A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20541/2011/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 217. §, 219. §, 318. §, 339. §, 345. §, 346. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.541/2011/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Juhász Andrea Julianna ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Dévényi Gergely ügyvéd által képviselt I - II. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. november 26. napján meghozott, 26.P.23.130/2006/47. számú ítélete ellen, a felperes részéről 49. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 15 nap alatt 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy az állam viseli az általa előlegezett 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és az I. rendű alperes 2004. április 29-én szerződést kötöttek. A szerződés szerint az alperes vállalta, hogy tanfolyam keretében megtanítja felperesnek a siklóernyőzés alapvető ismereteit, és biztosítja ehhez a személyi és tárgyi feltételeket. Vállalta továbbá, hogy a felperest felkészíti az alapfokú vizsgára. A felperes tandíj fizetésére vállalt kötelezettséget. Tudomásul vette, hogy a sporteszköz használatával járó kockázatot, a sporttevékenysége során elszenvedett kárt maga viseli. A kárát nem háríthatja át másra. A II. rendű alperes az I. rendű alperes képviselője, illetve oktatója volt.

A felperes 2004. május 8-án az I. rendű alperes által szervezett gyakorlórepülés során, földet érése közben balesetet szenvedett. Ennek következtében az I-II. ágyéki csigolyái beroppantak.

A felperes a veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján 8.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Hivatkozott arra, hogy a felelősség kizárására irányuló szerződési rendelkezés semmis. Állította, hogy az alperesek által nyújtott képzés nem volt megfelelő. A gyakorlórepülés során a védőfelszerelése hiányos volt. Az időjárási és terep körülmények nem voltak alkalmasak a repülésre, és az ahhoz szükséges tárgyi feltételeket sem biztosították. Állapotát súlyosbította, hogy rögzítés nélkül megemelték, és gépkocsival szállították. Dokumentációs hiányosságokat rótt még az alperesek terhére, illetve, hogy a légi közlekedési balesetet a közlekedési hatóságnál nem jelentették be, és nem vizsgáltatták ki.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták a felperesnek a képzés és gyakorlórepülés hiányosságaira vonatkozó állításait. Állították, hogy a baleset a felperes repülés-technikai hibája miatt következett be. Hivatkoztak arra, hogy a sporttevékenységből eredő károkat a felperes maga köteles viselni. A II. rendű alperes azzal is érvelt, hogy jogviszony hiányában az igény vele szemben nem érvényesíthető.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest 250.000 Ft perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint a sérelmezett szerződési kitétel nem a felelősség kizárására, hanem a sporttevékenységből származó kár viselésére vonatkozott. Megállapította, hogy az alperesek magatartása nem volt a veszélyes üzem fogalmi körébe vonható. Ezért a kárfelelősségüket az általános felelősségi szabályok alapján kellett vizsgálni. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes megfelelő oktatásban részesült. A baleset alkalmával protektoros beülőt viselt. Nem bizonyította, hogy a felszerelése nem volt megfelelő minőségű, vagy állapotú. Megállapította továbbá, hogy a rekonstruált repülési esemény zuhanási elemet nem tartalmazott, és a megtett útból sem lehetett arra következtetni, hogy extrém körülmények uralkodtak volna. Az orvosszakértői vélemény szerint a felperes állapotának alakulásában a mentőautóig való szállításának módja nem játszott szerepet. Megállapította, hogy az oktató nem tartózkodott a légi járművön, így felperes volt a siklóernyő parancsnoka. A felelősséget magának kell viselnie. A baleset bejelentésének elmulasztása a felperes sérülésével nem áll oksági kapcsolatban.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, az alperesek keresetével egyező marasztalását kérte. Álláspontja szerint mindkét alperes üzembentartónak minősül, és a felelősség alól nem tudták magukat kimenteni. Változatlanul fenntartotta az oktatás és a felszerelése hiányosságára, a kiképzés helyszínének alkalmatlanságára vonatkozó állításait. Vitatta, hogy a légijármű parancsnokának minősült. Állította, hogy közvetlen és folyamatos kapcsolattartás esetén az oktató a parancsnok. Az ilyen kapcsolattartásra szolgáló eszközök hiánya az alperesek terhére esik. Azzal is érvelt, hogy mindkét fél által aláírt szerződés hiányában közöttük érvényes szerződés nem jött létre. A megítélt perköltség összegét az alperesi képviselő perbeli tevékenységéhez képest eltúlzottnak tartotta, és annak mérséklését kérte. Hivatkozott még arra is, hogy az elsőfokú bíróság elégtelenül tájékoztatta a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az ítélőtábla a jogi következtetéseit is nagyrészt osztotta. A kárfelelősség elemeinek fennállásával kapcsolatos érveléssel teljes egészében egyetértett, azonban a felek közötti jogviszonyra vonatkozóan az indokolást szükségesnek tartotta kiegészíteni.