62006CJ0250[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. december 13-i ítélete. United Pan-Europe Communications Belgium SA és társai kontra belga állam. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Conseil d'État - Belgium. EK 49. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - A kábelszolgáltatókra vonatkozóan egyes kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok közvetítésének kötelezettségét (»must carry«) előíró nemzeti szabályozás - Korlátozás - Közérdeken alapuló kényszerítő ok - A pluralizmus fenntartása a kétnyelvű régiókban. C-250/06. sz. ügy.

C-250/06. sz. ügy

United Pan-Europe Communications Belgium SA és társai

kontra

État belge

(a Conseil d'État [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"EK 49. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Az egyes kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok közvetítésének kötelezettségét (»must carry«) a kábelszolgáltatókra vonatkozóan előíró nemzeti szabályozás - Korlátozás - Közérdeken alapuló kényszerítő ok - A pluralizmus fenntartása a kétnyelvű régiókban"

Az ítélet összefoglalása

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - Elfogadhatóság - Annak szükségessége, hogy kellő részletességgel ismertessék a Bírósággal a ténybeli és szabályozási hátteret - A kötelezettség terjedelme a versenyjog területén

(EK 234. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Korlátozások

(EK 49. cikk)

1. Ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésekre, a nemzeti bíróságnak meg kell határoznia azt a ténybeli hátteret, amelybe e kérdések illeszkednek, vagy legalábbis ismertetnie kell azt a tényállást, amelyen e kérdések alapulnak.

E pontossági követelmény különösen fontos a versenyjog területén, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek.

Az EK 82. cikk és EK 86. cikk értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatali kérdésekkel kapcsolatos ténybeli hátteret illetően a Bíróságnak megfelelő ténybeli és jogi elemekkel kell rendelkeznie annak eldöntéséhez, hogy teljesülnek-e az EK 82. cikk értelmében vett erőfölényes helyzettel való visszaélés fennállására vonatkozó feltételek, különösen az érintett piacot, és azt illetően, hogy a szóban forgó szervezetek milyen módon lennének külön-külön vagy kollektíve erőfölényes helyzetben.

(vö. 19-21. pont)

2. Az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az ezen állam területén (aktívan) működő kábelszolgáltatóknak - az ún. "must carry" kötelezettség értelmében - az említett állam hatóságainak alárendelt és ez utóbbiak által kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok továbbközvetítésének kötelezettségét írja elő, amennyiben az említett szabályozás:

- valamilyen közérdekű célt szolgál, mint például e tagállam kulturpolitikája révén az érintett területen a televíziós műsorok kínálata plurális jellegének fenntartását, és

- e célhoz mérten nem aránytalan, ami azt jelenti, hogy annak alkalmazási módszereinek olyan átlátható eljárás alá kell tartozniuk, amely objektív, hátrányos megkülönböztetést nem tartalmazó és előre megismerhető kritériumokon alapul.

Ez különösen azt jelenti, hogy minden műsorszolgáltatónak előzetesen ismernie kell a konkrétan teljesítendő feltételek jellegét és terjedelmét, valamint adott esetben azokat a közszolgálati jellegű kötelezettségeket, amelyeket a "must carry" státusz megadásához teljesítenie kell. E tekintetben az elvi nyilatkozatoknak, valamint az általános politikai célkitűzéseknek a nemzeti szabályozás indokolásában történő egyszerű felsorolása nem tekinthető elegendőnek.

Ezenkívül az említett státusz megadásának olyan objektív kritériumokon kell alapulnia, amelyek alkalmasak a pluralizmus biztosítására, lehetővé téve adott esetben a közszolgálati jellegű kötelezettségek révén az érintett területen különösen az országos és a helyi információkhoz való hozzáférést. Ennélfogva az ilyen státusz nem adható meg automatikusan az ugyanazon kereskedelmi műsorszolgáltató által sugárzott minden egyes televíziós csatornának, hanem annak megadásának azokra kell korlátozódnia, amelyek műsorainak globális tartalma alkalmas e célkitűzés megvalósítására. Másfelől az említett státuszba tartozó kereskedelmi műsorszolgáltatók számára fenntartott csatornák száma nem haladhatja meg nyilvánvalóan az e célkitűzés megvalósításához szükséges számot.

Végül pedig a "must carry" státusz megadása - sem jogilag, sem ténylegesen - nem köthető ahhoz a követelményhez, hogy az adott vállalkozásnak a nemzeti területen letelepedettnek kell lennie. Egyebekben, ami az ilyen státusz megadásához megkövetelt elvárásokat illeti, még akkor is, ha azok megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, azokat a nemzeti területen letelepedett műsorszolgáltatók könnyebben tudják teljesíteni, különösen a sugározni szánt műsorok tartalmánál fogva, ezért azoknak a kitűzött jogszerű közérdekű cél megvalósításához elengedhetetlennek kell lennie.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy az említett feltételek teljesülnek-e.

