BH 1994.6.308 A biztosítási kár megtérítésére irányuló igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 6. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes által 1 500 000 forint kártérítés és ennek 1991. február 1-jétől járó évi 20%-os kamata iránt előterjesztett keresetet. Ítéletét a következőkkel indokolta:

A R. P. Kórház és Rendelőintézet alperesnél munkaviszonyban álló felperes az általa kidolgozott koncentrált fagyálló hűtőfolyadék gyártási jogát a H. Mgtsz-nek, majd pedig az alperesnek is felajánlotta. Annak ellenére, hogy a termelőszövetkezet a gyártási jog ötéves időtartamra való megszerzéséért a felperesnek 7 000 000 forint hasznosítási díjat felajánlott, a felperes azt nem fogadta el, és az alperessel folytatta üzleti tárgyalásait. A peres felek szóbeli megállapodása szerint a felperes a koncentrált fagyálló hűtőfolyadék gyártási jogát az alperes részére átengedi és az alperes a gyártást a jövőben alapítandó kft. keretén belül fogja kizárólagos joggal végezni. A felek megállapodása azonban nem terjed ki a felperest megillető ellenszolgáltatásra. Miután a peres felek között az 1990 decemberétől 1991 februárjáig tartó üzleti tárgyalások meghiúsultak, a felperes ismét a H. Mgtsz-nek ajánlotta fel a hűtőfolyadék gyártási jogát, a termelőszövetkezet azonban ekkor már csak 5 000 000 forint ellenszolgáltatást ajánlotta a felperesnek. A felperes ezt az ajánlatot elfogadta és kárként érvényesítette az alperessel szemben azt a hasznosításidíj-különbözetet, amely a H. Mgtsz. 1990 novemberében tett ajánlata és az 1991 februárjában tett ajánlata és tényleges teljesítése között jelentkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között szerződés nem jött létre, mert a felek a szerződés lényeges tartalmi elemeiről, így a felperest megillető ellenszolgáltatás mértékéről és ennek fizetési módjáról nem állapodtak meg. A szerződésszegésre alapított kárigényt ezért elutasította. Alaptalannak találta a kártérítésre alapított követelést is, mert az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, de alaptalannak találta a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapítottan előterjesztett igényét is.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 750 000 forint, és ennek 1992. február 1-jétől járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte a felperes részére. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, tévedett azonban az abból levont jogi következtetés tekintetében. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes szerződésszegésre alapított igénye - a szerződés létrejötte hiányában - nem alapos, és jogellenesség hiányában az alperes kártérítési felelőssége sem állapítható meg. Tévesnek tartotta azonban az elsőfokú bíróság döntését a Ptk. 6. §-ának alkalmazhatóságának kizárásával kapcsolatban. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis az alperes szándékos magatartása, mégpedig az általa 1990. december 6-án készített feljegyzés tartalma vezetett a felperes károsodásához. Ez az írásbeli feljegyzés ugyanis bizonyíték arra, hogy az alperes szerződéskötési szándéka komoly volt, sőt a felperes részére megtiltotta a fagyálló koncentrátum más személynek való értékesítését is. A felperes ezért alappal bízhatott a megkötendő szerződésben, és emiatt nem állapodott meg az mgtsz-szel. A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta a felperes jóhiszeműségét is. A felperes ugyanis az alperes alkalmazottja volt, amely egy ismeretségen alapuló bizalmi viszonyt is jelentett. Az alperes által tett előkészületekből (a gyártás szervezésére vonatkozó rendelkezéseiből) pedig megalapozottan következtethetett arra, hogy az alperes komolyan gondolja a gyártás beindítását. A felperes úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható és károsodásának bekövetkezésével nem kellett számolnia. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a Ptk. 6. §-ára alapított keresetét. Az alperes megtérítési kötelezettsége mértékének meghatározásánál azonban értékelte az alperes igen elnehezült gazdasági helyzetét, azt a tényt, hogy alapvető egészségügyi ellátási kötelezettségének sem tud maradéktalanul eleget tenni, továbbá, hogy a felperes 1991 februárjában elfogadta a termelőszövetkezet 5 500 000 forintos ajánlatát és így az időbeli rövidség miatt nyilván semmi intézkedést nem tett annak érdekében, hogy kedvezőbb ajánlatot keressen. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az 1 500 000 forint igazolt kár felének megfizetésére kötelezte az alperest.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 6. §-ában foglaltak megsértésével hozta meg marasztaló döntését.

A felülvizsgálati kérelem az alábbi okok miatt alapos. A Ptk. 6. §-a értelmében a bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte.