A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21161/2007/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.632877/2004/11., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21713/2006/3., *Kúria Pfv.21161/2007/5.* (BH+ 2008.6.268)

***********

Pfv.IX.21.161/2007/5.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Illés Levente ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek, jogtanácsos által képviselt I. rendű és II. r. alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt a Fővárosi Bíróságnál 47.P/T.632.877/2004. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.713/2006/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.713/2006/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 64.800 (Hatvannégyezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A II. r. alperes által le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. felperes az 1978. szeptember 12-én született Péter Mihály utónevű gyermeke után a gyermek cukorbetegségére tekintettel 1991-től kezdődően emelt összegű családi pótlékban részesült, amelyet a munkáltatója a II. r. alperes folyósította. Az üzemi kifizetőhely a családi pótlék folyósítását 1996. augusztus 30-ával beszüntette arra hivatkozással, hogy a II. r. felperes a 18. életévét betöltötte. Az I. r. felperes igazolta, hogy gyermeke középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul és a csatolt orvosi igazolás szerint cukorbeteg, így emelt összegű családi pótlékra jogosult, és kérte az emelt összegű családi pótlék további folyósítását. A II. r. alperes a 17/1990.(V.8.) SZEM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetétől szakértői véleményt kért arról, hogy a 18. életévét betöltött II. r. alperes a munkaképességét legalább 67 %-ban elveszítette-e. Az Orvosszakértői Intézet Elsőfokú Orvosi Bizottsága az 1996. december 4-én kelt szakértői véleményében nevezett 40 %-os munkaképesség csökkenését állapította meg. Erre figyelemmel a II. r. alperes mint kifizetőhely az 1997. február 19-én kelt 5108/1997. számú értesítésével az I. r. felperes igényét elutasította. Az Egészségbiztosítási Pénztár a Be.45-22/1997. számú határozatával a kérelmet elutasította, valójában helybenhagyta az első fokon eljárt üzemi kifizetőhely döntését.

A Budakörnyéki Bíróság az I. r. felperes keresete folytán 1998. március 2-án hozott 18.K.15.282/1998/3. számú ítéletében az EP fenti határozatát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az I. r. felperest a II. r. felperes után 1996. október 1-jétől kezdődőn megilleti az emelt összeg családi pótlék. A Pest Megyei Bíróság a 2001. október 10-én kelt Kf.25.192/1998/18. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a 68/1995.(VI.17.) Korm. rendelet 30. §-ának db/ pontja szerint a gyerek középfokú tanintézetben nappali tagozaton való tanulmányaira figyelemmel a szakértői vizsgálatot annak 20. éves koráig nem kellett lefolytatni, a betegségét elegendő volt orvosi igazolással igazolni. A szakértői vélemény alapján azt is megállapította, hogy az időközben a 20. életévét betöltött gyermek 18 éves korától folyamatosan és jelenleg is 67 %-ban csökkent munkaképességű. Az ítélet alapján a II. r. alperes 2001. június 30-án az addig felmerült 427.500 Ft lejárt családi pótlékot az I. r. felperesnek kifizette. Ugyanakkor a további folyósítást beszüntette arra hivatkozással, hogy az időközben hatályba lépett 1998. évi LXXXIV. törvény 7. §-ának d/ pontja szerint a 18 évesnél idősebb személynek a magasabb összegű családi pótlékot a saját jogán kell tovább folyósítani. A határozat ellen az I. r. felperes jogorvoslattal élt, a fellebbezését a MÁ, a keresetét illetőleg az első fokú ítélet ellen benyújtott fellebbezését pedig a bíróságok elutasították. Végül 2003. áprilisában az I. r. alperes a családi pótlékot - 270.900 Ft-ot - a II. r. felperesnek egyösszegben kifizette.

A felperesek a 2003. július 31-én előterjesztett keresetükben az I. r. alperest az I. r. felperes javára kártérítés címén a kifizetett 427.000 Ft után a banki kamatokkal azonos mértékű, összesen 80.274 Ft, annak késedelmi kamata és 1,000.000 Ft nem vagyoni kár; a II. r. felperes javára a kifizetett 270.900 Ft után 40.945 Ft banki kamattal azonos kártérítés, annak késedelmi kamatai, valamint 1,500.000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére kérték kötelezni. A keresetet a II.r. alperesre, a 2006. január 4-én benyújtott előkészítő iratukban terjesztették ki, az alperesek egyetemleges marasztalását kérve.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a családi pótlék megvonása időpontjában a családi pótléknak sem a megállapítása, sem a megvonása nem tartozott az I. r. alperes jogelődjének az ÁHnak a hatáskörébe. Az ÁH 2001. január 1-jétől kezdődően vette át a Megyei Egészségbiztosítási Pénztáraktól a családi pótlék megállapításával és folyósításával kapcsolatos feladatokat. Az ÁH a korábban megállapított családi pótlékokkal kapcsolatos viták tekintetében nem volt jogutódja a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnak. Az EP jelenleg is működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, így az 1996-ban általa elkövetett esetleges jogsértések kártérítési következményeiért sem az ÁH sem az Á. mint annak jogutódja nem tartozik helytállni.

Az I. r. alperes elévülési kifogást is előterjesztett, állította, hogy a felperesek 1998. július 1-je előtti kártérítési követelése elévült.

Végül hivatkozott arra, hogy a családi pótlék megállapítása során eljáró ügyintéző nem követett el olyan kirívó jogszabály-értelmezési hibát, amelyek a felpereseknek az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényét megalapozná.

A II. r. alperes maga is a kereset elutasítását kérte.

Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a 47.P/T. 632.877/2004/11. számú ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. felperest 64.800 Ft kereseti illeték utólagos lerovására. Megállapította, hogy a 2003. július 31-ei perindításra figyelemmel a felperesek 1998. július 31-e előtti követelése elévült a fő- és mellékkötelezettségek tekintetében egyaránt. Az elévüléssel nem érintett követelésrész tekintetében kifejtette, hogy az alperesek részéről jogellenes magatartás nem állapítható meg, ezért kártérítés fizetésére nem kötelezhetők.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesek fellebbezése folytán hozott 9.Pf.21.713/2006/3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az I. r. felperest 64.800 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte azzal, hogy a II. r. felperes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az emelt összegű családi pótlék megvonásáról szóló döntést a perben nem álló EP hozta, ezen szervezet másodfokú határozatát helyezték hatályon kívül a közigazgatási perben eljáró bíróságok. Az EP jelenleg is létező és működő szervezet csupán a feladatainak egy részét vették át az ÁH-k, majd megszűnésük után 2003-ban az I. r. alperes. Az ÁH-k 2001. október 1-jétől látták el a családi pótlék megállapításával és folyósításával kapcsolatos feladatokat. Olyan jogszabály nincs hatályban, amely az átvett feladatok tekintetében a MEP-ak által korábban elkövetett valamely jogsértés miatti kárfelelősséget áthárította volna az I. r. alperes jogelődjére az ÁH-ra, illetőleg jogutódlás folytán az I. r. alperesre. az I.r. alperessel szemben tehát a kereset alaptalan.