BH 2001.1.22 Az ítélet anyagi jogerejével kapcsolatos körülmények vizsgálata és értékelése [Pp. 229. § (1) bek., 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont].

A felperes arra hivatkozva, hogy az 1993. május 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt B. J.-nek hagyatéki juttatás reményében a tartás és gondozás körébe tartozó szolgáltatásokat teljesített, az alperest mint örököst 549 000 forint hagyatéki tartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság a keresetet a korábbi ítéletével elutasította, mert nem tartotta bizonyítottnak, hogy a felperest a hagyatékban történő részesítésének reménye indította a szolgáltatások teljesítésére. Az elsőfokú bíróság a peradatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ezt szívességből tette.

A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 130 000 forint, valamint kamatai megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a szolgálatokat nem szívességből, ingyenesen teljesítette, hanem hagyatéki juttatás reményében. Ezért arra nézve, hogy a felperes milyen szolgáltatásokat nyújtott, további bizonyítást folytatott. Ítéletének meghozatalánál valamennyi, a felperes által állított szolgáltatásra figyelemmel volt. Az örökhagyóval történt társalgást és közös imádkozást azonban nem értékelte olyan szolgáltatásként, amelyekért a felperes mint hagyatéki hitelező ellenszolgáltatásra tarthatna számot; megjegyezte, hogy a felperes e tevékenységének ellenértékét fel sem számította.

A felperes újabb keresetében a társalgás és a közös imádkozás mint hagyatéki juttatás reményében nyújtott szolgáltatása fejében további 101 325 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az volt az álláspontja, hogy az újabb kereset indításának nincs akadálya, mert ezt az igényét a másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint sem érvényesítette az előző perben.

Az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben elbírálta, és azt elutasította azzal az indokolással, hogy a megjelölt szolgáltatások nem olyan természetűek, amelyekért a felperesnek ellenszolgáltatás járna.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a keresetének teljesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az előző perben a bíróság csak a tartási és gondozási szolgáltatásainak ellenértékét ítélte meg, a perbeli tevékenységének ellenértékét azonban nem vette számításba.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette, mert álláspontja szerint a kereset érdemi elbírálását a korábbi jogerős ítélet kizárja.

A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Azzal érvelt, hogy az ebben a perben érvényesített igényét az előző perben a bíróságok nem bírálták el.