BH 2005.10.357 Vegyes típusú - vállalkozási, megbízási és lízingelemeket tartalmazó - szerződés megszegése esetén alkalmazható jogkövetkezmények [Ptk. 320. § (1) bek., 431. § (1) bek., 424. § (2) bek., 370. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapított tényállása szerint az alperes által "integrált kórházi informatikai rendszer szállítására" nyílt közbeszerzési eljárás keretében kiírt pályázatot a felperes nyerte meg. Ez alapján a felek 2000. június 15-én bérleti szerződésnek nevezett megállapodást kötöttek, amelyben a felperes kötelezte magát az alperesnél informatikai hálózat kiépítésére, számítógépek telepítésére, a programok felhasználási jogának átengedésére, az alperes alkalmazottainak betanítására, a rendszer kezelésére, valamint működtetésére. A telepítés díjaként az alperes a felperesnek 70 579 818 Ft-ot megfizetett. A felperest további ellenszolgáltatásként 2001. január 1-jétől öt éven keresztül havi 2 351 250 Ft bérleti díj illette meg, ennek lejártát követően az alperes a hardver eszközöket darabonként 100 Ft + áfa vételáron megvásárolhatta, feltéve, hogy egy hónapos sikeres próbaüzemet követően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a rendszert megfelelőnek minősíti. A rendes felmondás lehetőségét a felek öt évre kizárták. Utóbb a szerződést módosították, eszerint ha az OEP a rendszer működését 2001. július 31-éig nem minősíti sikeresnek, az alperes a szerződéstől elállhat. Az alperes a szerződést 2000. július 18-án 15 napos felmondási idővel felmondta. A felmondását a Ptk. 431. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította, a felmondás okaként viszont az alperes szerződésszegésre hivatkozott. A felperes által elkövetett szerződésszegést az informatikai rendszer bevezetésének meghiúsulásában, továbbá abban jelölte meg, hogy a központi számítógép nem a felperes tulajdona, amiről a felperes korábban nem tájékoztatta. Állítása szerint a tulajdonos a berendezéssel kapcsolatos tulajdonosi jogait gyakorolhatja, ami a rendszer alperes általi működtetését meghiúsítja.

A felperes a módosított keresetében arra alapítva, hogy az alperes jogalap nélkül mondta fel a szerződést, az ötéves bérleti díj címén 151 628 457 Ft megfizetésére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes 2001. július 18-án közölt felmondása érvénytelen.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a perbe hozott szerződésben a felperes több szolgáltatás teljesítésére vállalt kötelezettséget, amelyek közül az informatikai hálózat kiépítése, a vállalkozás; az eszközök használatának ellenérték fejében történő átengedése a bérlet; míg a számítástechnikai berendezések jelképes vételáron történő megvásárlásának lehetősége a lízingszerződés fogalmi elemeire utal. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a felek a szerződés hatályának beálltát felfüggesztő feltételhez kötötték. Kifejtette, hogy a felek a szerződésben a felperest megillető, öt éven keresztül havonta fizetendő ellenszolgáltatás megfizetésének feltételéül szabták, hogy egy hónapos sikeres próbaüzemet követően az OEP a rendszert megfelelőnek minősíti, és erre az öt évre zárták ki a rendes felmondás lehetőségét. Az OEP jelentése azonban nem a szerződés hatályára volt hatással, hanem a felperes további szolgáltatásai időtartamának meghatározásához adott támpontot. E kikötést a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt módon értelmezve megállapítható, hogy a felek feltehető akarata nem arra irányult, hogy a rendes felmondás jogát a felek az átvételt megelőző időtartam alatt gyakorolhassák, ez sem a felek feltehető akaratával, sem az eset körülményeivel nem áll összhangban, és ütközik a Ptk. 229. §-ának (2) bekezdésével, valamint a 4. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltakkal is. A felek valójában az ötéves időtartam kezdete előtt is kizárták az alperes számára a rendes felmondás lehetőségét.

Nem látta bizonyítva, hogy a felperes a szolgáltatást hibásan teljesítette, ezáltal megillette volna az alperest az azonnali hatályú felmondás joga. Megállapította, hogy a felmondásig a felperes a szerződéses kötelezettségeit nagyrészt már teljesítette és ezt az alperes el is fogadta. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az átvett szolgáltatás hibás volt, amit az alperes nem bizonyított, ezért az alperesnek a felperes szerződésszegésére hivatkozással nem volt joga azonnali hatályú felmondásra.

Megítélése szerint nem adott okot az alperesnek az azonnali hatályú felmondásra az a körülmény sem, hogy a felmondás időpontjában a számítógép-hálózat szerverének az alperes nem volt tulajdonosa továbbá, hogy a tulajdonos és a felperes között vita támadt a számítógép ellenértékének kifizetése körül. A szerződés alapján a felperesnek az volt a kötelessége, hogy biztosítsa az alperes számára a központi számítógép használatának lehetőségét. E lehetőség biztosítva volt anélkül, hogy azon a felperes tulajdonjogot szerzett volna, így a felperes tulajdonjogának hiánya nem alapozta meg az alperesnek a szerződés azonnali hatályú felmondáshoz való jogát.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperesnek a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti keresete elutasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 207. §-ának, a 321. §-ának (1) bekezdésében, a 431. §-ának (1) bekezdésében, a 424. §-ának (1) és (2) bekezdésében, továbbá a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, a 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy mind a szerződés egészére, mind pedig annak a felmondás idejében már hatályosult részére vonatkozóan megállapítható, hogy a bérleti jogviszony elemei voltak meghatározóak. A szerződés alapján a felperes a szolgáltatás nyújtását megkezdte, a hardver eszközöket, a szervert, valamint a szoftvert szolgáltatta, majd megkezdte az informatikai rendszer kiépítését is, amelyek ellenértékeként az alperes 70 579 818 Ft-ot megfizetett. Az informatikai rendszer végleges működésbe állítására és ezáltal az ötéves bérleti jogviszony megnyílására - akkor került volna sor, ha a rendszer alapján a sikeres OEP-jelentés elkészül. Az OEP azonban a jelentést a felmondásig nem adta ki.

Állította, hogy a másodfokú bíróság megállapításával ellentétben a rendszer szabályszerű átadás-átvétele sem történt meg. Az alperes alkalmazottja, aki az átadásról szóló jegyzőkönyvet aláírta erre nem volt jogosult. A rendszer átvételét megelőző időpontban az az ötéves időtartam, amely alatt a szerződés a rendes felmondás jogát kizárta, még el sem kezdődött, így részéről a szerződés rendes felmondását sem a szerződés, sem jogszabály nem akadályozta. Vitatta, hogy a szerződésben a rendes felmondás jogát a jogviszony kezdetétől fogva kizárták. E körben előadta, hogy őt a bérleti jogviszony tekintetében a Ptk. 431. §-ának (1) bekezdése alapján a rendes felmondás joga jogszabály erejénél fogva megillette, ezért nem kellett külön szerződésbe foglalni a rendes felmondáshoz való jogosultságát. A szerződés 2.3. pontjában meghatározott időtartamra a rendes felmondás jogának kizárása olyan jogosultságáról való lemondást jelentett, amely őt jogszabály erejénél fogva megillette volna. A másodfokú bíróság azzal a megállapítással, hogy az alperes feltehető szándéka a rendes felmondás teljes kizárására irányult, megsértette a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében [helyesen (3) bekezdésében] foglaltakat, amely jogszabály tiltja valamelyik fél jogról való lemondásának kiterjesztő értelmezését.