A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21874/2007/6. számú határozata eredeti állapot helyreállítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 229. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.28493/2005/11., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20091/2007/4., *Kúria Pfv.21874/2007/6.*

***********

Pfv.II.21.874/2007/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen eredeti állapot helyreállítása iránt a Fővárosi Bíróságon 26.P.28.493/2005. számon megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.091/2007/4. számú ítéletével befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. április 15. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 60.000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 499.300 (négyszázkilencvenkilencezer-háromszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s

A felperes néhai házastársa 1997. december 7-én kelt ajándékozási szerződéssel gyermekének: az alperes apjának ajándékozta a tulajdonában állt n-i 12078/74. hrsz. alatt ingatlan 1000/3524 hányadát, a haszonélvezeti jogával terhelten. Az ingatlant az ajándékozó a felperessel fennállt házastársi életközösség fennállása alatt vásárolta. A szerződő felek 1984. január 28-án kelt megállapodással az ajándékozási szerződést az ajándék tárgyát illetően kiegészítették.

1993-ban az ingatlant kisajátították, amelyért a tulajdonos és a haszonélvező kártalanítást kapott.

A kisajátítási kártalanítási összegek felhasználásával a felperes - meghatalmazás alapján - az alperes apjának nevére megvásárolta a B., B. B. úti ingatlant, amelyre a felperes, a felperes férje és az akkor kiskorú alperes javára haszonélvezeti jogot alapítottak.

A megajándékozott 2001. december 28-án, a felperes férje 2002. március 16-án elhunyt. Az alperes, aki a megajándékozott gyermeke, a felperes unokája az ingatlan tulajdonjogát törvényes jogcímén szerezte meg.

A felperes az ajándék visszakövetelése iránt korábban pert indított az alperessel szemben. A bíróság a 8.P.III.22.858/2002. számú perben keresetét elutasította, melyet a másodfokú bíróság 57.Pf.631.088/2003/4. számú ítéletével helybenhagyott.

A jogerős ítélet az indokolásban kiemelte, hogy "az ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges. A felperes maga sem állította, hogy írásban kötött volna ajándékozási szerződést az alperes jogelődjével, így mégha a tényállítása valós lenne is, az ajándékozási szerződés valamilyen módon (szóban vagy ráutaló magatartással történő) létrejöttét illetően a jogügylet a kötelező alakiság hiánya miatt nem tekinthető érvényesnek. Ajándék visszakövetelési igény csak érvényes ajándékozási szerződés alapján támasztható, ennek hiányában nem szükséges az érvényesített visszakövetelési ok törvényes feltételeinek vizsgálata".

A felperes a jelen perbeli keresetében elsődlegesen az 1977. december 7-én és 1984. január 28-án létrejött szerződések érvénytelenségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállítása címén a B., B. B úti ingatlan 1/2 részére tulajdonjoga megállapítását, másodlagosan az alperest az ingatlan 1/2-e értékének 8.322.500 forintnak a megtérítésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtett érvénytelenségi ok ítélt dolog: az ajándékozási ügylet érvénytelen, mert nem írásban jött létre közte és a megajándékozott között. A szerződések láncolatának eredménye, hogy a felperest illeti meg házastársi közös vagyon jogcímén a perbeli ingatlan 1/2 részének tulajdonjoga.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 120.000 forint perköltség megfizetésére, az államot 499.300 forint le nem rótt kereseti illeték viselésére kötelezte.

A bíróság a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes a másodfokú ítéletet tévesen értelmezte: az ítélet szerint az ajándék visszakövetelése iránti igény azért nem alapos, mert az ajándékozási szerződésben a felperes nem volt szerződő fél, így kötelmi igénye sem lehet a szerződés tárgyával kapcsolatban. Az alperes öröklés jogcímén szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát és jogelődje is érvényes jogcímmel rendelkezett. A felperes tudott az ajándékozásról, a későbbi adásvételi ügyletnél aktív szerepet vállalt: meghatalmazottként járt el. Az esetleges házastársi közös vagyoni jellegtől függetlenül akarata kifejezetten az volt, hogy fia szerezzen tulajdonjogot. A későbbi ügyletben sem volt szerződő fél, ezért a házassági vagyonközösség ellenére sem szerezhet az ingatlanra tulajdonjogot, és pénzkövetelése sem alapos.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest 60.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére, míg az államot 499.300 forint fellebbezési illeték viselésére kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú döntés helytálló, annak indokolása azonban hiányos és csak részben megalapozott.