(vö. 46-52. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. december 13.(*)

"EK 49. cikk - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Az egyes kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok közvetítésének kötelezettségét (»must carry«) a kábelszolgáltatókra vonatkozóan előíró nemzeti szabályozás - Korlátozás - Közérdeken alapuló kényszerítő ok - A pluralizmus fenntartása a kétnyelvű régiókban"

A C-250/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (Belgium) a Bírósághoz 2006. június 6-án érkezett, 2006. május 17-i határozatával terjesztett elő az előtte

a United Pan-Europe Communications Belgium SA,

a Coditel Brabant SPRL,

a Société Intercommunale pour la Diffusion de la Télévision (Brutélé),

a Wolu TV ASBL

és

az État belge

között,

a BeTV SA,

a Tvi SA,

a Télé Bruxelles ASBL,

a Belgian Business Television SA,

a Media ad Infinitum SA,

a TV5-Monde

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, U. Lőhmus, J. N. Cunha Rodrigues, A. Ó Caoimh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. április 18-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a United Pan-Europe Communications Belgium SA, a Coditel Brabant SPRL és a Wolu TV ASBL képviseletében F. de Visscher és E. Cornu ügyvédek,

- a Belgian Business Television SA képviseletében F. Van Elsen ügyvéd,

- a TV5-Monde és a Media ad Infinitum SA képviseletében A. Berenboom és A. Joachimowicz ügyvédek,

- a Télé Bruxelles ASBL képviseletében C. Doutrelepont és V. Chapoulaud ügyvédek,

- a belga kormány képviseletében A. Hubert, meghatalmazotti minőségben, segítői: A. Berenboom és A. Joachimowicz ügyvédek,

- az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Fernandes és J. Marques Lopes, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság kormánya képviseletében T. Harris, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Peretz barrister,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében F. Arbault és M. Shotter, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. október 25-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 49. cikk és az EK 86. cikk - ez utóbbinak különösen az EK 82. cikkre figyelemmel való - értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet a United Pan-Europe Communications Belgium SA (a továbbiakban: UPC), a Coditel Brabant SPRL, a Société intercommunale pour la Diffusion de la Télévision (a továbbiakban : Brutélé) és a Wolu TV ASBL, valamint az État belge (belga állam) között, az utóbbi által az előbbiek részére előírt azon kötelezettség tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő, amely arra irányult, hogy az előbbiek a kétnyelvű brüsszeli fővárosi régióban egyes, az említett állam hatóságai által kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott televíziós programokat közvetítsenek.

A nemzeti szabályozás

3 A kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban a műsorszóró hálózatokról és a műsorszolgáltatási tevékenységről szóló, 1995. március 30-i törvény (Moniteur belge 1996. február 22-i száma, 3797. o., a továbbiakban: az 1995. évi törvény) 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az a műsorszolgáltató, aki a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban valamely televíziós műsorterjesztő hálózat üzemeltetésére engedéllyel rendelkezik, köteles azok adásával egyidőben és teljes egészében leadni a következő műsorokat:

- a Francia, illetve a Flamand Közösség területén található közszolgálati műsorszolgáltatók által sugárzott televíziós műsorok;

- a Francia, illetve a Flamand Közösség területén található minden egyéb olyan műsorszóró szervezet által sugárzott televíziós műsorok, amelyet az illetékes miniszter kijelöl."

4 Az említett jogszabályi rendelkezést a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban a műsorszóró hálózatokról és a műsorszolgáltatási tevékenységről szóló, 1995. március 30-i törvény 13. cikkének második franciabekezdésében foglalt műsorszolgáltatók kijelöléséről szóló, 2001. január 17-i miniszteri rendelet (Moniteur belge 2001. február 2-i száma, 2781. o., a továbbiakban : a 2001. január 17-i rendelet) léptette hatályba, amely a következőképpen rendelkezik:

"[...]

Mivel a must carry rendszer azon audiovizuális politika része, amely lehetővé teszi a tévénézők számára mind a közszolgálati, mind az olyan kereskedelmi műsorszolgáltató szervezetek műsorainak foghatóságát, amelyek közszolgálati jellegű kötelezettségekkel rendelkeznek;

Mivel a must carry rendszer célja a televíziós műsorszolgáltató hálózatok műsorkínálata plurális és kulturális jellegének megőrzése, valamint minden tévénéző számára biztosítani az e pluralizmus nyújtotta lehetőségek igénybevételét;

Mivel e rendszert a közérdeken alapuló indokok vitathatatlanul igazolják;

Mivel a must carry rendszerben részes kereskedelmi csatornák megválasztása Belgium audiovizuális képének harmonizálására való törekvés jegyében történik;

A Francia és a Flamand Közösséggel történt egyeztetésre tekintettel;

Mivel a must carry kedvezményt azon műsorszolgáltató szervezeteknek kell megadni, amelyeket egyes olyan fontos kötelezettségek teljesítése ellenében jelölnek ki, amelyek teljesítését ők vállalták;

Mivel egyes kijelölt műsorszolgáltató szervezeteknek közszolgálati jellegű megbizatása van;

Mivel az asbl Télé Bruxelles [a továbbiakban: Télé Bruxelles] és a vzw TV Brussel esetében a must carry kedvezményt számukra biztosítani kell az olyan helyi televíziózás fejlesztésének előnyben részesítése céljából, amely helyi közönség részére szánt helyi információkat sugároz;

