A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20458/2016/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 198. §, 339. §, 349. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 104. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24378/2015/8., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20458/2016/5.* (ÍH 2016.100), Kúria Pfv.22125/2017/6., 3368/2019. (XII. 16.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.458/2016/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Halmos Bálint Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halmos Bálint ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Birher Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dévényiné dr. Fücsök Ágnes ügyvéd) által képviselt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (1097 Budapest, Soroksári út 22-24., levelezési cím: 1476 Budapest, Pf. 407.) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. március 3. napján meghozott 24.P.24.378/2015/8. számú ítélete ellen a felperes részéről 10. és 11. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya és a felperes által az államnak térítendő kereseti illeték vonatkozásában helybenhagyja.

A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 635.000 (hatszázharmincötezer) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 254.000 (kétszázötvennégyezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 1.609.700 (egymillió-hatszázkilencezer-hétszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdésére, 349. § (1) bekezdésére alapított keresetében 20.121.209 forint tőke és ezen összeg után 2009. június 30. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a 2008. támogatási évre hízottbika-támogatásra lett volna jogosult. A támogatási rendszer bázis alapú volt, a hatóság a 2006. évi bázisidőszak figyelembevételével minden évben hivatalból határozta meg a támogatási összeget. A 2006. támogatási évhez kötődő eljárásban megállapításra került, hogy a bázisidőszakban 538 állatot tartott. Az alperes nem igazodott a történelmi bázishoz, a közigazgatási szervek késlekedtek, így az alperesi magatartás és az alperes okozta időmúlás folytán nem kapta meg a jogos mértékű támogatást. A 2005. évre járó támogatást közigazgatási perben kellett érvényesítenie (Fővárosi Bíróság 2008. december 17-i 17.K.35.655/2006/18. számú ítélete). A 2006. évi támogatást az alperes csak 2009. november 13-án ítélte meg, 21.440.376 forint összegben. A 2008. évi támogatási kérelmek eddigre "lefutottak" és mindenki mást eléje soroltak. A 2008. évi hízottbika-támogatásról hozott 2011. január 24-én kelt határozat nem követte a történelmi bázist és csak 1.319.167 forintot állapított meg. Ha az alperes 2006-ban a ténylegesen járó tétellel számolt, úgy 2008-ra is ezen összeget kellett volna folyósítania. A két összeg közötti különbözet jelentkezik kárként. A 2008. évre nem azért nem kapott támogatást, mert arra nem lett volna jogosult, hanem azért, mert már nem állt rendelkezésre a kellő pénzkeret. Az alperes a károkozó magatartást nem a 2008-as támogatási évre vonatkozó eljárásban fejtette ki, így a 2008. évi határozattal szemben nem kellett, illetőleg nem is lehetett jogorvoslattal élni. Az alperes korábbi eljárásának jogellenes elhúzódása eredményezte a későbbi, erre ráépülő támogatás megfelelő mértékű elmaradását. Ha időben hozott volna döntést magára a 2006-os bázisra, úgy a 2008-as támogatást is folyósíthatták volna a számára, mivel erre az alperesnek még megfelelő kerete volt, hiszen pótigényeket lehetett előterjeszteni. Az alperes eljárása során megsértette a 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 4. § (1) bekezdését, 7. §-át, 33. §-át és a 2007. évi XVII. törvény határidőt megállapító rendelkezéseit. A 2008. évi határozat elleni fellebbezés nem lett volna alkalmas a kár elhárítására. Azt pedig nem lehetett befolyásolni, hogy az alperes a hivatalbóli eljárás során gyorsabban járjon el.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Rámutatott arra, hogy a felperes a 2008. évi támogatásról szóló döntéssel összefüggésben nem merítette ki a jogorvoslati lehetőségeit. A kárigényt elbíráló bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét és nem vizsgálhatja, hogy a rendes jogorvoslattal a kár elhárítható lett volna-e, vagy sem. Álláspontja szerint a jogorvoslati eljárásokra tekintettel a 2008. évre vonatkozó támogatási döntés előbb nem születhetett meg, a közigazgatási szerv nem járhatott el másként, mint ahogy eljárt. A bázisévekre vonatkozó döntés hiányában a 2008. év vonatkozásában sem lehetett megalapozottan dönteni, a 2006-os évre vonatkozó eljárást az alperes 2007. március 12. napján felfüggesztette, majd a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnését követően döntött az ügyben. A 2006. és 2007. támogatási évre vonatkozó határozatok bírósági felülvizsgálata eredményének ismeretében megállapítható, hogy a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott döntést hozott, amikor úgy tekintette, hogy a felperes a 2006. és 2007. évekre vonatkozóan nem rendelkezett történelmi bázis jogosultságot megállapító határozattal. A felperes a 2006. és 2007. évi egymásra épülő döntések meghozatalának elhúzódását sérelmezi utólag, ugyanakkor nyilvánvalóan észlelnie kellett volna a döntések közötti összefüggést, és azok rá nézve kedvezőtlen voltát. Az eljárások elhúzódását a közigazgatási eljárás során nem nehezményezte, továbbá a számára sérelmesnek vélt gyakorlattal kapcsolatban a jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki. A 2005. évi támogatási kérelem tárgyában hozott elutasító döntést követő bírósági felülvizsgálat során új eljárás folyt, melyben a 2009. július 6. napján kelt határozatában a hatóság a 2005. évi támogatási kérelmet elutasította. A határozat elleni felperesi fellebbezés és jogorvoslati kérelem elutasításra került. A 2006. évre vonatkozó támogatás tárgyában az eljárás felfüggesztésére okot adó körülmény megszűnését követően a támogatási kérelemnek 2009. november 13. napján részben helyt adtak, mely döntés ellen a felperes nem nyújtott be fellebbezést. A 2007. évi támogatás ügyében 2010. július 27-én hozott határozat később megsemmisítésre került, az új eljárás során pedig a korábban megítélt támogatási összeg visszafizetésére kötelezték a felperest. A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy nem képeztek a javára tartalékot. Ilyen irányú kötelezettsége az alperesnek nincs. A felperes sem a 2006. év, sem a 2007. év vonatkozásában nem vált támogatásra jogosulttá, ennél fogva a tartalékolás lehetősége nem is merülhet fel. Amennyiben a 2008. évi határozat ellen eredménnyel fellebbez, a közigazgatási szervnek kötelessége lett volna a fedezet előteremtése.