A Kúria Pfv.21997/2014/5. számú precedensképes határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

Jogalap hiánya esetén (nem történt az alperes részéről jogsértés) jogkövetkezmények sem alkalmazhatóak. A kereset elutasítása is érdemi döntésnek minősül. Nem tekinthető az ítélet kiegészítése iránti igénynek, ha a felperes érdemben a döntésnek saját javára való megváltoztatását kéri. 1959. IV. Tv. 75. § (1), 1959. IV. Tv. 76. §, 1959. IV. Tv. 84. § (1), 1959. IV. Tv. 355. § (1), 1952. III. Tv. 164. § (1), 1952. III. Tv. 206. § (1), 2003. CXXV. Tv. 8. §, 2003. CXXV. Tv. 19. §

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.22225/2011/106., Debreceni Ítélőtábla Pf.20066/2014/6., *Kúria Pfv.21997/2014/5.*

***********

Pfv.IV.21.997/2014/5.szám

A Kúria a Nagyné dr. Márton Veronika pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Guba Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Guba Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt a Miskolci Törvényszék előtt 21.P.22.225/2011. számon indult és a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.066/2014/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 145. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében a felperes az alperes nappali tagozatos PhD képzését az 1999-2000-es tanévben kezdte meg az alperes pénzügyi tanszékén. Tanulmányai során az első három félévet 4,0 valamint 4,3 tanulmányi átlaggal eredményesen lezárta. A 2000-2001-es tanév második félévét nem lehetett lezárni, mert a felperes tudományfilozófia tárgyból nem szerzett aláírást.

Ezt követően az alperes Kari Doktori Iskola Tanácsa (KDIT) a felperes beiratkozását nem engedélyezte a 2001-2002-es tanévre. 2001 októberétől a felperesnek járó ösztöndíj folyósítását is leállították, erről formális határozat nem született. A felperes kérelmet terjesztett elő annak kivizsgálására, hogy bár az előadásokon megjelent, több tárgyból nem kapott aláírást és emiatt nem tudta folytatni a félévet. Ilyen tárgyként jelölte meg a tudományfilozófiát, valamint nem kapott aláírást átmenet-gazdaságtanból, ahol a követelményként támasztott angol szakirodalom feldolgozása alapján órai beszámolóját a tárgyat jegyző .. nem fogadta el. Kutatási munkaként a felperes levelező hallgatók részére pénzügytanból előadásokat, gyakorlatokat tartott, továbbá vizsgáztatta őket, illetve levelező közgazdász és ötödéves bányászhallgatók számára is tartott előadásokat, nappali tagozatos hallgatókat vizsgáztatott, a felvételi bizottság tagja volt, illetve záróvizsgán jegyzőkönyvet vezetett. A felperes előadásokat tartott, angol és francia nyelvet tanult. Témavezetőjének .. tudományos tanácsadót jelölték meg, azonban a témavezető nem foglalkozott a felperessel. .. tanszékvezető a felperesnek a második évfolyam második félévében esedékes oktatási munkáját nem írta alá.

A KDIT a felperes kérelméről 2001. november 27-én tárgyalt és a kérdések tisztázására bizottságot hozott létre. Ez a vizsgálóbizottság 2002. január 16-án meghallgatta .., aki úgy nyilatkozott a felperesről, hogy róla az a vélemény alakult ki: belsőleg nem motivált, nem érzi, hogy alkalmas lenne önálló kutatási munkára. Ugyanezen alkalommal meghallgatták .. egyetemi adjunktust, aki úgy nyilatkozott, hogy az első és második évfolyamban a felperes oktatási munkája megfelelő volt, de a második év második felében már nem kapott oktatási tevékenységet. .. ugyanezen a napon kelt jelentésében azt rögzítette, hogy a felperes önálló kutatási munkára nem alkalmas. A 2002. január 18-án meghallgatott .. egyetemi docens úgy nyilatkozott, hogy a felperes óratartási fegyelmével több alkalommal komoly probléma volt, a felperesre, mint tanszéki munkatársra nem lehetett számítani, mert feladatait nem látta el és sem emberi, sem munkakapcsolatokat nem tudott a tanszéken kialakítani. A bizottság összességében úgy foglalt állást, hogy a felperes hallgatói jogviszonyának "újragondolását" javasolja.

Ezt követően a KDIT 2002. március 20-án tartott ülésén a 230-TU/2002.KA számú határozatával törölte a felperest a nappali tagozatos doktorjelöltek névsorából, mert azt állapította meg, hogy a képzésben és kutató munkában tanúsított előmenetele alapján "nem látszik reális lehetőség arra, hogy doktori tanulmányait és kutató munkáját eredményesen befejezze". Ezt követően az alperes gazdaságtudományi karának dékánja 2002. április 12-én a felperes hallgatói jogviszonyát megszüntette és tájékoztatást adott arról, hogy az intézkedés ellen az oktatási rektorhelyetteshez címzett fellebbezéssel élhet.

A felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy tanulmányai harmadik félévében az előírt önálló kutatási munkára vonatkozó kötelezettségét teljesítette, de .. témavezető ezt nem igazolta, miként a második tanulmányi év második félévében az új témavezető, .. sem. A felperes előadta: tanulmányai második félévében olyan oktatási feladatokat is végzett, amely hallgatói kötelezettségén felüli munka volt, ezért őt díjazás illette volna meg. Ezen díjazás elmaradását szóvá tette, ezt követően a negyedik félévben nem osztották be gyakorlat tartására. Fellebbezésében sérelmezte, hogy az ügy irataiba nem tekinthetett be, meghallgatásán kívül érdemben nem védekezhetett. Nem találta megalapozottnak azt az indokot, hogy nem áll fenn reális esélye doktori tanulmányainak eredményes befejezésére. Az alperes rektora a felperes fellebbezését határozatban utasította el.

A felperes jelzése alapján a Doktoranduszok Országos Szövetsége megkereste az alperest. Az alperes doktori tanácsa a felperes hallgatói jogviszonyának megszüntetését 2002. szeptember 26-án tartott ülésén ismételten megtárgyalta és írásban tájékoztatta a felperest, hogy korábbi határozatát úgy javítja ki, miszerint a felperes hallgatói jogviszonya megszüntetésének jogcíme elbocsátás, alapja pedig a doktori képzés és a doktori fokozatszerzés szabályzata 11. számú mellékletének 18. pontja. A doktori tanács újabb határozata ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelynek elbírálása előtt az alperes rektora egy eseti bizottságot állított fel, amelynek feladata a felperes fellebbezésének kivizsgálása volt. Ez a bizottság módosító javaslatot tett a Doktori Szabályzat 11. számú mellékletének III/8. pontjára nézve, illetve megállapította, hogy a felperes hallgatói jogviszonyának törlésére a hatályos szabályok alapján nem kerülhetett volna sor, mert a törléskor a felperesnek volt reális esélye a képzés megkezdésétől számított hat év elteltéig a még hátralévő négy éves időszakban tanulmányai befejezésére. A vizsgálat rögzítette, hogy bár aggályosak a Doktoranduszok Országos Szövetsége által kifogásolt Doktori Szabályzat 11. számú mellékletének 6. és 8. pontjai, de a szabály a felperessel szembeni határozat meghozatalakor még hatályos volt, ebből következően jogszerűen határozott az egyetem doktori tanácsa, amikor mérlegelés nélkül a felperes elbocsátására vonatkozó intézkedést hozta meg.