BH 2022.10.257 I. Az emberölés mulasztásos változata vegyes mulasztásos bűncselekmény, amelynek a megvalósulásához - a mulasztáson felül - eredmény bekövetkezése is szükséges.

Elkövetési magatartásként a mulasztás nemtevést jelent, olyan passzív magatartást, amely mindig valamely kötelesség viszonyában áll.

Mulasztás címén is csak akkor vonható valaki felelősségre, ha a mulasztás akaratlagos, okozatos és jogellenes.

A mulasztással elkövetett emberölés esetében a terheltet speciális jogi kötelesség terheli, az eredmény beállását elhárító magatartás kifejtése. Ez esetben ugyanis a kötelességszerű magatartás kifejezett, a sértett személyére konkretizált rendeltetése, hogy beavatkozzon a kialakuló okfolyamatba, megszakítsa azt [Btk. 160. § (4) bek.; 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (4) bek.].

II. A szülő gyermeknevelést övező szabadsága - saját meggyőződésére vagy a gyermek érdekére történő hivatkozása - nem vezethet oda, hogy az orvostudományban uralkodó felfogásokkal s a legalapvetőbb erkölcsi normák parancsával ellentétes magatartást tanúsítva, döntésével visszafordíthatatlan veszélynek, végső soron halálnak tegye ki gyermekét.

Amennyiben az elkövető a K-vitamin sértett részére történő beadását sorozatosan megtagadja, nemcsak a nemzetközi és uniós normákban, valamint az Alaptörvényben is deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot nem biztosítja számára, hanem a legkiemelkedőbb értéktől, az élethez, az emberi méltósághoz való jogától fosztja meg gyermekét [Alaptörvény I. cikk (1) bek., II. cikk; 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 16. § (2) bek. a) pont].

III. Aki a vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyásával megkérdőjelezi az orvosok által kötelezően alkalmazandó újszülöttellátás vérzékenység kialakulása kockázat kiküszöbölő hatását - visszautasítva azt -, ezáltal teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.

A bűnösség a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna [korábbi Btk. 14. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék B.26/2017/181., Fővárosi Ítélőtábla Bf.72/2020/51., Fővárosi Ítélőtábla Bf.72/2020/62., Kúria Bfv.123/2022/11. (*BH 2022.10.257*), 3367/2024. (X. 8.) AB végzés

***********

[1] A törvényszék a 2020. február 6-án kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet emberölés vétsége [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (4) bek.] miatt 1 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes mentesítésről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. június 2-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján kiegészített, pontosított tényállás a következő:

"Az I. r. terhelt a gyermekkorában, majd később szerzett rossz tapasztalatai miatt hosszabb ideje szkeptikus a magyar egészségügyi ellátással szemben. Rendszerkritikus véleményét - egyebek mellett a kötelező védőoltások ellen felszólalva - a vádidőben előadások keretében hangoztatta, illetve hipotéziseit a világhálón is megfogalmazta.

A II. r. terhelttel 2007 novemberében ismerkedtek meg, majd rövid időn belül, 2008 tavaszán házasságot kötöttek. D.-n éltek együtt és vállalták 2010. augusztus 5. napján született első, L. utónevű gyermeküket.

Hasonlóan vágyott gyermekként fogant - 2012 februárjában - a későbbi L. E. sértett. A várandóság idején nem vettek részt rendszeres terhesgondozáson, először csak 2012. augusztus 28. napján fordultak magánorvoshoz, aki ultrahangvizsgálatot követően a magzatnál mindent rendben talált.

Az anya első gyermekét is otthonszületéssel kívánta világra hozni, de végül szükséges volt a kórházba szállítás, ahonnan még az újszülött teljes körű ellátása előtt távoztak, és második gyermeküknél is otthonszülést terveztek.

Ebből a célból az I. r. terhelt 2012 szeptemberében felvette a kapcsolatot M.-Z.-né V. F. L. szülésznővel, aki otthonukban látogatta meg a szülőket 2012. október 9. napján, és megállapodtak, hogy vállalja, hogy az intézeten kívüli szülésnél szülésznőként segédkezik. Ehhez azonban szükség volt terhesgondozási kiskönyvre, amelyet a védőnőtől 2012. november 7. napján igényeltek, és hogy meg is kapják, aznap É.-n gyermekorvosnál jártak, aki az újabb ultrahangvizsgálatot követően veszélyeztetett terhességet állapított meg.

Ahogy korábban és utóbb született gyermekük esetében is a terheltek igyekeztek gyermekeiket távol tartani a magyar egészségügyi ellátástól, csak szükség esetén, ha az elkerülhetetlen volt, fordultak bizalmatlanságukban orvoshoz. Hasonló okból a védőnői szolgálatot is visszautasították. Meg voltak győződve arról, hogy maguk jobban tudják, hogy mely akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget.

L. E. sértett születését várva már határozott elképzelésük volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülötteknek, mert természetes úton, a köldökzsinóron keresztül a méhlepényből a születéskor, illetve az anyatejes táplálással az anya készleteiből mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetükbe. A művi K-vitamin-pótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő.

Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadáshoz nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.

Ilyen előzmények után M.-Z.-né V. F. L. szülésznő közreműködésével 2012. november 12. napján, Sz.-en, intézeten kívül megszületett L. E. sértett, melyre a törvény addigra lehetőséget biztosított és kellőképpen szabályozott. A szülés problémamentesen alakult, a gyermek egészségesen jött a világra, de az előzetes megállapodásnak megfelelően sem ekkor, sem a 24 órás - kötelező - újszülöttgyógyászati vizsgálatkor nem kapott K-vitamin-pótlást.

A K-vitamin-profilaxist az akkor (2008. évtől) hatályos szakmai protokoll, a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium a következők szerint szabályozta: érett újszülöttek kapjanak szájon át a születéskor 2 milligrammot, egy hét múlva megint 2 milligrammot, majd havonta 2 milligrammot kizárólagos anyatejes táplálás mellett, egészen addig, míg a vegyes táplálkozásnál a tápszer vagy főzelék aránya meghaladja az összmennyiség 50%-át. Az orvosszakmai szabály abból indult ki, hogy a méhlepényből (placentából) nem kerül át megfelelő mennyiségben K-vitamin a gyermek szervezetébe és a pótlást a kizárólagos anyatejes táplálkozás sem biztosítja, így az újszülöttek vérében a K-vitaminfüggő faktorok aktivitása nem megfelelő, a művi pótlás ezért szükséges ahhoz, hogy a májban kifejtve hatását a faktorok szintézisét és a véralvadást rendezze.

Ha nem is ilyen rendszerben, de a K-vitamin-pótlás több évtizedre visszamenőleg nem csak Magyarországon, de a világ más országaiban is bevett evidencia.