A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21189/2007/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Puskás Péter

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.189/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Rábai Zsolt Ügyvédi Iroda, dr. Rábai Zsolt ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a Dávid László és Társa Ügyvédi Iroda, dr. Papp Katalin ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. június 18-án hozott 22.P.25.222/2006/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 96.000 (kilencvenhatezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 6.000 (hatezer) forint másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 5.800 (ötezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illetéket. A fennmaradó 8.600 (nyolcezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes édesanyja (továbbiakban: az örökhagyó) az alperessel először 2002. április 2-án, majd azonos tartalommal 2003. május 14-én öröklési szerződést kötött, amelynek értelmében az örökhagyó a tulajdonát képező (...) hrsz. alatt nyilvántartott, (cím) alatti ingatlant az alperesre hagyja havi 22.000 forint életjáradék fejében. Az örökhagyó 2005. november 23-án elhunyt, ingatlan hagyatékát a közjegyző az öröklési szerződés alapján ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át.

A felperes keresetében az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Kereseti kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy a szerződés egyik tanúja az alperes édesanyja volt. Érvelése szerint az öröklési szerződésre a végrendeletre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni, így amennyiben az örökös hozzátartozója az egyik végrendeleti tanú, a juttatás érvényességéhez az szükséges, hogy ezt a részt az örökhagyó maga írja, vagy azt még egy tanú aláírja. Az ügyvédi ellenjegyzés pedig a másik tanú hiányát nem pótolja. Másodlagosan arra hivatkozással kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását, hogy az elhunyt annak aláírásakor csak korlátozottan volt cselekvőképes, ezért érvényes végintézkedést nem tehetett volna.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy öröklési szerződés esetén a Ptk. 632. §-ának alkalmazása kizárt. A szerződést továbbá az ügyvéd is aláírta, amely tekinthető a második tanú aláírásának. Az örökhagyó a szerződés aláírásakor nem volt cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt, így szerződéses jognyilatkozata érvényes.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperest 200.000 forint + áfa, összesen 240.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt 448.000 forint kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint az öröklési szerződésnél a kétoldalú jogügyletre vonatkozó szabályokra is figyelemmel kell lenni, amelyek a szerződés aláírásakor elengedhetetlenné teszik az örökös közreműködését. A tanú személyére az örökösnél szigorúbb szabályok nem vonatkozhatnak. Az örökös cselekvőképtelenségére a felperes maga sem hivatkozott és az a személy, aki korlátozottan cselekvőképes ugyan, de a bíróság nem helyezte gondnokság alá, érvényesen köthet öröklési szerződést. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az alperesnek az ügyvédi képviselettel felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdése alapján megállapított, az általános forgalmi adót is tartalmazó ügyvédi munkadíj, mint elsőfokú perköltség megfizetésére.

A ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a perköltség leszállítását kérte. Fellebbezése indokául arra hivatkozott, hogy a megállapított ügyvédi munkadíj nem áll arányban a jogi képviselő által kifejtett munka mennyiségével. Hangsúlyozta, hogy az ügyben mindössze egy tárgyalásra került sor, amelyen ítélet is született és az alperesi képviselő csak egy beadványt készített. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte az alperes és jogi képviselője között létrejött megbízási szerződés bekérését, valamint a készkiadások igazolását.