkozó alapos gyanút vele nem közölték.

[7] Ezért azt indítványozták, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és a büntetőeljárást szüntesse meg.

[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[9] Álláspontja szerint a vád mindenben megfelelt a Be. 2. § (2) bekezdésében előírt feltételeknek, és nem jelentette a vádon való túlterjeszkedést az, hogy a másodfokú bíróság a rHpt. rendelkezései alapján megállapította: a terhelt magánszemélyként nem rendelkezett a pénzügyi tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel, továbbá a másodfokú bíróság lényegében a jogi értékelés körében vonta le azt a következtetést, amely a szükséges engedély hiányára vonatkozott, így az a tettazonosság keretein belül maradt.

[10] Ugyanakkor megítélése szerint a másodfokú bíróságnak hivatkoznia kellett volna a rHpt. 4. § (1) és (2) bekezdésére is, mivel pénzügyi szolgáltatást kizárólag pénzügyi intézmény végezhet; a terhelt bűnösségét azonban törvényesen állapították meg a bíróságok, és a cselekményt a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően minősítette.

[11] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[12] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül, emellett tekintettel volt ugyanazon törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványozók által nem hivatkozott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.

[13] A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványban felhívott - c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[14] A Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerint pedig az ítélet hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

[15] A törvényes vád fogalmi elemeit a Be. 2. § (2) bekezdése rögzíti. Eszerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

[16] A Kúria Büntető Kollégiuma által kimunkált és a bírói gyakorlatban követett jogértelmezés szerint pedig a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon, és a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, az elkövetési magatartást, valamint a cselekmény megvalósításának helyét, idejét stb. Amennyiben a fentiek nem teljesülnek, nem indulhat bírósági eljárás, illetve az nem folytatható. Ugyanakkor azonban nem jelenti a vádelv sérelmét az, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretei között marad.