A Székesfehérvári Törvényszék Pf.22392/2010/5. számú határozata szerződés érvényességének megállapítása tárgyában. Bírók: Ébner Vilmos, Faragó Éva, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Járásbíróság P.22715/2009/22., *Székesfehérvári Törvényszék Pf.22392/2010/5.*, Kúria Pfv.21166/2011/11. (BH 2012.12.290)

***********

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Pf.22.392/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a dr. Dezső László ügyvéd által képviselt I.rendű, II.rendű felpereseknek,- a dr. Jónás László ügyvéd által képviselt I., II.rendű alperes, és a perben önállóan eljáró III. r. alperesekkel szemben szerződés érvényességének megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Városi Bíróság 11.P.22.715/2009/22. számú ítéletével szemben az I.r, II.r. alperesek által 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatja, és a felperesek I.r. és II..r alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasítja.

Az I.r. és II.r. alperes illeték-, és perköltségfizetésre kötelezését mellőzi.

Kötelezi az I.r. és II.r. felperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 147.000,- (száznegyvenhét-ezer) Ft illetéket,

és az I.r. és II.r. alpereseknek, mint egyetemlegesen jogosultaknak 300.000,- (háromszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Ezen ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I.r., II.r. alpereseket személyenként 1.250.000,- Ft-ban, valamint perköltségek megfizetésében egyetemlegesen marasztaló, ezt meghaladóan a keresetet elutasító, elsőfokú ítélettel szemben az I.r., II.r. alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a felperesek perköltségben való marasztalásukat kérték.

Fellebbezésüket azzal indokolták, hogy a felperesek keresetükben az 1993. május 31. napján kötött adásvételi megállapodás érvényességének a megállapítását kérték, pertárgy érték a szerződésben feltüntetett 66.600,- Ft.

Ehhez képest az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabályt sértett akkor, amikor az I.r., II.r. alperest a felperesek javára személyenként 1.250.000,- Ft megtérítésére kötelezte.

Vitatta, hogy a pertárgyát képező adásvételi megállapodás érvényes volna, arra hivatkozva, hogy az valótlan tartalmú, abban az eladó és a vevő személye pontosan nem állapítható meg, a föld ellenértékét nem rögzítették, abban fel kellett volna tüntetni, hogy három év elteltével milyen áron kötnek a felek szerződést. Nem tartalmazza továbbá a később megkötendő szerződésnek a jogcímét sem a megállapodás.

Hangsúlyozták, hogy az sem állapítható meg, hogy a felperesek jogelődje mikor írta alá a megállapodást, a pénz és kárpótlási jegyek átadása tekintetében a tanú vallomása között ellentmondás van.

Hivatkoztak arra is, hogy amennyiben a felek közötti megállapodás érvényes, úgy az előszerződésnek minősül, ebből dologi jogi igény nem keletkezik, csupán kötelmi jellegű követelés a szerződés későbbi megkötésére.

ez az igény azonban öt év alatt 2001. május 31. napján ezért elévült, mert a felperesek az igényérvényesítési határidőt elmulasztották.

Elévülés megszakadására okot adó tény álláspontjuk szerint nem merül fel, Zámbó Ferenc csupán az I.r. II.r. alperesek, mint tulajdonosok engedélyével szívességből használta a földeket, azokon az alpersek rendelkezési jogukat mindvégig fenntartották.

Hivatkoztak arra is, hogy az adásvételi szerződés színlelt, ténylegesen XY német állampolgár kívánta az ingatlanokat megszerezni, amely azonban jogszabályi tilalomba ütközött.

Vitatták, hogy az I.r, II.r. alperes kártérítéssel tartozna a felperesek felé, mivel jogellenes magatartást nem tanúsítottak, mint tulajdonosok jogosultak voltak az ingatlan értékesítésére. Marasztalásuk esetén is a felperesek legfeljebb 66.600,- Ft visszafizetése érdekében terjeszthettek volna elő keresetet.

Sérelmezték az elsőfokú ítélet perköltség rendelkezését is, mivel az nem a pertárgy értékékhez igazodik.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték, annak helyes indokai alapján.

Fenntartották, hogy a támadott szerződés érvényes előszerződésnek minősül, mivel a kialakult joggyakorlat alapján kárpótlási jegyekért a földárverésen megvásárolni kívánt ingatlan adásvételére előszerződés köthető, amelynek nem akadálya, hogy az eladó ekkor még nem tulajdonosa a későbbiekben, a földárverésen kialakítandó ingatlannak.

Az I.r., II.r. alperes elévülési kifogásával kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy jogelődjük ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonossá vált, másrészt az ingatlant folyamatosan birtokolták, használták, a birtoklás, mint tulajdoni részjogosítvány átadása pedig az elévülést megszakította, mivel ez a magatartás a tulajdonszerzésre irányuló igény elismerését jelentette. Ez az állapot pedig az ingatlan elidegenítéséig fennállt.

Vitatták, hogy a támadott szerződés színlelt lett volna.

A fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen, helyesen mérlegelte, az abból levont jogi következtetéseket abban a körben osztja a megyei bíróság, hogy a felperesek valamint az I.r. és II.r. alperes jogelődjei között érvényes, ingatlan adásvételére vonatkozó előszerződés jött létre.