Mivel a must carry kedvezményének megszüntetése azzal a következménnyel járna, hogy veszélybe sodorná azon műsorszolgáltató szervezetek televíziós jelenlétét, amelyek nem tudnák viselni a magasabb műsorszórási költségeket,

a következőképpen rendelkezik:

1. cikk. Az a műsorszolgáltató, aki a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban valamely televíziós műsorterjesztő hálózat üzemeltetésére engedéllyel rendelkezik, köteles azok adásával egyidőben és teljes egészében leadni a következő műsorokat:

1. Vlaamse Media Maatschappij n.v.

2. TV Brussel v.z.w.

3. Belgian business television n.v.

4. Media ad infinitum n.v.

5. TVi s.a.

6. [Télé Bruxelles]

7. Canal+ Belgique s.a. (azóta BeTV SA)

8. Satellimages s.a. [azóta TV5-Monde SA (a továbbiakban: TV5-Monde)]

[...]"

5 A kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban a műsorszóró hálózatokról és a műsorszolgáltatási tevékenységről szóló, 1995. március 30-i törvény 13. cikkének második franciabekezdésében foglalt műsorszolgáltatók kijelöléséről szóló, 2001. január 17-i miniszteri rendeletet módosító, 2002. január 24-i miniszteri rendelet (Moniteur belge 2002. február 16-i száma, 6066. o., a továbbiakban : a 2002. január 24-i rendelet) a következőképpen egészítette ki a 2001. január 17-i rendelet 1. cikkét:

"9. Event TV Vlaanderen n.v.

10. YTV s.a."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6 Az alapügy felperesei kábelszolgáltatók, amelyek számos műsorszolgáltató szervezet műsorának televíziós sugárzását biztosítják vezetékes (kábel)hálózataik útján, többek között a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban. A kérdést előterjesztő bíróság határozatából kiderül, hogy ennek segítségével megközelítőleg negyven csatorna áll analóg vételi módban rendelkezésre.

7 2001. április 2-án ezek a kábelszolgáltatók keresetet indítottak a Conseil d'État előtt, amelyben mindegyikük az őt érintő részben a 2001. január 17-i rendelet megsemmisítését kérte. Ezt követően 2002. április 17-én ugyanezen bíróság előtt közös keresetet indítottak a 2002. január 24-i rendelet megsemmisítése iránt.

8 2006. május 17-i ítéletével a Conseil d'État, miután egyesítette a különböző kereseteket, a Société Intercommunale pour la Diffusion de la Télévision (Brutélé) által benyújtott kereseteket - mint tisztán alaki okból elfogadhatatlanokat - elutasította. A három másik vezetékes műsorszolgáltató által benyújtott keresetekben foglalt kérelmek nagy részét a kérdést előterjesztő bíróság elutasította. Ugyanakkor megsemmisítette a 2001. január 17-i rendelet azon részét, amelyben az ún. "must carry" státusz TV5-Monde-ra való alkalmazását írja elő, azzal az indokkal, hogy ez utóbbi társaság, amely a francia jog hatálya alá tartozó, Franciaországban letelepedett társaság, és a Francia Közösséggel - még akkor is, ha tőkéje korlátozott részének az utóbbihoz tartozó intézmény a tulajdonosa - túlságosan laza kapcsolatban van ahhoz, hogy olyannak lehessen minősíteni, mint az 1995. évi törvény 13. cikke értelmében e Közösséghez "tartozót", lévén, hogy semmi sem utal arra, hogy a TV5-Monde egyébként erre tekintettel olyan kötelezettségeket vállalt volna, amelyeknek a "must carry" az ellentételezését képezi.

9 Egyebekben a Conseil d'État megállapította, hogy az elé terjesztett keresetek elbírálásához a közösségi jog értelmezésére van szükség.

10 Egyrészt ugyanis a szóban forgó kábelszolgáltatók arra hivatkoznak, hogy a vitatott intézkedések a "must carry" státusszal rendelkező kereskedelmi műsorszóró szervezeteknek olyan különleges jogot adnak, amelynek az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja, az EK 10. cikk, valamint az EK 82. cikk és az EK 86. cikk megsértése által torzító hatása van a műsorszolgáltatók közötti versenyre, és a Belga Királyságon kívüli más tagállamokban letelepedett szervezeteket kedvezőtlenül érinti, márpedig a BeTV SA Belgiumban erőfölényes helyzetben van a díjköteles televíziózás piacának francia nyelvű részén. Tehát a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben úgy véli, hogy az EK 86. cikk értelmében vett "különleges jog" fogalmát a Bíróság még nem határozta meg.

11 Másrészt az említett kábelszolgáltatók véleménye szerint a vitatott intézkedések - az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja, az EK 49. cikk és az EK 86. cikk megsértése által - indokolatlanul gátolják a szolgáltatásnyújtás szabadságát a rendelkezésre álló csatornák számának korlátozásával és azok költségesebbé tételével, miközben a "must carry" státusszal rendelkező kereskedelmi műsorszolgáltatók profitálnak a kábelszolgáltatókra rótt sugárzási kötelezettségből a velük folytatott hozzáférési ártárgyalások során. Vagyis e tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy bár az nem egyértelmű, hogy a szóban forgó kábelszolgáltatók által használt infrastruktúra telített, azonban az már hihető, hogy a vitatott intézkedések azzal a hatással járnak, hogy a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban vezetéken keresztül műsoraikat sugároztatni kívánó külföldi műsorszolgáltatókat a "must carry" státuszú szervezeteknél kedvezőtlenebb tárgyalási helyzetbe hozza.

