MKIK Vb/07161. Az ún. komfortlevelek - a banki, kereskedelmi szokásokra is figyelemmel - mint egyoldalú nyilatkozatok, nem keletkeztetnek jogosultságot [Ptk. 199. §].

1. Pertörténet

R. Bank Zrt. felperes 2007. július 23-án nyújtotta be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságnál B. Zrt. (I. rendű, valamint a B É Zrt. "v.a." II. rendű alperesek elleni keresetét, melyben kérte, hogy a Választottbíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket 2 298 953 262 Ft tőke, valamint 2 222 297 221 Ft-nak 2007. július 23-ától számított 14.75%-os késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére. A felperes a keresetlevélhez mellékelte az annak bizonyításául szolgáló dokumentumokat.

2008. február 13-ai beadványában felperes ezt a követelést módosította. A módosított tőkekövetelés 2 297 258 662 Ft. A módosított kamatkövetelés 2 222 284 856 Ft-nak 2007. július 23. napjától 2007. december 31. napjáig számítandó évi 14,75%-os, 2008. január 1. napjától pedig évi 14,5%-os késedelmi kamata.

A kereset a kereseti előadás szerint a felperes és a BTP Kft. (továbbiakban: adós) között létrejött hitelezési szerződéseken, valamint az alperesek, mint az adós korábbi tulajdonosai által kiadott komfortleveleken, illetve azok megszegésén alapul.

Felperes előadása és a mellékelt cégkivonatok alapján megállapítható, hogy a múltban, egymást követően mindkét alperes az adós tulajdonosa volt. Az I. rendű alperes 1992. november 27-étől 2004. augusztus 4-éig, míg a II. rendű alperes 2004. augusztus 4-étől 2006. június 23-áig.

Felperes és adós között az 1999. december 20. és 2006. március 31. közötti időszakban folyamatosan hitelezési szerződések jöttek létre.

2006. szeptember 7-én az Á Zrt., közvetett tulajdonosként, ugyancsak komfortlevelet adott ki az adós fizetőképességének és működőképességének igazolására. Ez utóbbi azonban jelen perben érvényesített jogalapként nem szerepel, csupán a tényállás kiegészítésére szolgál ennek megállapítása. Felperes ezen túlmenően 2005. május 17-én engedményezési szerződést kötött az U. Kft.-vel, mely szerződés öt alkalommal módosult. E szerződésben az U. Kft. a felperesre engedményezte az adós 174 118 471 Ft tartozását. Felperes az engedményezést nyilván az adós fizetőképességében bízva fogadta el. Az adós fizetésképtelenné válásának következtében ez a tartozás sem nyert megfizetést. Felperes álláspontja szerint az alperesek ezt a tartozást is megtéríteni kötelesek. (Az összeg része a 2 298 953 262 Ft alapkövetelésnek.) Az engedményezés elfogadásakor II. r. alperes volt az adós tulajdonosa, aki komfortlevelében a fizetőképességet az engedményezéssel kapcsolatban ugyan nem szavatolta, de igazolta.

Felperes állítása szerint az adós pénzügyi/gazdasági helyzete a komfortlevelek vállalásai ellenére folyamatosan romlott, és így került az adós felszámolás-közeli helyzetbe, majd felszámolás alá. A felszámolást több tulajdonosváltozás előzte meg. 2006. június 23-ától az adós kizárólagos tulajdonosa az AV Kft. lett. Az Á Zrt. 2006. szeptember 7-én kibocsátott komfortlevelében jelezte, hogy az adós privatizációját tervezi. 2006. december 12-én a felperes felszólította az adóst, hogy az U.-tól átvállalt tartozást rendezze. 2007. január 25-én a felperes közölte az új tulajdonossal, hogy a tartozás rendezésére minden további átszervezés - tulajdonosváltás előtt igényt tart. Adós erre a felhívásra fizetési kötelezettségének újabb elismerésével válaszolt, teljesítés azonban nem történt. Ezért felperes jelezte, hogy a "meghatározott feltételek 2007. február 1. napjáig történő teljesülése" híján kénytelen lesz azonnali hatállyal felmondani finanszírozási szerződéseit. Ez be is következett, a felperes 2007. február 2-án az összes szerződést azonnali hatállyal felmondta. Az adós a felmondással esedékessé vált tartozásait nem fizette meg. Felperesnek így a hitelügyletekből kára keletkezett.

