BH 1953.3.118 A Legfelsőbb Bíróság III. sz. polgári elvi döntése.

Kártérítést csak vagyoni károsodás megtérítéseként lehet megítélni. Erkölcsi, vagy más nemvagyoni természetű hátrány kiegyenlítésére kártérítést megítélni nem lehet.

Viszont amennyiben vagyoni károsodás történt, azonban ennek összege - akár csak részben - valamely okból pontosan ki nem számítható, olyan összegű általános kártérítésre is kell a károkozásért felelős személyt kötelezni, amely a körülményekhez képest a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmasnak mutatkozik.

Indokolás: A tőkés társadalmi rendszer polgári joga ismeri az úgynevezett nemvagyoni, másként erkölcsi, vagy eszmei kár fogalmát és különböző terjedelemben elismeri az annak megtérítéséhez való jogot.

Ez a felfogás a magyar jogterületen is érvényesült.

Felmerült a törvényelőkészítés során is a polgári törvénykönyv tervezetének 1140. §-ában, majd az 1914. évi javaslat 885. §-ában és a Mtj. 1114. §-ában, vagyis időbelileg 1900-ban, 1914-ben és 1928-ban.

De tételes jogszabályok is keletkeztek e téren.

A sajtóról szóló 1914. évi XIV. tv. 39. § a vagyoni kár megtérítésén felül megfelelő pénzbeli elégtételt biztosít a nemvagyoni kárért, amennyiben ez az eset körülményeire tekintettel a méltányosságnak megfelel és azt rendeli, hogy az összeget a bíróság az összes körülményeknek, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyainak is a figyelembevételével állapítsa meg.

A becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. tv. 28-30. §-ai ugyancsak intézkednek a nemvagyoni kárért járó pénzbeli kártérítésről (elégtételről).

Megfelelő rendelkezés található a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. tv. 18. §-ában és a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tv. 35. §-ában is.

Mindezeknek megfelelően olyan bírói gyakorlat fejlődött ki, amely a nemvagyoni, eszmei, erkölcsi kártérítés követelésének a lehetőségét széles körben kiterjesztette, feltéve minden esetben azt, hogy a bírói döntés a kártérítést az eset körülményei szerint méltányosnak találja.

A marasztalás különösen a magánjogi csábítás, nemi erőszak, feltűnő eltorzulás, nemi betegséggel való megfertőzés esetében arra utalással történt, hogy az adott esetben az életben való érvényesülés a keresőképesség csökkenésen felül is megnehezült, nőknél főleg a férjhezmenési esély csökkent.