12 E körülményekre tekintettel a Conseil d'État felfüggesztette az eljárást és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a vezetékes (kábel)televíziós műsorszolgáltató társaságokra rótt, meghatározott műsorok közvetítésére vonatkozó kötelezettséget, hogy az e műsorok készítőire "különleges jogot" ruház a[z EK] 86. cikk értelmében?

2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, a[z EK] 86. cikk (1) bekezdése végén említett szabályokat (azaz »az e szerződésben, különösen annak a[z EK] 12. és a[z EK] 81-89. cikkében foglalt szabályokat [...]«) úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállamok nem kötelezhetik a vezetékes (kábel)televíziós műsorszolgáltató társaságokat a magánkézben lévő, azonban ([az 1995. évi törvény] értelmében) az említett állam meghatározott hatóságainak »alárendelt« műsorszolgáltatók által sugárzott, meghatározott televízióműsorok közvetítésére, ami azzal a következménnyel jár, hogy a más tagállamokból vagy nem az Európai Unió tagállamaiból, illetve az e hatóságoknak nem alárendelt szervezetektől származó műsorok száma a kötelező műsorok számával csökken?

3) A[z EK] 49. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiltott akadályozása attól az időponttól kezdődően fennáll, hogy a tagállam által hozott intézkedés, jelen esetben a televízióműsorok vezetékes (kábeles) műsorterjesztő hálózaton való továbbközvetítésének kötelezettsége alkalmas a másik tagállamból az első tagállamban található címzettek részére nyújtott szolgáltatások nyújtását közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozni, ami abban az esetben áll fenn, ha ezen intézkedés miatt a szolgáltató kedvezőtlen tárgyalási helyzetbe kerül az ugyanezen hálózathoz való hozzáférést illetően?

4) A[z EK] 49. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy fennáll a tiltott akadályozás olyankor, amikor a valamely tagállam által hozott intézkedést, jelen esetben a televízióműsorok vezetékes hálózaton való továbbközvetítésének kötelezettségét, az esetek többségében - tekintettel a kedvezményezettek letelepedési helyére és azoknak e tagállammal való egyéb kapcsolataira - csak az e tagállamban letelepedett vállalkozásokra alkalmazzák, és ugyanakkor ezen akadályozás nem támasztható alá az arányosság elvét tiszteletben tartó, közérdeken alapuló kényszerítő okokkal?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az EK 86. cikk (1) bekezdésére vonatkozó első két kérdés elfogadhatóságáról

13 Első két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az EK 86. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az - alapeljárásbelihez hasonló - olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy az e tagállam hatóságainak alárendelt és a tagállam által kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatóknak joguk van ahhoz, hogy televíziós műsoraikat - a "must carry" kötelezettség értelmében - az említett tagállam területén (aktívan) működő kábelszolgáltatók teljes egészében közvetítsék.

14 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdésének megfelelően a közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az EK-Szerződéssel, különösen az EK 12. és EK 81-89. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.

15 Az EK 86. cikk (1) bekezdésének egyértelmű szövegéből következik, hogy annak nincs önálló hatálya abban az értelemben, hogy azt együtt kell értelmezni a Szerződés vonatkozó szabályaival (a C-295/05. sz. Asemfo-ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-2999. o.] 40. pontja).

16 A kérdést előterjesztő bíróság határozatából az derül ki, hogy a Conseil d'État által figyelembe vett vonatkozó rendelkezés az EK 82. cikk, amely szerint tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése.

17 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogok juttatásának ténye önmagában még nem összeegyeztethetetlen az EK 82. cikkel. A tagállam csak akkor szegi meg az e két rendelkezésben kimondott tilalmakat, ha már pusztán a kérdéses vállalkozásnak juttatott különleges vagy kizárólagos jogok gyakorlása is e vállalkozás erőfölényének visszaélésszerű kihasználásával jár, vagy ha e jogok ilyen visszaélés elkövetésére indító helyzetet teremthetnek (a C-209/98. sz., Sydhavnens Sten & Grus ügyben 2000. május 23-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-3743. o.] 66. pontja; a C-475/99. sz., Ambulanz Glöckner ügyben 2001. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-8089. o.] 39. pontja és a C-451/03. sz., Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2941. o.] 23. pontja).

18 Következésképpen az alapeljárásbeli ügyben az a kérdés, hogy az alapeljárásbeli ügy tárgyát képező szabályozás - nevezetesen az 1995. évi törvény, valamint a 2001. január 17-i és a 2002. január 24-i rendelet - olyan hatással járt-e, ami nem csupán azt eredményezte, hogy az az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogokat adott az általa kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatóknak, hanem azt is, hogy e rendeletek az EK 82. cikk értelmében vett erőfölényes helyzettel való visszaélés elkövetésére indító helyzetet teremtettek.

