BH 1996.9.456 Abban az esetben, ha a cselekmény tárgyi és alanyi ismérveinek az együttes vizsgálata során nincs elegendő adat annak a megnyugtató és teljes bizonyossággal történő megállapítására, hogy az elkövető tudata a véghezviteli magatartás kifejtésének időpontjában átfogta az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a reális lehetőségét: a cselekmény nem a be nem következett eredmény szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének, hanem a tényleges gyógytartamhoz igazodó testi sértés bűncselekményeként minősül [Btk. 13. §, 16. §, 170. § (2) bek. és (5) bek. 1. ford.].

A megyei bíróság az 1995. március 3. napján meghozott ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a kísérlete, rablás bűntette és magánlaksértés bűntette miatt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre, valamint 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vádlottal szemben korábban kiszabott 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtását. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott alkalmi munkából él, többször volt büntetve szándékos vagyon elleni bűncselekmények miatt. A vádlott 1993. december 11-én erősen ittas állapotban bement a családi ház nyitott kapuján az udvarba, és a bezárt hátsó bejárati ajtót berúgta, ezzel a zárat kiszakította. Az álmából ébredt 89 éves sértett asszonyt fojtogatta, tőle pénzt követelt, majd a fojtogatást időnként abbahagyva, a szekrényből rámolt ki különböző dolgokat, a szekrény egyik fiókját a tartalmával együtt a földre szórta, a sértett hiába hivatkozott arra, hogy nincs pénze. A szekrény egyik fiókjában talált 34 cm hosszúságú kenyérvágó kést kézbe kapva az idős sértettet az ágyra lökte, a torkát megragadta a késsel hadonászott, eközben bal vállánál, illetve nyaktövénél kb. 2 cm hosszúságú felületes metszett sérülést okozott, végül az idős sértettnek a kést megragadva, sikerült azt a vádlott kezéből kirántani és a sarokba hajítani, eközben azonban a bal kezét a kés pengéje elvágta és azon felületes sérülést okozott.

Közben a vádlott élettársa - aki követte őt a nyitott ajtón - cigány nyelven szólt valamit a vádlottnak, aki ezt követően megfordult, és elhagyta a lakást.

A vádlott a kutatás során megtalálta a sértett pénztárcáját, abból kivett 350 forintot és elvitte.

A sértett a bűncselekmény következtében a gége magasságában, a hangrésnek megfelelően a gégenyálkahártya alatt vérömlenyt és lágyrész zúzódást, a mellkas elülső felszínén hámhorzsolással járó körülírt bőr alatti vérömlenyt, továbbá a bal váll nyaki részén és a bal kéz második-harmadik ujján metszett jellegű sérüléseket szenvedett. A gégetáj sérülésének tényleges gyógytartama 2 hét és ez - a gége vizenyőjének veszélye, illetve a nyaki nagyerek leszorítása következtében agybénulás vagy sokkos állapot kialakulásának a veszélye miatt - életveszélyhelyzet létrehozására alkalmas volt. A többi sérülés tényleges gyógytartama 8 napon belüli.

A sértett a sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt a magánindítványát előterjesztette.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A védelem álláspontja szerint nem lett kétséget kizáróan bebizonyítva az, hogy a vádlott volt a cselekmény elkövetője.

A legfőbb ügyész az ítéleti tényállás szűk körű kiegészítése mellett a testi épséget sértő cselekmény jogi minősítése megváltoztatását, ennek a cselekménynek súlyos testi sértés bűntetteként történő minősítését, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A védelmi fellebbezések alaptalanok.

Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak a maradéktalan megtartásával folytatta le az eljárást, amelynek az eredményeként a bizonyítékokat a lehetséges mértékben feltárta. Ezek a bizonyítékok elégségesnek bizonyultak a vádlott cselekményeinek a helyes ténybeli és jogi megítéléséhez.

Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság szűk körű és bizonyos tekintetben hiányos nyomozati adatok alapján kényszerült a tényállás megállapítására. A nyomozás során nem végezték el az akkor még lehetségesnek mutatkozó valamennyi nyomazonosítást (hajszál-azonosítást, a vádlott ruházatán talált ürülékszennyeződés és a sértett lakásán talált ugyanilyen szennyeződés azonosítását) és az odorológus, illetve a szerológus szakértő bevonása sem járt egyértelmű eredménnyel.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azonban lényegileg azon alapult, hogy a vádbeli napon éjszaka a sértettet a lakásán támadás érte, a támadója erőszakkal hatolt be a lakásba, a támadás eredményeként a sértett súlyos testi sérülést szenvedett, és végül a sértett nyomban a cselekmény elkövetése után a támadójáról, valamint annak a helyszínre érkező élettársáról olyan személyleírást adott, ami a támadója személyének az azonosítására nyújtott lehetőséget. Ezeket a megnyugtatóan bizonyított adatokat vetette össze az elsőfokú bíróság az ügy egyéb adataival, és sokoldalú mérlegeléssel állapította meg azt, hogy a vádbeli cselekmény elkövetője a vádlott volt.

Az elsőfokú bíróság által alapvetően megállapított tényállás azonban több részlete tekintetében, az iratok tartalma alapján [Be. 258. § (1) bek. a) pont] kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorul.

Hiányos az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállása a vádlott személyiségével összefüggő tényeknek a megállapítása körében. A Legfelsőbb Bíróság az igazságügyi elmeorvos szakértőnek a szakvéleménye alapján a tényállást azzal egészíti ki, hogy a vádlott - bár alacsony intellektusú, képzetlen személy, de - értelmileg nem fogyatékos, az elmeműködés más kóros zavarában sem szenved, és a cselekménye elkövetésekor sem szenvedett. A cselekménye elkövetésekor a vádlott típusos (szokványos) ittas állapotban volt, nála a kóros részegség tünetei még annak csökevényes formájában sem jelentkeztek.

Magának a cselekménynek a tényállását a Legfelsőbb Bíróság a sértett nyomozati vallomásai, valamint a tanúk vallomásai alapján azzal pontosítja, hogy a vádlott 1993. december 11-én éjfél körüli időpontban hatolt be a bezárt bejárati ajtó berúgásával a sértett lakásába.

Az igazságügyi orvos szakértőnek az ítélkezés alapjául az elsőfokú bíróság által is elfogadott aggálymentes szakvéleménye alapján a tényállás kiegészítésre szorul azzal is, hogy a sértett fojtogatása a vádlott részéről erőteljesen és tartósabban történt.

Nem felelt meg teljesen az igazságügyi orvos szakértő által rögzített adatoknak a sértett sérüléseinek a megjelölése sem. Az orvos szakértő véleménye szerint a sértettnek a bal vállán keletkezett metszett jellegű bőrsérülése, míg a nyaktőnél ilyen sérülést a szakértő nem írt le. Ennélfogva a késsel okozott sérülések megjelölése körében iratellenesen került megállapításra a sértettnek a nyaktövénél keletkezett metszett sérülése, amit ezért a Legfelsőbb Bíróság a tényállásból kirekesztett.

Félreérthető az elsőfokú bíróság ítéletének az a ténymegállapítása, amely szerint akkor jelent meg a vádlott élettársa a helyszínen, amikor a vádlott a sértett nyakát megragadva a késsel hadonászott felé. A vádlott élettársának a megjelenésére - a sértett vallomása szerint - már csak azután került sor, miután a sértett a vádlott kezéből a kést kicsavarta, és a vádlott a sértett torkának a megragadásával felhagyott.