BH 2004.5.186 A felmondásra alapított lakáskiürítési igény elbírálása során nem a bérhátralék keletkezésének okait kell vizsgálni, hanem a felmondás szabályszerűségét. Méltányosságot e körben a bérbeadó gyakorolhat azzal, hogy a felmondási jogát nem gyakorolja [1993. évi LXXVIII. tv. 23. §].

A jogerős ítéletben a bíróság a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alpereseket a perbeli lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. A megállapított tényállás szerint az alperesek a lakbér és közüzemi díjfizetési kötelezettségüknek rendszertelenül tettek eleget, összesen 259 091 forint tartozásuk keletkezett. A bérbeadó a lakásbérleti szerződést 1998. november 26. napján 1998. december 31. napjára felmondta, az alperesek azonban a lakást nem ürítették ki. A jogerős ítélet indokolása szerint a kereset alapos volt, mert a felmondás a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) felmondásra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelt és ennélfogva a lakásbérleti szerződés megszűnt.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme a keresetet elutasító ítélet meghozatalára irányult. Jogi álláspontjuk szerint a bíróság a jogerős ítéletben a Ptk. 5. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyta. Az alperesek ugyan a tartozás tényét nem vitatták, azonban hivatkoztak arra, hogy késedelmük önhibájukon kívül következett be. Az alperesek személyi és vagyoni körülményeit mérlegelve a bíróságnak azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a felmondási jog a társadalmi rendeltetésével összhangban gyakorolható. Az ezzel kapcsolatos tényállás megállapítása, illetőleg az indokolás elmaradása folytán a jogerős ítélet a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését megsértette. Az alperesek utaltak arra is, hogy eredménytelenül kérték a jövedelmükhöz igazodó másik lakás biztosítását a felperestől.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hivatkozott arra, hogy az alperesek követtek el joggal való visszaélést, mert hosszú időn keresztül sem rendezték tartozásukat. A felperes utalt továbbá arra, hogy az alperesek által igényelt másik lakást biztosítani nem állt módjában, de elhelyezési kötelezettség nem is terhelte.

Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.