KKv 2008.3 A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 3/2008. (XI. 24.) KK véleménye

a kizárólagos illetékességi okokról közigazgatási perben

Az 1952. évi III. törvény 326. § (1)-(5) bekezdésében, valamint (6) bekezdés első mondatában meghatározott illetékességi szabályok nem kizárólagos illetékességi okokat állapítanak meg, ezért alkalmazásuk esetén az alperes érdemi ellenkérelmének (139. §) előadása után az illetékesség hiánya nem vehető figyelembe.

Közigazgatási perekben külön értelmezést igényel, hogy a bíróság meddig veheti figyelembe illetékességének hiányát az előtte folyamatban levő perben.

Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 43. § (1) bekezdése szerint a bíróság az illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban az illetékesség nem kizárólagos, az alperes érdemi ellenkérelmének (Pp. 139. §) előadása után az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető.

Közigazgatási perben az illetékességi szabályokat a Pp. 326. §-a a következők szerint állapítja meg:

Pp. 326. § (1) Ha más bíróság kizárólagos illetékessége meghatározva nincs, vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság illetékességét az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye alapítja meg.

(2) Ha az első fokon eljárt közigazgatási szerv illetékességi területe több megyére terjed ki (megye alatt értve a fővárost is), a bíróság illetékességét - a (3) és (4) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye alapítja meg; jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetében az a bíróság illetékes, ahol a szervezet belföldi székhelye található.

(3) Ha a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat tárgya valamely ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy kötelezettség, illetve valamely ingatlanra vonatkozó jogviszony, a pert az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt kell megindítani.

(4) Ha a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat valamely bejelentéshez vagy engedélyhez kötött, illetve azzal kapcsolatos tevékenységre vonatkozik, az a bíróság illetékes, ahol e tevékenységet gyakorolják, vagy gyakorolni kívánják.

(5) Ha az első fokon eljárt közigazgatási szerv illetékességi területe több megyére terjed ki (megye alatt értve a fővárost is), de a felperesnek nincsen belföldi lakóhelye, tartózkodási helye, illetve székhelye, és az illetékes bíróság a (3) és (4) bekezdés alapján sem állapítható meg, a perben az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes bíróság jár el.

(6) A Magyar Köztársaság területére történő beutazásra és az ott való tartózkodásra vonatkozó ügyekben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perekben az illetékességet az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye alapozza meg. Ha az eljárt hatóság székhelye alapján az illetékesség nem állapítható meg, a perre a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes.

(7) Ha az első fokon eljárt közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, a perre a Fővárosi Bíróság kizárólagosan illetékes.

(8) Ha ugyanazon közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt több bíróság előtt indítanak pert, az az illetékes bíróság jár el, amelyhez a keresetlevelet elsőként továbbították. A közigazgatási szerv az utóbb továbbított keresetlevélre a 330. § (2) bekezdése szerint megtett nyilatkozatában felhívja a bíróság figyelmét arra, hogy korábban az adott határozat ellen másik keresetlevelet nyújtottak be, és azt az abban megjelölt másik illetékes bírósághoz továbbították. Az a bíróság, amelynek a közigazgatási szerv utóbb továbbított keresetlevelet, a 129. § szerint jár el.

(9) Közigazgatási perekben a megyei bíróság által első fokon hozott határozatok tekintetében - ha törvény a fellebbezést megengedi - a másodfokú eljárásra a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagosan illetékes.

Mivel a perbíróság saját illetékessége hiányát csak a más bíróság kizárólagos illetékességének fennállása esetén veheti figyelembe időbeli korlát nélkül, abban az eljárási kérdésben kell állást foglalni, hogy a Pp. 326. §-ban foglalt illetékességi okok kizárólagos illetékességet keletkeztetnek-e.

A közigazgatási perek illetékességi okainak dogmatikai besorolását nehezíti, hogy eltérnek a Pp. általános rendelkezéseiben meghatározott illetékességi okoktól. Amíg a Pp. 29. és 30. §-a az általános illetékességi okokat, a 31-41. §-ai pedig az egyéb illetékességi okok két fajtáját, a vagylagos és alávetéses illetékességi okokat (különös illetékesség) állapítják meg, a Pp. 326. §-ban foglalt illetékességi okok ezt a besorolást nem követik. A Pp. 324. § (1) bekezdés alapján közigazgatási perekben elsődlegesen alkalmazandó Pp. 326. § (6) bekezdés második mondata, valamint a (7) és (9) bekezdései expressis verbis kizárólagos illetékességet állapítanak meg, melyből is következően a 326. § (1)-(5) bekezdéseiben és a (6) bekezdés első mondatában foglalt illetékességi okok nem kizárólagosak. Erre utal az (1) bekezdés "Ha más bíróság kizárólagos illetékessége meghatározva nincs…" szövegrésze is. Mivel az (1)-(6) bekezdésben foglalt illetékességi okok értelemszerűen se nem vagylagosak, se nem alávetésesek, ezért különös illetékesség ezekben az esetekben nem áll fenn.

A polgári perben a keresetlevél kézhezvétele után lehetősége van a bírónak vizsgálnia az illetékesség kérdését, hiszen csak ezt követően kerül sor a keresetlevél alperessel való közlésére, és az alperesi ellenkérelem előterjesztésére. A közigazgatási perben a Pp. 330. § (2) bekezdése alapján a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. Az elsőfokú közigazgatási szerv a keresetlevelet az ügy irataival együtt öt napon belül felterjeszti a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez, amely azokat - a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt - tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz. Ha a keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet és az ügy iratait az első fokon eljáró közigazgatási szerv három napon belül terjeszti fel a másodfokon eljáró közigazgatási szervnek, amely azt nyolc napon belül továbbítja a bírósághoz.

Kizárólagos illetékesség hiányában a Pp. 43. § (1) bekezdés szerint a bíróság az illetékességének hiányát az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után nem veheti figyelembe. A Pp. 43. § (1) bekezdése azonban az alperes érdemi ellenkérelménél kifejezetten a Pp. 139. §-ra utal. Tehát az alperes hiába tesz esetleg írásban észrevételt a felperes keresetére, az nincs kihatással az illetékesség rögzülésére. A Pp. 139. § szerinti érdemi ellenkérelmet ugyanis a per első tárgyalásán, a felperes nyilatkozata után teheti meg az alperes. A Pp. 330. § (2) bekezdésében szabályozott nyilatkozatot tehát - az illetékesség vizsgálata szempontjából - nem lehet azonosnak tekinteni a Pp. 139. §-ban megfogalmazott alperesi ellenkérelemmel.