BH 1992.2.123 I. A biztosító a biztosítási szerződés módosítását - elfogadás hiányában a szerződés felmondását - akkor kezdeményezheti, ha valamely a szerződéskötéskor már fennálló, de általa nem ismert lényeges körülményről szerez tudomást, illetőleg ha a szerződésben kikötött lényeges feltételben bekövetkezett változást jelent be a biztosított [Ptk. 540. §, 541. § (1) bek.].

II. A Ptk. 241. §-a alapján a bíróság a szerződést csak akkor módosíthatja, ha egy adott jogviszony alanyainak körülményeiben következik be valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sértő változás. A gazdasági élet egészét vagy egy-egy szerződéstípusba tartozó szerződések minden alanyát érintő változások esetén azonban a bíróságok az egyes szerződéseket e jogszabályi rendelkezés alapján nem módosíthatják [Ptk. 241. §].

A felek 1986. december 30. napján különféle módozatú jégkárra (JB/II/11002) és vízkárra (VIB/11004) is kiterjedő - mezőgazdasági vagyonbiztosítási szerződést kötöttek 1987. január 1-jén kezdődő hatállyal. Az alperes kezdeményezésére a felek a szerződést több ízben közösen módosították, többek között a felmondási jogot 1990. december 31-ig kizárták.

Az alperes 1990. március 19-én a jégkárbiztosításra és a vízkárbiztosításra vonatkozó szerződés módosítását kezdeményezte a felperesnél arra hivatkozva, hogy a mezőgazdasági károkból eredő biztosítási veszteségek állami finanszírozásának megszűnése és az infláció jelentősen érintik a mezőgazdasági veszélyközösség kockázati viszonyait. Utalt arra is, hogy ha a felperes a díjemelésre vonatkozó javaslatát nem fogadja el, a Ptk. 541. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződés megszűnik. A felperes a módosításhoz nem járult hozzá, s ezt 1990. március 29-én közölte az alperessel.

A felperes 1990. június 30-án keresettel fordult a bírósághoz, és annak megállapítását kérte, hogy a perbeli mezőgazdasági szerződésnek a jégkárra és vízkárra vonatkozó módozatai az alperes 1990. március 19-én kelt "felmondó levele" folytán nem szűntek meg. Előadta, hogy a szerződés 1990. december 31-ig nem mondható fel, és utalt arra is, hogy a szerződés módosításának a feltételei sem állnak fenn.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint az állami dotáció megszüntetése az egész mezőgazdasági veszélyközösség kockázati viszonyait érinti, és ez a változás is a Ptk. 540-541. §-a által meghatározott körbe tartozik, csak a biztosító oldalán jelentkezik. Ezért viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben, és kérte, hogy a Ptk. 241. §-a alapján a bíróság a perbeli biztosítási szerződésnek a jégkárra és a vízkárra vonatkozó módozatait az alperesi javaslat szerint módosítósa.

Az alperes utóbb a viszontkeresetét módosította, és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a szerződésnek a jégkárra és a vízkárra vonatkozó módozatai tekintetében a biztosítási szerződés 1990. április 19-én megszűnt, amennyiben ezt az álláspontját a bíróság nem fogadja el, abban az esetben másodlagosan azt kérte megállapítani, hogy az 1990. március 19-én kelt szerződésmódosítás érvényesen létrejött.

Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének helyt adott, és megállapította, hogy a perbeli vagyonbiztosítási szerződésnek a jégkárra és a vízkárra vonatkozó módozatai érvényesek, azok 1990. április 19-én nem szűntek meg, és egyben az alperes viszontkeresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes nem módosíthatja a szerződést azon az alapon, hogy az állami támogatás a biztosító oldalán megszűnt, mert ez a Ptk. 540. és 541. §-ában meghatározott körön kívül esik. Egyébként is az alperes a szerződés módosítására a lényeges változásokról történő tudomásszerzést követő 15 napon belül tehet javaslatot. Ennek az elmulasztása azzal jár, hogy a szerződés az eredeti tartalommal marad hatályában [Ptk. 541. § (3) bek.]. A perbeli esetben az állami támogatás megszűnéséről az alperes legkésőbb 1990. március 19-én tett szerződésmódosító ajánlatával.

Ezen ítélet ellen az alperes fellebbezett, és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és viszontkeresetének való helytadást kérte.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A Pénzügyminisztérium levelét becsatolva előadta, hogy az alperes állami támogatást csak a téli fagykárra és a vízkárra kapott, annak megvonása az egyéb módozatokat nem érintette. A téli fagy- és vízkárt viszont már rendezte.

A fellebbezés nem alapos.