19 Ugyanakkor ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésekre, a nemzeti bíróságnak meg kell határoznia azt a ténybeli hátteret, amelybe e kérdések illeszkednek, vagy legalábbis ismertetnie kell azt a tényállást, amelyen e kérdések alapulnak (lásd ebben az értelemben a C-190/02. sz. Viacom-ügyben 2002. október 8-án hozott végzés [EBHT 2002., I-8287. o.] 15. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint C-134/03. sz., Viacom Outdoor ügyben 2005. február 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1167. o.] 22. pontját).

20 E tekintetben az ítélkezési gyakorlat szerint a ténybeli háttérrel kapcsolatos pontossági követelmény különösen fontos a versenyjog területén, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek (lásd a C-176/96. sz., Lehtonen és Castors Braine ügyben 2000. április 13-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-2681. o.] 22. pontját; a fent hivatkozott Viacom Outdoor ügyben hozott ítélet 23. pontját és a C-238/05. sz., Asnef-Equifax és Administración del Estado ügyben 2006. november 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-11125. o.] 23. pontját).

21 Márpedig a jelen ügyben, függetlenül attól a kérdéstől, hogy a 2001. január 17-i és a 2002. január 24-i rendeletek különleges vagy kizárólagos jogokat adtak-e a kereskedelmi műsorszolgáltatóknak, sem a kérdéseket előterjesztő határozat, sem az írásbeli észrevetelek, sem a tárgyaláson előadott szóbeli magyarázatok nem szolgáltak megfelelő ténybeli és jogi elemekkel a Bíróság számára annak eldöntéséhez, hogy teljesülnek-e az EK 82. cikk értelmében vett erőfölényes helyzettel való visszaélés fennállására vonatkozó feltételek. A kérdést előterjesztő bíróság többek között nem jelölte meg, hogy a szóban forgó kereskedelmi műsorszolgáltatók melyik érintett piacon és milyen módon lennének külön-külön vagy kollektíve erőfölényes helyzetben.

22 E körülmények miatt - miként arra a Belgian Business Television SA, a Media ad infinitum SA, a TV5-Monde, a belga kormány és az Európai Közösségek Bizottsága is hivatkozott - a Bíróság az első két kérdésre így nem tud hasznos választ adni.

23 Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett első két kérdést elfogadhatatlannak kell minősíteni.

Az EK 49. cikkre vonatkozó harmadik és negyedik kérdésről

24 E kérdésekkel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az EK 49. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, az alapeljárásbelihez hasonló tagállami szabályozás, amely az ezen állam érintett területén működő kábelszolgáltatókra azt a kötelezettséget rója, hogy az ún. "must carry" kötelezettség értelmében közvetíteniük kell az említett állam hatóságainak alárendelt és általa kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorokat.

25 Bevezetésképpen meg kell jegyezni, hogy ellentétben a több érdekelt fél által az írásbeli észrevételeikben állítottakkal, ezt a kérdést nem az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Egyetemes szolgáltatási irányelv) (HL L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.) mércéje szerint kell vizsgálni, amelynek 31. cikke felhatalmazza a tagállamokat bizonyos feltételek esetén a "must carry" kötelezettség előírására, többek között a televíziós programok közvetítése esetében.

26 Valójában ugyanis, ahogyan az a kérdést előterjesztő határozatból is kiderül, ezen irányelv, amely nem képezi tárgyát a Conseil d'État által feltett kérdéseknek, érdemben nem használható az alapeljárásbeli ügy elbírálásához, mivel az, ahogyan azt a tárgyaláson a UPC szintén kiemelte, a 2001. január 17-i és a 2002. január 24-i rendelet - amelyek tekintetében a jelen bíróságot az említett peres eljárás keretén belül a jogszerűségi kontroll elvégzésére felkérték - elfogadásakor még nem volt hatályban.

27 Ebből következően a harmadik és a negyedik kérdést kizárólag az EK 49. cikk tekintetében kell vizsgálni.

28 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a televíziós adásjelek sugárzása mint olyan, ideértve a televíziós műsorterjesztés útján továbbítottakat is, az EK 49. cikk értelmében vett szolgáltatásnyújtásnak minősül (lásd ebben az értelemben a 155/73. sz. Sacchi-ügyben 1974. április 30-án hozott ítélet [EBHT 1974., 409. o.] 6. pontját; az 52/79. sz., Debauve és társai ügyben 1980. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1980., 833. o.] 8. pontját; a C-23/93. sz. TV10-ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4795. o.] 13. pontját és a C-17/00. sz. De Coster-ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-9445. o.] 28. pontját).

29 Azon kérdést illetően, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti jogszabály tartalmaz-e az EK 49. cikkel ellentétes korlátozást, emlékeztetni kell arra, hogy ugyancsak a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a szolgáltatásnyújtás szabadsága nemcsak a más tagállamban letelepedett szolgáltatóval szemben az annak honossága alapján alkalmazott bármiféle hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem valamennyi korlátozás megszüntetését, akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben azok akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá teszik a valamely olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat (lásd különösen a fent hivatkozott De Coster ügyben hozott ítélet 29. pontját; a C-544/03. és C-545/03. sz., Mobistar és Belgacom Mobile egyesített ügyekben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-7723. o.] 29. pontját; a C-94/04. és C-202/04. sz., Cipolla és társai egyesített ügyekben 2006. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11421. o.] 56. pontját; valamint a C-208/05. sz. ITC-ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-181. o.] 55. pontját).

