BH 1996.11.599 A foglaló "túlzott mértéke" megállapításakor figyelembe veendő szempontok [Ptk. 243. § (1) bek., 245. § (1) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 16 205 165 Ft tőkét, ennek 1993. április 25-étől szeptember 26-áig lejárt 2 620 051 Ft, majd ezt követően 1993. szeptember 27. napjától a kifizetés napjáig járó - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő - késedelmi kamatát és 500 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek 1992. szeptember 3-án adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint az alperes eladta a felperesnek az sz.-i 3773. számú tulajdoni lapon, 2654. helyrajzi szám alatt felvett ipartelep rendeltetésű ingatlant 33 000 000 Ft vételárért. A szerződés aláírásakor a felperes egy összegben 15 000 000 Ft-ot adott át az alperesnek, és megállapodtak abban, hogy a még fennmaradó 18 000 000 Ft összegű vételár 18 hónapon keresztül havi 1 000 000 Ft-os részletekben kerül kifizetésre. Az átvett 15 000 000 Ft-ot a felek foglalónak tekintettek, és megállapodtak abban, hogy az elszámolása a 18 000 000 Ft kifizetését követően a 19. hónapban egy összegben történik. A szerződés aláírását követően az alperes az eladott ingatlant birtokba adta, a felperes pedig azt használatba vette, és 1992 novembere és 1993. április 30-a között a vételárból 6 000 000 Ft-ot kiegyenlített. A felperes fizetési késedelmére hivatkozással az alperes az adásvételi szerződéstől 1993. április 25-én elállt, a felperes az elállást tudomásul vette, és az ingatlant l993. május 18-án kiürített állapotban az alperesnek visszaszolgáltatta, az alperes viszont nem fizette vissza az általa átvett 21 000 000 Ft-ot. A felperes keresetében a szerződésben kikötött aránytalanul magas összegű foglalónak az általa reálisnak ítélt 3 000 000 Ft-ra történő mérséklését, ehhez képest az alperes 18 000 000 Ft és kamata visszafizetésére való kötelezését kérte. Az alperes a foglaló mérséklése tekintetében a kereset elutasítását kérte, a 6 000 000 Ft vételár visszafizetése tekintetében a követelést elismerte, ezzel szemben kártérítés címén 1 794 835 Ft-ra beszámítási kifogást terjesztett elő. A felperes a beszámítani kívánt követelést nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a túlzott mértékű foglaló mérséklése iránt előterjesztett keresetét. A Ptk.-kommentárban ismertetett eseti bírói döntésekre hivatkozással azt állapította meg, hogy a szolgáltatás mintegy 10%-át meghaladó mértékű foglaló kikötése mindenképpen túlzottnak tekintendő. Utalt rá, hogy a perbeli esetben különösen azért túlzott a foglalónak a szolgáltatás mintegy 10%-át meghaladó része, mert a felperes az általa reálisnak tartott 3 000 000 Ft összegű foglalón felül még közel 1 800 000 Ft összegű kártérítési igényt is elismert. A foglaló mérséklésekor figyelembe vette, hogy a szerződés megkötésétől annak meghiúsulásáig csupán fél év telt el, továbbá, hogy az alperes a szolgáltatásból 15 000 000 Ft-ot a szerződés fennállásának teljes tartama alatt használhatott. Mindezekre figyelemmel a szerződésben kikötött foglalót a Ptk. 245. §-ának (3) bekezdése szerint 3 000 000 Ft-ra mérsékelte. Ezt az összeget, valamint a felperes által kártérítés címén elismert 1 794 835 Ft-ot levonva a felperes által kifizetett 21 000 000 Ft-ból, a fennmaradó 16 205 165 Ft-nak és kamatának visszafizetésére kötelezte az alperest.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, előadta viszont, hogy a megállapított tényállás nem ad elegendő alapot a Ptk. 245. §-ának (3) bekezdése alapján a felek által kikötött foglaló mérséklésére. Hivatkozott a Ptk.-kommentárban kifejtettekre, amelyek szerint a foglalót csak kivételesen és csak valóban indokolt esetben lehet mérsékelni. Önmagában a foglaló és a vételár százalékos aránya nem alapozza meg a felek között kikötött foglaló mérséklését, az elsőfokú bíróság viszont nem állapított meg olyan tényt, amely a szerződéskötés körülményeire, a szerződés tárgyára, az ingatlanon folytatható tevékenységre is figyelemmel a szerződésben kikötött foglaló mérséklését indokolttá tenné. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1992. évi 5. számában 315. sorszáma alatt közzétett eseti döntésére, amelyben kifejtette a Legfelsőbb Bíróság, hogy a foglaló kikötését követően beállt körülmények nem vonhatók a mérlegelés körébe, és nem támasztotta alá az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a foglaló helyes mértéke a szolgáltatás 10%-a. Módosított fellebbezésében a marasztalását 4 205 165 Ft-ra kérte leszállítani.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.