A Fővárosi Ítélőtábla Bf.300/2017/14. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 82. §, 124. §, 296. §, 297. §, 338. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Fülöp Ágnes, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.300/2017/14. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2018. március 21. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társa ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 16.B.90/2016/28. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r. és a II. r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés fele részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az I. r. vádlott személyazonosító okmányának száma: E.

A másodfokú eljárásban az I. r. vádlott vonatkozásában felmerült 13.580 (tizenháromezer-ötszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S:

A Budapest Környéki Törvényszék 2017. szeptember 13. napján kihirdetett 16.B.90/2016/28. számú ítéletével az I.r. és a II.r. vádlottat - egyaránt - bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164.§ (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat] és társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164.§ (1) bekezdés, (3) bekezdés].

Ezért az I.r. vádlottat halmazati büntetésül 3 év 2 hónap szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra, míg a II.r. vádlottat halmazati büntetésül 2 év 4 hónap szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Mindkét vádlott tekintetében úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani; legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra; illetve az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt a velük szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítandó.

Az eljárás során lefoglalt bűnjel lefoglalás megszüntetését és megsemmisítését rendelte el.

Rendelkezett továbbá az elsőfokú eljárás befejezéséig felmerült összesen 823.239 forint bűnügyi költség viseléséről, annak megfizetésére a vádlottakat - részben egyetemlegesen, részben külön-külön - kötelezte.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosításáért; az I.r. és a II.r. vádlott egyaránt enyhítésért; az I.r. vádlott védője eltérő jogi minősítés megállapításáért és ezzel összefüggésben enyhítésért, míg a II.r. vádlott védője (rész) felmentésért és ezzel összefüggésben enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.876/2017/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak értékelte.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le; az elsőfokú ítélet tényállása megalapozott, irányadó a másodfokú eljárásban is.

Az elsőfokú bíróság a szükséges részletességgel eleget tett indokolási kötelezettségének, logikus indokát adta annak, hogy az ellentmondásos vallomások közül melyeket és miért fogadott el, illetve vetett el.

A II.r. vádlott (rész)felmentését célzó védelmi fellebbezés valójában a bizonyítékok megfelelő, törvényes és ésszerű értékelését támadja, így a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre.

A fellebbviteli ügyészség jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére és törvényes a cselekmények jogi minősítése is.

A főügyészség a büntetések súlyosítását célzó ügyészi fellebbezés indokolásaként arra hivatkozott, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket nem teljeskörűen sorolta fel, illetve azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte.

A vádlottak javára értékelendő további enyhítő körülmény a sértettek közrehatása, valamint a súlyosabban minősülő cselekmény esetén az életveszély közvetett jellege.

Súlyosító viszont mindkét vádlott tekintetében nemcsak ittas, hanem "erősen ittas" cselekménykori állapotuk, a bántalmazás kitartó jellege és az is, hogy a bántalmazást még akkor is folytatták, mikor a sértett2 már a földre esett. A II.r. vádlott terhén további súlyosító körülmény, hogy a cselekményt büntetőeljárás hatálya alatt követte el.

A vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetések eltúlzottan enyhék. A büntetési tétel mindkét vádlottra nézve 2 évtől 11 évig terjedő szabadságvesztés; a büntetések a törvényi minimumhoz közelítenek, meg sem közelítik a büntetési tétel középmértékét. A súlyosító körülmények számukban és nyomatékukban dominálnak, a büntetési célok a középmértékhez közelítő főbüntetés kiszabását teszik indokolttá, amelynek következményeként a mellékbüntetés súlyosítása is szükséges.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség összegzően az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, az I.r. és a II.r. vádlottakkal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A II.r. vádlott meghatalmazott védője a fellebbezést írásban is megindokolta.

A II.r. vádlott védőjének a jogorvoslata elsődlegesen arra irányult, hogy a másodfokú bíróság az ügyben - tárgyalás kitűzése mellett - vegyen fel bizonyítást és ennek eredményeként változtassa meg az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást oly módon, amely a II.r. vádlottnak a sértett2 sérelmére elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164.§ (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat] miatt emelt vád alóli felmentését eredményezi.

Egyidejűleg előterjesztett bizonyítási indítványa arra irányult, hogy a másodfokú bíróság ismételten hallgassa meg az I.r. és a II.r. vádlottakat, a sértett2 és a sértett1-t, továbbá a tanú1 és a tanú2 tanúkat. Véleménye szerint e személyek meghallgatása, esetleges szembesítése azért szükséges, hogy tisztázható legyen az, hogy az úton történt eseményeket melyikük, milyen pozícióból észlelte.

A célzott (rész)felmentés a II.r. vádlott büntetésének a lényeges enyhítéséhez kell vezetnie.

A II.r. vádlott meghatalmazott védőjének a másodlagos indítványa az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult.

E körben kifejtette, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert a tényállás nincs kellő mértékben felderítve, a megállapított tényállás hiányos, iratellenes megállapításokat tartalmaz és az elsőfokú bíróság tényből tényre is helytelenül következtetett. E megalapozatlanság az iratok tartalma alapján nem, kizárólag az előbb említett bizonyítás felvétellel orvosolható, amennyiben ez a másodfokú eljárásban nem történik meg, egy új elsőfokú eljárásban kell elvégezni.

A II. r. vádlott védője szerint az ítéleti tényállás hiányos, mert nem tartalmazza azt a körülményt, hogy az úton történt bántalmazás helyére a II.r. vádlott a tanú1-gyel együtt, a tanú kerékpárján érkezett. Megítélése szerint az ítélet tényállásában rögzíteni kellett volna azt is, hogy ki okozta a sértett2 életveszélyes sérülését, ez ugyanis a társtettességgel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatra történt hivatkozással sem mellőzhető.