EH 2001.519 A szomszédos lakóépületben folytatott tevékenység engedély nélküli filmrevétele jogsértés bizonyítása végett - ha személyiségi jogot nem is sért - birtokháborítást valósíthat meg [Ptk. 188. §, 80. §].

Perbeli bizonyítékok megszerzése céljából a kertes családi ház belső életterének állandó figyelemmel kísérése és az ott történtekről videofelvétel készítése birtokháborításnak minősül.

A felperesek 1987-ben vásárolták meg a csendes zöldövezeti 05. övezetbe sorolású részén. 1993-ban a szemközt lakó I. r. alperes karosszéria lakatos tevékenységre szóló telepengedélyt kapott. 1995-től a felek szomszédi viszonya megromlott, számos államigazgatási és peres eljárást indítottak egymás ellen, amelyek egy része jelenleg is folyamatban van.

A felperesek arra hivatkozva, hogy az I. r. alperes által végzett tevékenység az adott övezeti besorolású helyen nem lett volna engedélyezhető és annak fokozott zajjal, valamint szennyezettséggel párosuló környezeti hatása lehetetlenné teszi az ott lakásukat, birtokvédelmi eljárást indítottak az alperesek ellen. A tényállításaik alátámasztásához videofilm felvételeket készítettek, amelyekkel a megnövekedett autóforgalmat és az ezzel járó zaj és egyéb zavaró hatásokat kívánták igazolni.

Az alperesek 1997. július 7-én birtokvédelmi panaszt terjesztettek elő az illetékes kerületi önkormányzat jegyzőjénél, amelyben sérelmezték a felperesek videofilm készítését azzal, hogy ez a tevékenység az ingatlanuk használatát lehetetlenné teszi. A filmezés ugyanis - tényállításuk szerint - minden napszakban, gyakorlatilag állandó jelleggel folyik, így felvételek készülnek olyan személyekről is, akik magánjelleggel látogatják meg őket.

Utaltak arra is, hogy a felperesek eljárása az I. r. alperes vendégkörét is elriasztja, mivel az autókat nem hozzák olyan helyre, amely folyamatos megfigyelés alatt áll.

A kézi kamera használatán túl a felperesek ingatlanán felszerelt ipari kamera jelenlétét is kifogásolták.

A megindított eljárás eredményeként az önkormányzat jegyzője az alperesek kérelmének helyt adóan kötelezte a felpereseket a videó berendezések (mind a kézi, mind az ipari) használatának megszüntetésére.

A felperesek az előterjesztett keresetükben a közigazgatási határozat megváltoztatását kérték állítva, hogy egyéb módon az alperesek zavaró és birtokháborító magatartását bizonyítani nem tudják, ezen túl az ipari kamera soha nem volt az alperesek ingatlanára irányítva, pusztán a saját ingatlanuk védelmét szolgálja.

Az elsőfokú bíróság a másodfokon helybenhagyott ítéletével a határozatát részben megváltoztatta és a felperesek az illetékes hatóság ingatlanán felszerelt videós megfigyelő kamera használatának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Döntésének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a felperesek ingatlanán felszerelt ipari kamera látószöge csak a felperesek ingatlanának előkert részét és az utcafront egy részét fogja be, tehát annak célja kizárólagosan a felperesi ingatlan megfigyelése és védelme. Az ipari kamera látószöge az alperesi ingatlant nem fogja be, ezért annak használata az alperesek tekintetében birtokháborítást nem valósít meg, ezért ebben a körben az önkormányzat határozatának megváltoztatása volt indokolt. A kézi kamera használatával kapcsolatban az első- és másodfokú bíróság egyező jogi álláspontja az volt, hogy az alperesek joggal igényelhetik a magánszférájuk tiszteletben tartását és azt, hogy az életük és magánjellegű tevékenységük színterét kívülállók semmilyen módon ne zavarják. A felperesek részéről az alperesek birtokháborító magatartását igazoló céllal készült videofelvételek folyamatos kamerahasználat mellett ellenőrizhetetlen felvételek készítését jelentik, ami kimeríti a birtokháborítás törvényi tényállási elemeit. Ezért az ettől eltiltó önkormányzati határozatot a bíróság is helyesnek tartotta, így ennek megváltoztatására irányuló keresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetüknek történő teljes helytadás iránt. Arra hivatkoztak, hogy miután a videofelvételeket kizárólagosan azzal a céllal készítették, hogy ezzel az I. r. alperes birtoksértő magatartását igazolják, ezért a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös, hogy az a személyiségi jogok megsértésével, vagy anélkül történt-e. Ezért az ilyen felvételek felhasználását visszaélésnek tekinteni nem lehet. Tagadták, hogy a felvételek az alperesek intim családi életét érintenék, azok kizárólagosan az alperesek ingatlanán lévő gépkocsiforgalmat, illetve az I. r. alperes által a közúton végzett ipari tevékenységet rögzítik.

Az felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

A felperesek az adott esetben a tevékenységük birtokháborító jellegének megállapítását sérelmezték, illetve a bíróságnak arra történő utalását, hogy az általuk folytatott videofelvétel-készítés személyiségi jogokat is sérthet, illetve az alperesek személyén kívül eső személyi kör tekintetében a Ptk. 80. §-a szerinti képmás jogosulatlan felhasználását is megvalósítja.

A Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a birtokost a birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják, birtokvédelem illeti meg.

A zavarás fogalomkörébe az állandó bírói gyakorlat szerint beletartozik minden olyan tevékenység, amely a birtok zavartalan használatát lehetetlenné teszi, vagy azt akadályozza. Nem lehet kétséges, hogy egy személyi tulajdonú, kertes családi ház belső életterének állandó jellegű figyelemmel ki-sérése már önmagában is az intim szféra zavarását jelenti, az erről történő filmfelvétel-készítés pedig olyan jellegű beavatkozás a szomszéd magánéletébe, amely birtokháborító jellegének megállapítása nem mellőzhető.

A felperesek által hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróságnak az az eseti döntése, amely szerint a birtokháborító magatartásról készült videofelvétel bizonyítékként való felhasználása nem minősül visszaélésnek és nem sérti a személyhez fűződő jogokat, a már elkészített felvétel felhasználására tartozó kérdés, amely a felhasználás szempontjából a személyiségi jogok védelme elé helyezi az igazság kiderítésének és érvényesülésének a közérdeket szolgáló jellegét. Ez azonban nem jelenthet arra adott felhatalmazást, hogy az állított birtokháborítás bizonyítása érdekében a folyamatos figyeléssel és az ellenőrizhetetlen felvételkészítéssel a magánéletet súlyosan zavaró módon lehetőséget teremtsen a bíróság a birtokháborító tevékenység akadálytalan folytatására. (Legf. Bír. Pfv. I/A. 22.539/1999. sz.)