A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20538/2017/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.538/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Bencze Béla ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, a dr. Barna Péter ügyvéd által képviselt III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, valamint a személyesen eljáró IV.rendű alperes neve (IV. rendű alperes címe) IV. rendű és V. rendű alperes neve (V. rendű alperes címe) V. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Balassagyarmati Törvényszék 2017. január 11. napján meghozott 25.P.20.369/2016/16. számú ítélete ellen a felperes részéről 18. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és megállapítja, hogy a .... számon közjegyzői okiratba foglalt, II. rendű alperes mint hitelező, valamint a felperes és a IV-V. rendű alperesek mint adósok által 2007. december 6-án megkötött kölcsönszerződés III. pontjának második bekezdése szerinti, közjegyzői ténytanúsítvány kiállítására vonatkozó szerződési feltétel érvénytelen.

A felperest az I-III. rendű alperesek javára megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült költségeiket a felperes és az I-III. rendű alperesek maguk viselik.

Kötelezi az I-III. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) kereseti és 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból 66.000 (hatvanhatezer) forintot az I-V. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek az államnak külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó 18.000 (tizennyolcezer) forintot a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy érvénytelen a II. rendű alperessel 2007. december 6. napján megkötött és közokiratba foglalt kölcsönszerződés III. pontjának az a rendelkezése miszerint "A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként az Adósoknak a Hitelezőnél vezetett számlái és a Hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is a Hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa". A felperes kérte továbbá annak megállapítását is, hogy érvénytelen a zálogszerződés IV.1. pontjának a zálogfedezet értékének kiegészítését szabályozó kikötése. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209/A. § (2) bekezdésére, 209. § (4) bekezdésére, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés a), b), d) és j) pontjára, továbbá a 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 5. cikkére alapította. Állította, hogy a a kölcsönszerződés támadott kikötése a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja alapján tisztességtelen, mert egyoldalúan a fogyasztó hátrányára változtatja meg a bizonyítási terhet. A támadott kikötésben alávetette magát az I. és II. rendű alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak, lemondva arról a lehetőségről, hogy a felek közti vita esetén kétségbe vonja az I. és II. rendű alperes által meghatározott tartozásának összegét. A jelzálogjogot alapító szerződés támadott kikötése a körülmények általános meghatározása miatt tisztességtelen, mert nem foglalja magába azokat a feltételeket, melyek a fedezetkiválasztási és elfogadási tényezőket a ténylegesség, arányosság, a szimmetria és átláthatóság elvének keretein belül a fogyasztó számára is követhetővé teszik. A szerződő fél egyoldalúan önkényesen határozhatja meg a zálogfedezet értékcsökkenését, ennek mértékét, az ezt eredményező okokat és a zálogfedezet kiegészítésének határidejét, így a szerződési feltétel kizárólag a gazdálkodó szervezetet jogosítja fel annak megállapítására, hogy a teljesítés szerződésszerű-e.

Az I., II. és III. rendű alperesek elsődlegesen a per megszüntetését kérték azzal az indokkal, hogy a felperes keresete nem felel meg a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 37. § (1) bekezdésben foglaltaknak, mert nem tartalmazza az érvénytelenség alkalmazni kért jogkövetkezményét. Érdemi védekezésükkel a kereset elutasítását kérték. A III. rendű alperes azzal védekezett, hogy a kölcsön- és a zálogszerződés támadott kikötései a Ptk. 209. § (5) bekezdése szerint nem minősülhetnek tisztességtelennek. A közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó kikötéssel a felek a bizonyítási kötelezettség teljesítésének módjában állapodtak meg, a kikötés megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 206. §-ában foglaltaknak és a jogszabályok előírásainak. Álláspontja szerint indokolt, hogy a pénzügyi intézmény az adóssal szembeni követelését az erre a célra szolgáló könyvei, kimutatásai alapján határozza meg, és jogszerűen állapodtak meg abban is, hogy a kimutatás közokirati tanúsítása érdekében közjegyzői ténytanúsítványt vesznek igénybe. A szerződési feltétel kizárólagos értelmezésre nem jogosítja a pénzintézetet, a felperest megillető kifogásolási jog gyakorlását nem zárja ki, a bizonyítási kötelezettséget a felperes terhére nem változtatja meg, mert a felperes a bizonyítási kötelezettségét az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően teljesítheti. A IV. és V. rendű alperes védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II-III. rendű alpereseknek (helyesen I-II. rendű alpereseknek) egyetemlegesen 25.000 forint + áfa, míg a III. rendű alperesnek szintén 25.000 forint + áfa perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint a zálogszerződés támadott rendelkezésének a Ptk. 261. § (2) bekezdésével való egybevetéséből a bíróság megállapította, hogy a szerződési feltétel a jogszabály előírásával lényegében azonos, így a Ptk. 209. § (5) bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek. A kölcsönszerződés közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatos kikötésében a felek a bizonyítási kötelezettség teljesítésének módjában állapodtak meg, ami megfelel a Hpt. 206. §-ában foglaltaknak. E jogszabályi rendelkezés tájékoztatásra és forgalmi összesítő közlésére kötelezi a pénzügyi intézményt, de lehetőséget ad arra is, hogy az adós a részére nyújtott tájékoztatást vitassa, az abban foglaltakkal szemben panaszt terjesszen elő. Ugyanakkor a banki kimutatások és nyilvántartások jelenthetik azt az adatbázist, ami alkalmas a befolyt összegek és a kintlévőség átlátható elszámolásának biztosítására. A pervesztes felperest marasztalta az I-III. alperesek ügyvédi munkadíjban álló perköltségében, a le nem rótt kereseti illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Kmr.) 13. és 14. §-a alapján rendelkezett.