Felperes kereseti követelését az I. rendű alperes által 2003. október 30-án és 2004. január 28-án kiállított, valamint II. rendű alperes által 2004. szeptember 30-án és 2005. december 2-án kiállított komfortleveleire alapozta. Jogalapként felperes eredetileg a Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 255. § (1) bek., (2) és (4) bek., továbbá a Ptk. 334. § (2) bek., valamint a 301. § (1) bek. és 301/A. § (2) bekezdések rendelkezéseit jelölte meg.

A Választottbíróság hatáskörét felperes az 1994. évi LXXI. törvény, választottbíráskodásról szóló törvény (a továbbiakban: Vbt.) 3. §-ának (1) bekezdésére, valamint a bankhitelszerződés VIII/4. pontjára és a komfortlevelekre alapozta.

2007. szeptember 10-én érkezett válasziratban az alperesek több indokra hivatkozva kérték, hogy a Választottbíróság utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a perköltségek megfizetésére.

Alperesek szerint a felek között nem létezik jogviszony, mivel a felek között nem jött létre semmilyen szerződés, melynek megszegésére alapozva felperes követeléssel élhetne. Az alperesek által kiadott komfortlevelek egyoldalú nyilatkozatok, melyek nem tekinthetők "valós" biztosítéknak, jog által kikényszeríthető kötelezettséget nem tartalmaznak, és anyagi formában megjelenő értékkel nem bírnak. Alperesek szerint a Ptk. szerződésszegéssel okozott kárra megállapított szabályai a jelen komfortlevelekre nem alkalmazhatók.

Alperesek továbbá felhívták az eljáró tanács figyelmét arra, hogy felperes egyenesen az adós volt tulajdonosai ellen fordult követelésével anélkül, hogy információt szolgáltatott volna arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket tett az adós ellen, valamint hogy az mennyiben tett eleget fizetési kötelezettségének.

Alperesek álláspontja továbbá az, hogy a komfortlevelek, érvényesíthetőségük esetén is, csak alperesek tulajdonosi státuszának fennállása alatt értelmezhetők, felperesnek pedig tudomása volt az azóta történt tulajdonosváltozá­sokról.

Ami a Választottbíróság hatáskörét illeti, alperesek szerint a felek között nem jött létre választottbírósági szerződés, azonban ettől függetlenül a Vbt. 5. § (4) bekezdésének alapján alperesek elfogadják a Választottbíróság hatáskö­rét. Ez azonban, alperesek szerint "törvényi fikció" alapján létrejött választottbírósági szerződésen alapul, nem pedig a felperes által megjelölteken.

Felperes beadványában kifejtette, hogy követelése jogalapját nem a felek között megkötött valamely szerződés, hanem az alperesek egyoldalúan kiadott komfortlevelek képezik. Ezek a Ptk. 199. §-a szerint olyan egyoldalú nyilatkozatok, melyekre a szerződésekre vonatkozó szabályok irányadók. Minthogy a komfortlevelekben foglalt kötelezettségeket alperesek nem teljesítették, és azokra a szerződésszegésekre vonatkozó szabályok az irányadók, így felperes a szerződésszegés esetében alkalmazandó kártérítést követeli alperesektől.

Felperes továbbá kifejtette, hogy álláspontja szerint a kártérítési felelősség négy alapvető feltétele teljesült. bizonyítási indítványt is terjesztett elő, melyben javasolja, hogy a Választottbíróság igazságügyi szakértőt kérjen fel, aki 1992. november 27-étől kezdődően, az adós "taggyűlési jegyzőkönyveinek, az alperesekkel folytatott levelezésének, az alperesekkel összefüggésbe hozható bármely egyéb iratának, valamint teljes könyvelési anyagának áttanulmányozása után" választ adhat a felmerülő ténykérdésekre. A szakértői bizonyítással kapcsolatban a felperes továbbá indítványozta, hogy a Választottbíróság keresse meg adós felszámolóját, a szükséges okiratok rendelkezésre bocsátása érdekében.