BH 1980.5.152 I. A hivatali visszaélés csak akkor nem állapítható meg bűnhalmazatban egyéb hivatali bűncselekménnyel, ha az elkövetési cselekmény azonos; ezzel szemben a több cselekménnyel megvalósított különböző hivatali bűncselekmények anyagi halmazatban állnak [Btk. 12. § (1) bek., 225. §, 228. § (1) és (3) bek.].

II. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás csak akkor állapítható meg, ha a hivatalos személy szolgálatba helyezkedése jogszerű [Btk. 226. §].

A katonai bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.

A bűnügyi nyomozó rendőrtiszt vádlottak az esti órákban szolgálaton kívül, polgári ruhában abban a vendéglőben italoztak, amelynek a vezetője az egyik vádlott élettársa volt. Ezen a szórakozóhelyen tartózkodott a polgári személy sértett is, aki régebbről ismerte az ott dolgozó felszolgálónőt, és az volt a szándéka, hogy őt a záróra után megvárja. A felszolgálónő azonban nem kívánt találkozni a sértettel.

A sértett záróra után a közeli autóbuszmegállóhoz ment és az itt tartózkodó férfivel beszédbe elegyedett, miközben megtudta, hogy az is a felszolgálónőre vár. Emiatt a sértett és az ismeretlen férfi között szóváltás alakult ki. Eközben érkezett a helyszínre a két vádlott és a társaságukban levő két polgári személy.

Annak ellenére, hogy rendzavarás nem volt, a vádlottak a sértetthez mentek, közölték, hogy rendőrként járnak el, majd a sértettet mindketten nyomban ütlegelni kezdték. Beavatkozott a sértett bántalmazásába a vádlottakkal levő két polgári személy is, akik a védekező sértettet lefogták, majd visszavitték a szórakozóhelyre. Ott a vádlottak a sértettet tovább bántalmazták, majd személygépkocsival a szolgálati helyükre - a járási rendőrkapitányságra - előállították, hivatalos személy elleni erőszak bűntettének elkövetése miatt őrizetbe vették, majd a fogdába helyezés előtt megbilincselve a körzeti orvoshoz vitték vérvétel céljából.

A sértett a következő napon a reggeli órákban a vádlottak elöljárójának intézkedése alapján került szabadlábra.

A vádlottak az eljárásukról jelentést írtak, amely - valótlanul - azt tartalmazta, hogy a sértett rendbontó magatartást tanúsított, ezért mint rendőrök közbeléptek, igazolványaikat is felmutatták, és a sértett ezek után mindkettőjüket bántalmazta. A vádlottak jelentése alapján hivatalos személy elleni erőszak bűntette, valamint garázdaság vétsége miatt a sértett ellen az illetékes járási ügyészségen eljárás folyt, amelyet később bűncselekmény hiányában megszüntettek.

A katonai bíróság a vádlottak cselekményeit a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének, ezzel halmazatban a Btk. 228. §-ának (3) bekezdése szerinti jogellenes fogvatartás vétségének, valamint a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő büntető eljárást eredményező hamis vád bűntettének minősítette és ezért a vádlottakat a katonai fogdában letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a bűncselekmények minősítését tartalmazó rendelkezését helyesnek találta.

A megalapozott tényállás alapulvételével megállapítható, hogy a rendőrtiszt vádlottak a hivatali helyzetükkel visszaélve, különböző jogellenes magatartást tanúsítottak: mindenekelőtt jogtalanul rendőrként léptek fel, ezzel egyidejűleg jogtalanul bántalmazták a sértettet, majd előállították a rendőrségre, letartóztatták és elöljáróiknak írásban valótlanul azt jelentették, hogy jogszerű eljárásuk során a sértett bántalmazta őket.