A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21078/2008/8. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság P.21060/2003/184., Szolnoki Törvényszék Pf.20225/2007/35., *Kúria Pfv.21078/2008/8.* (BH 2009.9.271)

***********

Pfv.II.21.078/2008/8. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek ügyvéd által képviselt alperes ellen házasság felbontása és házastársi közös vagyon megosztása iránt a Szolnoki Városi Bíróságnál 6.P.21.060/2003. számon megindított és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságnak 2.Pf.20.225/2007/35. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú ítélet ellen az alperes által 191. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a felperes által Pfv.4. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 80.000 (Nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest 93.000 (Kilencvenháromezer) forint, az alperest pedig 393.780 (Háromszázkilencvenháromezer-hétszáznyolcvan) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéknek - külön felhívásra - az államnak való megfizetésére.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében - egyebek mellett - az alperessel kötött házasságának felbontását, a közös lakás- és garázsingatlan kizárólagos használatára való feljogosítását, valamint a felek házastársi közös vagyonának a megosztását, és ezen belül a közös lakás- és garázsingatlanon fennálló tulajdonközösségnek az alperes tulajdoni hányadának az ő kizárólagos tulajdonába adása útján történő megszüntetését, a vagyonmérleg 1-től 157-ig terjedő tételeiben felvett ingóságok természetben történő megosztását és - többek között - a 157. tételben felvett kft. üzletrész értékének az alperes terhére történő elszámolását, valamint az alperes arra való kötelezését kérte, hogy fizessen meg neki a különvagyonának a megtérítéseként 25.889.500 forintot, és a különválás után általa kifizetett (337.401 + 100.000 =) 437.401 forint közös adósság fele részét.

Az alperes módosított nyilatkozatában a kereset jogalapját elismerte, a házastársi közös vagyon megosztása körében azonban viszontkeresettel élt a felperes arra való kötelezése iránt, hogy fizessen meg neki - az életközösség megszűnése után S. E-nek általa visszafizetett 6.200.000 forint közös kölcsöntartozás felperest terhelő részét is magában foglaló - 4.269.750 forint értékkiegyenlítést.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével - egyéb rendelkezések mellett - a K., B. utcai lakás és garázs kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és az említett ingatlanokon fennálló közös tulajdont megszüntette akként, hogy mindkét ingatlannak az alperes nevén álló 1/2 tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta összesen (10.000.000 + 1.500.000 =) 11.500.000 forint megváltási ár ellenében. A felek közös ingó vagyonát akként szüntette meg, hogy az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat összesen 5.847.500 forint értékben a felperes, az ugyancsak tételesen felsorolt további ingóságokat pedig összesen 48.440.460 forint értékben az alperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy az alperes a közös vagyon megosztása címén 21.296.480 forint értékkiegyenlítés, a felperes által a közös tartozásokra kifizetett összegek elszámolása címén pedig további 218.700 forint felperesnek való megfizetésére köteles. Az alperest terhelő összesen 21.515.180 forintos összegbe beszámította a felperest az alperes javára terhelő ingatlan megváltási árat, és ennek eredményeként az alperest összesen 10.015.180 forint felperesnek való megfizetésére kötelezte a házastársi közös vagyon megosztása címén.

Az ítéletének indokolásába tényként állapította meg, hogy a peres felek 1993. július 31-én kötöttek házasságot, az életközösségük 2001. október 15-én megszakadt, majd házasságukat az első fokú bíróság a jelen perben hozott és 2006. május 11-én jogerőre emelkedett 104. sorszámú részítéletével felbontotta.

A felek a 2001. január 17-én kelt adásvételi szerződésekkel vásárolták meg az egymás közt egyenlő - 1/2-1/2 - arányú közös tulajdonukban álló, és az utolsó közös lakásukul szolgáló K., B. utcai lakásingatlant, valamint az ugyanezen cím alatt külön helyrajzi számon nyilvántartott garázsingatlant összesen 16.987.500 forint együttes vételár ellenében. A vételár kifizetéséhez felhasználták a közös tulajdonukban álló, és a felperes által iroda céljára használt K., Ny. utcai lakásingatlan és garázs 2000. november 6-án történt értékesítéséből származó összesen 10.200.000 forint eladási árat, amelyet a vevő 2001. január 15. napjával bezárólag három részletben fizetett meg, a különbözetet pedig az alperes által S. E-től kölcsönkért 6.200.000 forintból egyenlítették ki.

Ezt követően, 2001. tavaszán értékesítették a felek a felperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott, de a közös vagyonukhoz tartozó K., N. M. utcai lakóházingatlant az abban hagyott ingóságokkal együtt összesen 45.000.000 forintért, amelyet felperes mint eladó vett ugyan fel, de azt teljes egészében átadta az alperesnek. Az alperes az eladási árból visszafizette a felek S. E-vel szemben fennálló 6.200.000 forintos kölcsöntartozását, és megvásárolta a Volkswagen személygépkocsit 3.100.000 forintért.

A lakás jelenlegi forgalmi értéke 20.000.000 forint, a garázsé pedig 3.000.000 forint.

A felperes az eredeti keresetlevelében maga is úgy nyilatkozott ugyan, hogy a B. úti lakás és garázsingatlanok vételárának a Ny. utcai lakás és garázs 10.200.000 forintos eladási árát meghaladó részét a felek 3.897.000 forint cégkölcsönből egyenlítették ki, amelyet utóbb a N. úti lakóházuk eladási árából fizettek vissza. A két lakás vételára közötti különbözet összege azonban nem 3.987.000 forint, hanem (16.417.500 - 10.200.000 =) 6.782.500 forint volt, az alperes ezzel ellentétes tényállítását S. E. és dr. K. A. tanúk vallomása is alátámasztotta, ezért az elsőfokú bíróság e vonatkozásban az alperes tényállítását fogadta el. Annak ugyanis a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, hogy az alperes a kölcsönt cégtől vagy magánszemélytől vette-e igénybe, azt pedig a felperes maga is elismerte, hogy a vételár kifizetése részben kölcsön felhasználásával történt.

Az életközösség megszűnésekor összesen 54.287.960 forint értékű ingóság képezte a felek közös tulajdonát, amelyből 5.847.500 forint értékű ingóság a felperes, további 48.440.460 forint értékű ingóság pedig - beleértve a 157. tételben felvett kft. üzletrész 11.522.460 forintos értékét is - az alperes birtokában maradt.

Az ingó vagyonmérleg 157. tételében felvett kft.- üzletrész vonatkozásában nem volt vitás a perben az, hogy az I. P. Kft-ben - amelynek alapító vagyona 3.000.000 forint volt - a felek 100.000 forint értékű üzletrésszel rendelkeztek. Ez az üzletrész eredetileg a felperes, az életközösség megszakadásakor pedig az alperes nevén volt nyilvántartva, és azt az alperes a 2001. október 15-ei dátummal ellátott szerződéssel átruházta a testvérére: dr. H. R-ra, a szerződés szerint 7.500.000 forint vételárért.