BH 2019.1.16 A Pp. 2. § (1) bekezdésének megsértése felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható; a Ptk. 339. §-ának alkalmazása nem jogalkotási tevékenység [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 2. § (1)-(2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 33/A. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A perbeli Szövetkezet cégnyilvántartásba vétele 1998. november 6-án történt meg. Az I. rendű alperes 2000. június 9-től 2004. június 30-ig az igazgatóság elnöke, a II. rendű alperes 2000. június 9-től, a III. rendű alperes 1999. április 2-tól a felszámolásig az igazgatóság tagja volt. Mindhárman önállóan képviselték a Szövetkezetet.

[2] A felperes 2002. december 12-én 5000 forintos célrészjegy jegyzésével a Szövetkezet tagjává vált. 2003. november 7-én 6 310 000 forint, 2003. november 24-én 1 300 000 forint, 2003. december 23-án 200 000 forint összegű célrészjegyet jegyzett 4-4 hónapos futamidőre. A futamidő lejártával a Szövetkezet a felperessel szembeni fizetési kötelezettségét nem teljesítette.

[3] A Szövetkezet felszámolásának kezdő időpontja 2004. június 30-a volt. A felperes hitelezői igényét a felszámoló 8 627 521 forint összeggel vette nyilvántartásba, és 2009. október 15-én 333 200 forintot, 2014. október 13-án 510 200 forintot fizetett meg a felperesnek. A felszámolás 2015. szeptember 30-án fejeződött be. A felszámolási vagyonból a felperes Szövetkezettel szemben nyilvántartott követelése egyebekben nem térült meg.

[4] A bíróság ítéletével az alpereseket bűnösnek mondta ki társtettesként folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, folytatólagosan társtettesként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében, továbbá az I. rendű alperest számvitel rendje megsértésének bűntettében is, ezért velük szemben főbüntetésként végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki. Az alpereseket polgári jogi igények megfizetésére kötelezte azon magánfelek részére, akik a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem érvényesítettek. A további magánfelek polgári jogi igényét, közöttük a felperesét a többes megtérülés elkerülése érdekében a törvény egyéb útjára utasította.

[5] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú büntetőítéletet részben, egyebek mellett a polgári jogi igényekre vonatkozóan megváltoztatta, és valamennyi sértettet a törvény egyéb útjára utasította polgári jogi igényével. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettében marasztalt vádlottak tevékenységével összefüggésben a Szövetkezetet tekintette olyan sértettnek, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesíthet. A közvetetten károsult szövetkezeti tagokat nem minősítette magánfélnek, mert az ő érdeksérelmük a Szövetkezet mint önálló jogalany működési keretein belül következett be. Megállapította, hogy a vádlottak a Szövetkezet vezetőiként nem a Szövetkezet haszna érdekében tevékenykedtek, nem gyarapították a Szövetkezet vagyonát, nem biztosították a tagok befektetésének biztonságát, nem termelték ki az ígért hozamot, és a befektetőknek ígért kamatot csak az újabb tagsági befizetésekből - lényegében piramis elven - fizették. Megállapította, hogy 2003-ra már 11 000 000 000 forint tartozás keletkezett, és ez a helyzet jutott 2004. március 1-jére odáig, hogy a vezetők a kifizetéseket leállították. A tőkebefektetési csalással kapcsolatban rámutatott, hogy a széles körben, különböző formákban megjelenő hirdetések közzététele, a befektetési tanácsadóként foglalkoztatott dolgozók vádlottaktól kapott tájékoztatásának ügyfelek felé közvetített tartalma, a meghirdetett kamatok vonzó mértéke, a névre szólóan küldött tájékoztatóban közzétett tények, az értékvesztést fel nem tüntető mérleg, a leányvállalatok gazdálkodásával kapcsolatos és a beruházásokat érintő félrevezető tájékoztatás, a látványtervek tényadatokat elhallgató ismertetése és annak elhallgatása, hogy a Szövetkezet gazdálkodása nem termelte ki a befektetők célrészjegyállományát, olyan magatartássorozat, ami a törvényi tényállás rábírásként megfogalmazott elemét megvalósította.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[6] A felperes keresetében kérte az alperesek egyetemleges kötelezését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján 7 779 121 forint tőke és 2004. június 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. A Szövetkezettel szembeni teljes követelését 8 627 521 forintban jelölte meg, amelyből az 5000 forintos célrészjegyet, továbbá a 2009. október 15-én megtérült 333 200 forintot és a 2014. október 13-án kifizetett 510 200 forintot levonta.

[7] Az alperesek elsődlegesen pergátló kifogásokat terjesztettek elő, másodlagosan a kereset elutasítását kérték. Érdemi ellenkérelmük elsődleges tartalma elévülési kifogás volt. Okfejtésük szerint a követelés ötéves elévülése a Szövetkezet fizetésképtelenségének 2004. június 30-i megállapításával kezdődött, a felperes azonban igényét bíróság előtt csak 2013-ban érvényesítette. A büntetőeljárás során jogi képviselő közreműködésével benyújtott, kizárólag polgári jogi igény biztosítására és biztosítási intézkedés foganatosítására irányuló, 2008. február 5-én kelt iratot nem tekintették az elévülés megszakítását eredményező igényérvényesítésnek, utalva arra is, hogy a másodfokú büntetőítélet szerint a felperes nem is minősült sértettnek, így a kérelme eleve alkalmatlan volt az igény érvényesítésére.

[8] Vitatták a kereset jogalapjának fennállását a peres felek közötti jogviszony hiányára hivatkozással. A szerződéses károkozást azért tekintették kizártnak, mert a felperes szerződést a Szövetkezettel kötött, a Szövetkezet pedig velük szemben maga is érvényesített kártérítési igényt, és ha a felperes további követelést kíván érvényesíteni az alperesekkel szemben, erre a felszámolási eljárás során kellett felhívja a felszámolóbiztos figyelmét. A szerződésen kívüli kártérítési felelősségüket sem ismerték el, előadva, hogy nem a felperes, hanem a Szövetkezet sérelmére követtek el bűncselekményeket, a tőkebefektetési csalás pedig olyan gazdasági bűncselekmény, amelynek nincs sértettje, csak absztrakt módon védi a piacgazdaságba vetett bizalmat. A számvitel rendjének megsértését ugyancsak az absztrakt gazdasági bűncselekmények közé sorolva tagadták a felperes sértetti mivoltát. Hivatkoztak arra, hogy a felperes nem bizonyította az alperesek felróhatóságát és a kár mértéke sem ismert.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 7 779 121 forintot és ennek 2004. június 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre számított késedelmi kamatát.

[10] Az elsőfokú bíróság az elévülési kifogást alaptalannak találta. Az elévülési idő kezdetét 6 310 000 forintos követelés tekintetében 2004. március 8., 1 300 000 forintos követelésrész tekintetében 2004. március 25., 200 000 forintos követelésrész tekintetében 2004. április 23. napjában határozta meg. A felperesnek az elsőfokú büntetőbírósághoz 2008. február 8-án érkeztetett polgári jogi igényét és biztosítási intézkedés foganatosítását kérő beadványát az elévülés megszakítására alkalmasnak ítélte, megállapítva, hogy a kérelem megfelel az igényérvényesítés fogalmának, annak a vádlottak számára való nyilvánvaló kézbesítése megszakította a büntetőeljárást; az elévülést megszakító büntetőeljárás 2013. április 16-án fejeződött be, a felperes kereseti kérelme alapján indult polgári peres eljárás pedig 2013. február 28-án indult.