30 Ezenkívül a Bíróság már kimondta, hogy az említett EK 49. cikkel nem ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást a tisztán egy tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásnál nehezebbé teszi (lásd a fent hivatkozott De Coster ügyben hozott ítélet 30. pontját; a fent hivatkozott Mobistar és Belgacom Mobile egyesített ügyekben hozott ítélet 30. pontját; a fent hivatkozott Cipolla és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 57. pontját; valamint a C-76/05. sz., Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-6849. o.] 67. pontját).

31 E szabályok alapján a vállalkozás hivatkozhat a szolgáltatások szabad mozgására a székhelye szerinti tagállammal szemben, amennyiben a szolgáltatásokat egy másik tagállamban székhellyel rendelkező címzettek számára nyújtja és általában minden olyan esetben, amikor a szolgáltató a székhelyétől eltérő tagállamban nyújt szolgáltatást (lásd különösen a C-381/93. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-5145. o.] 14. pontját és a fent hivatkozott ITC-ügyben hozott ítélet 56. pontját).

32 Jelen esetben megjegyzendő, miként arra a UPC jogosan hivatkozott, hogy azon egyedüli tényből kifolyólag, hogy nem rendelkeznek az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás értelmében "must carry" státusszal a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban, a Belga Királyságon kívüli más tagállamokban letelepedett műsorszolgáltatóknak, amelyeknek az ilyen státusszal rendelkezőkkel szemben ennélfogva nincs feltétlen hozzáférési joguk az e régióban a kábelszolgáltatók tulajdonában álló hálózathoz, külön kell megállapodniuk ez utóbbiakkal a hálózathoz való hozzáférés feltételeiről, e tekintetben versenyt folytatva a Belga Királyság vagy valamely más tagállam területén letelepedett olyan többi műsorszóró szervezettel, amely szintén nem rendelkezik e státusszal. A Télé Bruxelles és a belga kormány által a tárgyaláson említett azon ténynek, miszerint egyetlen, másik tagállamban letelepedett műsorszóró szervezet sem kérte a "must carry" státusz megadását, e tekintetben nincs jelentősége.

33 Az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás így közvetlenül meghatározza a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régió szolgáltatási piacához való hozzáférés feltételeit egy olyan kötelezettségnek az e szabályozás által nem kijelölt Belga Királyságon kívüli más tagállamokban letelepedett szolgáltatókra történő előírásával, amely kizárólag az általa kijelölt szolgáltatókra hárul. Az ilyen szabályozás ennélfogva olyan jellegű, amely akadályozza a szolgáltatásnyújtást a tagállamok között (lásd ebben az értelemben a C-384/93. sz., Alpine Investments ügyben 1995. május 10-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-1141. o.] 38. pontját és a fent hivatkozott De Coster ügyben hozott ítélet 33. pontját).

34 Az ügyiratokból nem derül ki egyértelműen, hogy az 1995. évi törvény 13. cikke megköveteli-e azt, hogy a műsorszolgáltatóknak Belgiumban letelepedetteknek kell lenniük a "must carry" státusz megadásához. Mindenesetre, mégha e rendelkezést úgy fogjuk is fel, hogy az nem tartja fenn a "must carry" státuszt kifejezetten a Belgiumban letelepedett műsorszolgáltatók számára, lévén, hogy e státusz - miként azt maga a belga kormány is kiemelte - olyan kultúrpolitikai eszközt jelent, amelynek alapvető célja biztosítani a belga állampolgárok számára mind a helyi, mind az országos információkhoz, valamint a saját kultúrájukkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést, az akkor is inkább a Belgiumban letelepedett műsorszolgáltatók számára történő megadásra alkalmas, mintsem a Belga Királyságon kívüli tagállamokban letelepedettek számára.

35 A kérdést előterjesztő határozatban a Conseil d'État többek között semmisnek nyilvánította az egyetlen, Belga Királyságon kívüli más tagállamban letelepedett műsorszóró szervezetnek megadott "must carry" státuszt azzal az indokolással, hogy e szervezet nem tekinthető az 1995. évi törvény 13. cikke értelmében e Közösséghez "tartozónak". Így már bizonyos, hogy e határozatot követően a 2001. január 17-i és a 2002. január 24-i rendelet értelmében ettől kezdve a "must carry" státusszal rendelkező műsorszolgáltatók mindegyike Belgiumban letelepedett. A tárgyaláson maga a belga kormány is kiemelte, hogy az a tény, hogy az e státusszal rendelkező műsorszolgáltatók egyike nemrégiben úgy döntött, hogy áthelyezi főtevékenységének székhelyét egy másik tagállamba, olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni az említett státusz kedvezményének fenntartása szükségességének értékelésekor, még akkor is, ha az e szervezet által sugárzott műsorok tartalma nem változott.

36 Ebből következik, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás így azzal a hatással is jár, hogy nehezebbé teszi a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást az érintett tagállam tisztán belső szolgáltatásnyújtásainál.

