BH 1998.7.316 I. Az elkövető a korábbi elítéléseinek a hátrányos büntetőjogi következményei alól újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem mentesülhet;

más kérdés, hogy a korábbi elítéléseket a büntetés kiszabása során indokolt-e súlyosító körülményként értékelni [Btk. 83. §, 100. § (3) bek.].

II. Az emberölés aljas indokból elkövetettként minősül, ha az ölési cselekménynek az indítéka a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmény véghezvitele volt [Btk. 166. § (2) bek. c) pont].

Az elsőfokú bíróság az 1996. augusztus 29. napján kelt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében, ezért 14 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az 51 éves, szakképzettséggel nem rendelkező, elvált családi állapotú vádlott vidéken mint bedolgozó dolgozott. 1979-ben garázdaság vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztésre, majd 1983-ban ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte a bíróság.

A vádlott 1995. június 12. napján a lakóhelyéről a fővárosba utazott, itt alkalmi nőismerősökkel létesített kapcsolatot, az éjszakáit pedig a pályaudvaron töltötte, miközben italozott. Így került ismeretségbe a 35 éves sértettel, akinek egy pólóinget ajándékozott.

A vádlott június 14-én alkoholtól közepesen befolyásolt állapotban felszállt a pályaudvaron álló egyik vasúti kocsiba, ahol észrevette, hogy ott alszik a sértett. A vádlott abban a tudatban, hogy a sértett a korábbiakban neki ajándékozott póló ellenében hajlandó vele nemi viszonyt létesíteni, felkeltette a sértettet, és szexuális kapcsolatra vonatkozó ajánlatot tett, amelyet a sértett visszautasított, és a vádlottnak a póló visszaadására irányuló felszólítását is megtagadta.

Az ittas vádlott ezen feldühödött, és amikor a sértett ismételten visszautasította a nemi kapcsolatra vonatkozó ajánlatot, ököllel, jobb kézzel, majd bal tenyérrel arcul ütötte a sértettet, aki a vasúti kocsiban hanyatt esett. Ekkor a vádlott a sértett hasára ült, erőszakkal lehúzta a sértett felső és alsó nadrágját, miközben a továbbra is ellenálló sértettet ököllel két-három alkalommal ismét arcul ütötte. Lemeztelenítve a sértett alsótestét, elővette a hímvesszőjét, és megkísérelte azt a nemi szervéhez érinteni, de ez a sértett ellenállása miatt nem sikerült. Ekkor a vádlott a sértett torkát két kézzel megragadta, fojtogatta, miközben a sértett élete kioltására utaló kijelentéseket tett. Közben két ízben is elengedte a sértett nyakát, ismételten felszólította őt a közösülésre, és amikor ez ellen a sértett ismételten tiltakozott, újra fojtogatta. A harmadik fojtogatás során, amikor a vádlott észlelte, hogy a sértett nem mutat életjelenséget, a lemeztelenített alsó testű sértett lábait felemelve, összehajtogatva az asztal alá gyömöszölte, és sietve elhagyta a vasúti kocsit, majd a várócsarnokba távozott.

A sértett a nyak leszorítása folytán beállt fulladás miatt a helyszínen meghalt. Az arcán, nyakán, végtagjain összesen 14 külsérelmi nyom volt észlelhető, ezek között a nyelvcsont bal oldali nagy szarvának a törése, az alsó állcsont jobb oldali vízszintes és haránt szárának törése, a bal alsó állcsont ízületficama, amelyeket a nagyerejű ökölcsapások idéztek elő. A sértett halálát agybénulás okozta, amely a fojtogatás eredménye volt.

A vádlottat az alkoholos eredetű, enyhe fokú szellemi hanyatlás és alkoholos személyiségkárosodás enyhe mértékben korlátozta a beszámítási képességében.

A vádlott és védője a téves jogi minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítélete ellen.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.