A Kecskeméti Törvényszék Mf.21223/2014/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 183. §] Bíró: Oláh Márta

A városi TÖRVÉNYSZÉK

ügyszám

Az A városi Törvényszék a felperesi képviselő által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - alperesi képviselő által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránti perében a A városi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. szeptember 15. napján 96. sorszámon kiegészített 2014. május 28. napján kelt elsőfokú ügyszám számú ítélete ellen a felperes részéről 84. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A törvényszék az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt 313.900 (Háromszáztizenháromezer-kilencszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes egészségügyi szakközépiskolában szerzett ápolási asszisztensi végzettséget, szakképzettségének megfelelően a A városi Megyei Kórházban a Belgyógyászati és Onkológiai Osztályon, illetve később az idősek otthonában dolgozott. 2004. november 17-től táppénzjoga lejártáig 2005. november 30-ig ágyéki porckorong rendellenesség miatt keresőképtelen volt. 2005. szeptember 7. napján az OOSZI 50 %-os munkaképesség-csökkenést állapított meg azzal, hogy az ápolónői munkakörrel kapcsolatos emelés, gerincet terhelő fizikai munka ellátására nem alkalmas.

A felperes 2006. évtől kezdődően öregségi nyugdíjas, nyugdíja mellett házi beteggondozóként a ZH Kht.-nál helyezkedett el, ahol idős, rászoruló betegeknél a ház körüli munkákban, bevásárlásban, esetenként a fürdetésben, pelenkázásban, injekció beadásában segített. 2009. évtől munkát már nem vállalt.

2010. áprilisában műtéti úton a felperes jobboldali veséjét és mellékveséjét eltávolították. 2010. szeptember 28-án reumatológiai szakrendelésen a szakorvos háti görbület fokozódását, oldalirányú ferdülését, a kötött gerinc melletti izomzatot, a térdízületi kopásra jellemzően deformált térdeket állapított meg és tekintettel arra, hogy a megelőzően elkészített MR felvételen a háti XII. és az ágyéki I. porckorongokon kopásos elfajulásos változás volt tapasztalható, a felperes részére ágyéki gerinc MR felvétel elvégzését javasolta.

A felperes 2010. végén hirdetés alapján jelentkezett az alperesnél, amely társaság főtevékenységként időskorúak, fogyatékos személyek ápolásával, gondozásával foglalkozott németországi kiküldetés keretében. A felvételi elbeszélgetésen a felperes az alperes kijelölt munkavállalójával, AB-vel találkozott és vele egyeztetett a munkavégzés feltételeit illetően. A munkáltató gondozandó személyként az elbeszélgetést követően XY 83 éves németországi lakost választotta ki, akinek az állapotáról a munkáltatónak megelőzően faxon megküldött tájékoztatás alapján tudott volt, hogy az ápolthoz napi rendszerességgel ambuláns ápolószolgálat jár ki, mozgásához tolókocsi, szoba wc, illetve a fürdőkád használata szükséges, melyek rendelkezésre állnak. A gondozandó személy a családjával él egy házban, betegségeit illetően Parkinson-kórt, időskori demenciát, sérülésként korábbi combnyaktörést tüntettek fel. A gondozás mértékét illetően rögzítést nyert, hogy az ápoltnál segítség szükséges a testápolás, felöltöztetés és levetkőztetés, háztartásbeli segítés, illetve a toalettre járás terén.

Az elbeszélgetést és a gondozandó személy kiválasztását követően a felek 2010. december 20. napján kötöttek munkaszerződést, mely alapján az alperes a felperest háziápoló munkakörben, változó munkahelyen alkalmazta és németországi kiküldetéssel bízta meg azzal, hogy az első munkavégzési helye XY ápoltnál külföldi cím alatt található. A felperes személyi alapbérét bruttó 22.375 forintban, munkaidejét heti 10 órában állapították meg.

A felperes december 20. napján utazott ki a gondozott lakóhelyére külföldre. A gondozandó személy kb. 70 kg testsúlyú, 168 cm magas, 83 éves hölgy volt, aki a házon belül segédeszközzel rövid távokat képes volt segítség nélkül megtenni, reggel és este pedig a szociális szolgálat segítette a fürdetésben, ágyba fektetésben. A felperes feladatát képezte, hogy esetenként segítsen a székről való felállásban, a wc-re való leültetésben, az onnan való felkelésben.

A munkavégzés során a felperes pár nap elteltével érezte, hogy fáj a háta, fájdalmait a gondozott lánya Voltaren kenőccsel kezelte, majd december 27-én dr. CD háziorvoshoz vitték vizsgálatra, aki a felperes részére injekciót adott a panaszaira, majd december 28-án az ápolt otthonában ismételten megvizsgálta a felperest. A felperes 2010. december 29-én az alperes által biztosított járművel hazatért. A fennálló munkaviszonyt a felek közös megegyezéssel 2010. december 31. napjával megszüntették. A felperes ezt követően felkereste háziorvosát, aki vizsgálatra küldte. 2011. februárjában MR vizsgálat a X. csigolyatest összeroppanása diagnózisát állapította meg.

A felperes keresetében az alperest nem vagyoni kártérítés címén 3.000.000 forint, továbbá 2011. január 1. napjától minden hónap 10. napjáig 102.000 forint kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni azzal, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala napjáig, 2014. május 28-ig a lejárt járadék összegét 4.182.000 forintban jelölte meg. Előadta, hogy a munkaszerződésben foglaltaknak eleget tett, a munkavégzés közben gerinccsigolya törést szenvedett, mely sérülés folytán maradandó egészségromlás következett be. A későbbiekben munkát vállalni már nem tudott, megélhetése veszélybe került. A sérülése nemcsak a munkavégzésben, hanem a mozgást illetően a mindennapi életben is nagymértékben korlátozza, nem tud huzamosabb ideig talpon maradni, a legcsekélyebb súlyú dolgok felemelése is súlyos fájdalmakkal jár, illetve a fájdalmak akadályozzák a pihenésben, alvásban. Hivatkozott arra is, hogy 103.000 forint összegű nyugdíjjal rendelkezik, egyéb vagyona nincs, ezen jövedelméből kell eltartania a gyermekét is, aki nagykorú ugyan, de idősek otthonában lakik, ellátását csak ily módon tudja megoldani és aki súlyos betegségben, sclerosis multiplexben szenved. A kereset összegszerűségét illetően állította, hogy a munkaszerződésben bruttó 22.375 forintot rögzítettek, azonban a munkáltatóval való megállapodás szerint a munkájáért havi bruttó 102.000 forintos munkabér illette meg és ekként kérte a járadék összegének meghatározását is.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, előadva, hogy vitatható, miszerint a felperes egészségkárosodása a munkavégzése alatt következett volna be, a felperes a munkaviszony fennállása alatt, illetve ezt követő időszakban nem említette, hogy a munkavégzése során sérülést szenvedett volna. Az alkalmazását megelőzően kellő tájékoztatást kapott arról, hogy milyen munkavédelmi előírásokat kell betartani, illetve milyen kötelezettségek terhelik ezzel összefüggésben, így amennyiben balesetet szenvedett, azt haladéktalanul be kellett volna jelentenie. Az összegszerűséget illetően előadta, hogy a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően a felperes munkabére 22.375 forint volt, így a felemelt összegű munkabérre vonatkozó járadékigény teljes mértékben megalapozatlan.