37 E tekintetben - a belga kormány által mind annak írásbeli észrevételeiben, mind a tárgyaláson hivatkozottakkal ellentétben - vajmi keveset számít, hogy az említett szabályozás azokra a Belgiumban letelepedett műsorszolgáltatókra nézve is korlátozó hatással jár, amelyek nem rendelkeznek "must carry" státusszal a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régióban. Ugyanis ahhoz, hogy valamely szabályozás akadályozza a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtás szabadságát, nem szükséges, hogy a tagállam minden vállalkozását előnyben részesítse a más tagállamokban letelepedett vállalkozásokkal szemben. Elegendő, ha e szabályozás a nemzeti területen letelepedett egyes vállalkozásoknak kedvez (lásd ebben az értelemben a C-353/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. július 25-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-4069. o.] 25. pontját).

38 E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás az EK 49. cikk értelmében a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül.

39 A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a Szerződés által garantált valamely alapvető szabadság ilyen korlátozása akkor tekinthető indokoltnak, ha annak közérdeken alapuló kényszerítő oka van, és amennyiben megfelel az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem lép túl az annak eléréséhez szükséges mértéken (lásd többek között a C-398/95. sz. SETTG-ügyben 1997. június 5-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3091. o.] 21. pontját; a C-6/98. sz. ARD-ügyben 1999. október 28-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-7599. o.] 50. és 51. pontját, valamint a fent hivatkozott Cipolla és társai ügyben hozott ítélet 61. pontját).

40 Először is az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás által kitűzött célt illetően a belga kormány azt állítja, hogy az a televíziós műsorszolgáltató hálózatok műsorkínálata plurális és kulturális jellegének megőrzésében, valamint abban áll, hogy minden tévénéző számára biztosítsák az e pluralizmus nyújtotta lehetőségek igénybevételét, garantálva a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régió belga állampolgárai számára különösen azt, hogy ne legyenek megfosztva a helyi, az országos információkhoz, illetve a saját kultúrájukkal kapcsolatos információkhoz való hozzáféréstől. E szabályozás tehát egyúttal Belgium audiovizuális képének harmonizálására is irányul.

41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a kultúrpolitika olyan közérdeken alapuló kényszerítő okot képezhet, amely indokolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. Ugyanis a pluralizmus megőrzése, amit ez a politika biztosítani kíván, a szólásszabadsághoz kötődik, ahogyan azt az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt Európai Egyezmény a 10. cikkében is védeni rendeli, mivel e szabadság a közösségi jogrend által biztosított alapvető jogok között szerepel (lásd a C-288/89. sz., Collectieve Antennevoorziening Gouda ügyben 1991. július 25-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-4007. o.] 23. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 30. pontját; a C-148/91. sz., Veronica Omroep Organisatie ügyben 1993. február 3-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-487. o.] 10. pontját és a fent hivatkozott TV10-ügyben hozott ítélet 19. pontját).

42 Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozásnak közérdekű célja van, lévén, hogy az a kétnyelvű Brüsszeli Fővárosi Régió televíziós műsorkínálata plurális jellegének megőrzésére irányul, és olyan kultúrpolitika részét képezi, amelynek célja az azt alkotó, e régióban fellelhető különféle - különösen társadalmi, kulturális, nyelvi, vallási és világnézeti - tényezőkhöz fűződő szólásszabadság biztosítása az audiovizuális médiában.

43 Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy az említett szabályozás megfelelő-e a kitűzött cél elérésének biztosítására, el kell ismerni, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 13. pontjában helyesen kiemelte, hogy figyelemmel a Brüsszeli Fővárosi Régió kétnyelvű jellegére, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás megfelelő eszközt jelent a kitűzött kulturális cél megvalósításához, lévén, hogy az többek között olyan jellegű, hogy lehetővé teszi e régióban a holland nyelvű tévénézők számára a Flamand Közösséghez kulturálisan és nyelvileg kötődő műsorokhoz való hozzáférést a területén a televíziós műsorszolgáltatást biztosító vezetékes (kábeles) műsorszolgáltatók hálózatán keresztül. Az ilyen szabályozás biztosítja az említett régió tévénézői számára azt, hogy ne legyenek megfosztva a helyi, az országos információkhoz, illetve a saját kultúrájukat képviselő műsorokhoz saját nyelvükön való hozzáféréstől.

44 Harmadszor, ami az alapeljárás tárgyát képező szabályozásnak a kitűzött cél eléréséhez mért szükségességét illeti, hangsúlyozni kell, hogy még ha a pluralizmus fenntartása kultúrpolitika címén a szólásszabadság alapvető jogához is kötődik, és ennélfogva a nemzeti hatóságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek e tekintetben, az e politika megvalósítását szolgáló intézkedésekből következő előírások semmiképpen sem lehetnek aránytalanok az említett célhoz képest, és azok alkalmazásának módszerei nem járhatnak hátrányos megkülönböztetéssel a más tagállamokból származók számára (lásd ebben az értelemben a C-379/87. sz. Groener-ügyben 1989. november 28-án hozott ítélet [EBHT 1989., 3967. o.] 19. pontját és a C-112/00. sz Schmidberger-ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5659. o.] 82. pontját).

