A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20997/2014/8. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 29. §, 151. §] Bírók: Czifra Veronika, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.997/2014/8/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Maschefszky Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Maschefszky Etele ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. jogtanácsos neve jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. április 14. napján meghozott 8.P.25.020/2013/9. számú ítélete ellen a felperes 11. és 13. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 349. és 339. §-a alapján kötelezze az alperest 2.798.156.000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére, mert az alperes jogelődje (továbbiakban: alperes) jogszabálysértő határozatával a pénzügyi tevékenység végzésére vonatkozó engedélyét visszavonta, és ezzel a működését lehetetlenné tette.

Az alperes ellenkérelme a per részbeni megszüntetésére és a kereset elutasítására irányult. A kereset jogalapját és összegét egyaránt vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 forint perköltséget.

Ítéletének jogi indokolásában idézte az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1), a 349. § (1) bekezdését, valamint az 1999. évi CXXIV. törvény (Psztv.) 4. § (6) bekezdését. Elsődlegesen vizsgálta a sérelmezett alperesi magatartás jogellenességét. E körben rögzítette, hogy az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata során mind az első, mind a másodfokú bíróság egyezően foglalt állást abban a kérdésben, hogy az alperes a felperes prudens működésének teljes hiányában a felperes engedélyének visszavonására a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja alapján köteles volt, az erről rendelkező határozata a mérlegelési kötelezettség körén kívül esett. A Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontját, a 151. § (1), (2) és (3) bekezdését, valamint a Psztv. 11/S. § (1) és (4) bekezdését idézve az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alperes és a megelőző bírói fórumok értelmezésétől eltérően helyezkedett arra az álláspontra, hogy az engedély visszavonása nem következik kógens módon a prudencia hiányából, erről mérlegeléssel kell dönteni a Psztv. 11/S. §-a szerinti szempontok alkalmazásával. Arra a következtetésre, hogy az alperes határozata nem felel meg a mérlegelési jogkörben hozott határozatok kritériumainak - mely nem feltétlenül jelenti a mérlegelés teljes hiányát - a Legfelsőbb Bíróság a korábbi bírósági fórumoktól részben eltérő, részben a mérlegelés szempontjait is új vetületbe helyező jogértelmezése vezetett, így nem vált nyilvánvalóvá olyan alperesi magatartás, amely a kártérítési felelősség szempontjából jogellenesként értékelhető. A bírói gyakorlat szerint a jogalkalmazó szerv felelősségét csak a kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozza meg. A jogalkalmazó szerv felelősség alóli mentesülését eredményezi, ha az ügyben megállapított tényállás az alkalmazandó jogszabály többféle értelmezését veti fel. Az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazása körében eltérő álláspontra helyezkedett, nem jelentheti azt, hogy az alperes álláspontját tükröző határozat kirívóan durva, nyilvánvalóan helytelen megközelítésen alapul. Ezt támasztja alá, hogy a határozat bírósági felülvizsgálata során mind az első-, mind pedig a másodfokú bíróság az alperesi jogelőddel egyezően foglalt állást, továbbá hogy a Hpt. 29. § (1) bekezdés e) pontja mérlegelési tevékenységre egyáltalán nem utal, e fogalmat nem is használja. Az alperes határozatának hatályon kívül helyezése önmagában nem utal a közigazgatási hatóság eljárásának Ptk. 349. §-a szerint értelmezhető jogellenességére, de a felülvizsgálati eljárásban született ítélet sem tartalmaz olyan egyértelmű, az eljárás nyilvánvaló és súlyos hibájára utaló megállapítást, illetve jogszabálysértést, mely a felelősség irányába mutatna. Mindemellett a sérelmezett határozat - miután a mérlegelési tevékenységet összegezte - az alkalmazott jogszabályok között feltüntette a Psztv. 11/S. §-át és a Hpt. 151. § rendelkezését is, melynek ténye a Legfelsőbb Bíróság által kifejtett, a mérlegelési folyamat követelményei és a valójában lefolytatott eljárás közötti különbözőséget árnyalja. Az elsőfokú bíróság az alperes időelőttiségre alapított permegszüntetési kérelmét elutasította, a felperes által indítványozott bizonyítási indítványok teljesítését pedig szükségtelennek ítélte.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének teljesítését, amennyiben pedig az eljárás lényeges szabályainak megsértése, vagy a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése miatt szükséges, az ítélet hatályon kívül helyezését és annak elrendelését kérte, hogy a pert az elsőfokú bíróság másik tanácsa tárgyalja.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése folytán jogszabálysértő ítéletet hozott, és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Fenntartotta, hogy a kártérítés valamennyi különös (Ptk. 349. § (1) bekezdés, Psztv. 46. § (3) bekezdés) és általános (Ptk. 339. §) feltétele fennáll. Az alperes a határozata jogellenességét nem vitatta. A határozat kirívó jogellenességét a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott felülvizsgálati ítélete megállapította, az alperes jogellenes határozata közvetlen kiváltotta a kárt, hiszen a felperes a tevékenységét engedély nélkül nem folytathatta tovább. A határozat lényegében a kézbesítéssel végrehajtásra került. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete rögzítette, hogy egyszerű nyelvtani értelmezés szerint, bárki számára nyilvánvalóan az alperesnek a jogszabályban meghatározott szempontrendszer szerint mérlegelnie kellett volna. Idézte a Legfelsőbb Bíróság ítéletének erről szóló részeit. Állította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete egyértelműen rámutatott: az alperes súlyos érdemi és nem alaki jogsértést követett el, amikor a jogszabálynak való megfelelőség ellenőrzése során a törvény egyértelmű nyelvtani értelmezéssel megállapítható előírását megsértve, a mérlegelési kötelezettségét figyelmen kívül hagyva visszavonta a felperes engedélyét. Álláspontja szerint az alperes magatartásának az elsőfokú bíróság által sem vitatott jogellenességét kirívóvá teszi, hogy éppen az a szerv követte el a jogsértést, melynek feladata az általa felügyelt intézmények jogkövető magatartásának ellenőrzése és a jogszabályok betartatása volt. Továbbá, hogy az alperes a törvény előírásával szembe helyezkedve egyáltalán nem mérlegelt, emellett mindent megtett a felperes megsemmisítéséért. A cégbíróságot és a ..... Zrt.-t a határozatáról azonnal értesítette, az engedély visszavonását azonnal közzétette, és a vezetőkkel szemben büntetőeljárást kezdeményezett. Kirívóan súlyossá teszi a jogsértést az is, hogy az alperes a pénzügyi vállalkozásokkal szemben olyan előírások alkalmazását várta el kötelezően, amelyek a jogalkotói szándék szerint nem vonatkoztak pénzügyi vállalkozásokra, a jogszabály személyi hatálya ugyanis azokra nem terjed ki. Ez az indok a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott ítéletében is szerepelt. A kirívó jogsértést támasztja alá, hogy a megismételt eljárásban az alperes az alkalmazható jogkövetkezmények közül a legenyhébbet választotta. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet a jogellenesség nem kirívó jellegét, illetve a felróhatóság hiányát összemosta. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolása ezen túl is ellentmondó és következetlen, ellentmond a jogszabályoknak, és szembe helyezkedik a Legfelsőbb Bíróság álláspontjával is. Az ítélet indokolásából nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mire alapozva utasította el a keresetét, és nem adta indokát annak sem, hogy a bizonyítási indítványok teljesítését miért ítélte szükségtelennek.