45 Az ilyen szabályozás különösen nem igazolhatja a nemzeti hatóságok részéről megnyilvánuló olyan jellegű önkényes eljárást, amely megfosztja a valamely alapvető szabadságra vonatkozó közösségi rendelkezéseket azok hatékony érvényesülésétől (lásd ebben az értelemben a C-205/99. sz., Analir és társai ügyben 2001. február 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-1271. o.] 37. pontját és a C-390/99. sz., Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-607. o.] 35. pontját).

46 Ennélfogva a "must carry" státusz megadásának mindenekelőtt - ahogyan azt a Bizottság is kiemelte - olyan átlátható eljárás keretében kell történnie, amely a műsorszolgáltatók számára előzetesen megismerhető kritériumokon alapul, úgy, hogy az megelőzi azt, hogy a tagállamok önkényes módon gyakorolják mérlegelési jogkörüket. Ez különösen azt jelenti, hogy minden műsorszóró szervezetnek előzetesen ismernie kell a konkrétan teljesítendő feltételek jellegét és terjedelmét, valamint adott esetben azokat a közszolgálati jellegű kötelezettségeket, amelyeket az említett státusz megadásához teljesítenie kell. E tekintetben az elvi nyilatkozatoknak, valamint az általános politikai célkitűzéseknek a nemzeti szabályozás indokolásában történő egyszerű felsorolása nem tekinthető elegendőnek.

47 Ezenkívül a "must carry" státusz megadásának olyan objektív kritériumokon kell alapulnia, amelyek alkalmasak a pluralizmus biztosítására, lehetővé téve adott esetben a közszolgálati jellegű kötelezettségek révén az érintett területen különösen az országos és a helyi információkhoz való hozzáférést. Ennélfogva az említett státusz nem adható meg automatikusan az ugyanazon kereskedelmi műsorszóró szervezet által sugárzott minden egyes televíziós csatornának, hanem annak megadásának azokra kell korlátozódnia, amelyek műsorainak globális tartalma alkalmas e célkitűzés megvalósítására. Másfelől a "must carry" státuszba tartozó kereskedelmi szervezetek számára fenntartott csatornák száma nem haladhatja meg nyilvánvalóan az e célkitűzés megvalósításához szükséges számot.

48 Végül pedig azok a kritériumok, amelyek alapján a "must carry" státuszt megadják, nem tartalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést. Ez különösen azt jelenti, hogy e státusz megadása - sem jogilag, sem ténylegesen - nem köthető ahhoz a követelményhez, hogy az adott vállalkozásnak a nemzeti területen letelepedettnek kell lennie (lásd ebben az értelemben a C-211/91. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1992. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-6757. o.] 12. pontját).

49 Egyebekben, ami a "must carry" státusz megadásához megkövetelt elvárásokat illeti, még akkor is, ha azok megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, azokat a nemzeti területen letelepedett műsorszolgáltatók könnyebben tudják teljesíteni, különösen a sugározni szánt műsorok tartalmánál fogva, ezért azoknak a kitűzött legitim közérdekű cél megvalósításához elengedhetetlennek kell lennie.

50 A kérdést előterjesztő bíróság feladata - a hozzá benyújtott ügyiratok részleteire figyelemmel - annak megvizsgálása, hogy az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás megfelel-e ezeknek a feltételeknek.

51 Ennélfogva a harmadik és a negyedik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan, alapeljárásbelihez hasonló tagállami szabályozás, amely az ezen állam területén működő kábelszolgáltatóknak - az ún. "must carry" kötelezettség értelmében - az említett állam hatóságainak alárendelt és ez utóbbiak által kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok továbbközvetítésének kötelezettségét írja elő, amennyiben az említett szabályozás:

- valamilyen közérdekű célt szolgál, mint például e tagállam kultúrpolitikája révén az érintett területen a televíziós műsorok kínálata plurális jellegének fenntartását, és

- e célhoz mérten nem aránytalan, ami azt jelenti, hogy alkalmazási módszereinek olyan átlátható eljárás alá kell tartozniuk, amely objektív, hátrányos megkülönböztetést nem tartalmazó és előre megismerhető kritériumokon alapul.

52 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy e feltételek teljesülnek-e.

A költségekről

53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan, alapeljárásbelihez hasonló tagállami szabályozás, amely az ezen állam területén működő kábelszolgáltatóknak - az ún. "must carry" kötelezettség értelmében - az említett állam hatóságainak alárendelt és ez utóbbiak által kijelölt kereskedelmi műsorszolgáltatók által sugárzott műsorok továbbközvetítésének kötelezettségét írja elő, amennyiben az említett szabályozás:

- valamilyen közérdekű célt szolgál, mint például e tagállam kultúrpolitikája révén az érintett területen a televíziós műsorok kínálata plurális jellegének fenntartását, és

- e célhoz mérten nem aránytalan, ami azt jelenti, hogy alkalmazási módszereinek olyan átlátható eljárás alá kell tartozniuk, amely objektív, hátrányos megkülönböztetést nem tartalmazó és előre megismerhető kritériumokon alapul.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak eldöntése, hogy e feltételek teljesülnek-e.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.