BH 2013.3.55 I. Közveszélyokozás bűntette kísérletében való bűnösség megállapításához elengedhetetlenül szükséges annak feltárása és az ítéleti tényállásban való rögzítése, hogy a közveszély bekövetkezésének reális veszélyét mely körülmények alapozzák meg [Btk. 259. §].

II. Felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogi szabálysértés az, ha az ítéleti tényállás alapján a bűnösség kérdésében nem lehet állást foglalni [Be. 416. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság a 2010. szeptember 28. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében három terhelt ügyét bírálta el. Közülük a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett közveszélyokozás bűntettének kísérletében [Btk. 259. § (1) bekezdés] állapította meg, amiért őt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A III. rendű terhelt bűnösségét felbujtóként elkövetett közveszélyokozás bűntettének kísérletében [Btk. 259. § (1) bekezdés] állapította meg, amiért őt 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre, és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A törvényszék a 2012. január 23. napján megtartott fellebbezési tárgyaláson kihirdetett ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a II. rendű terhelt börtönbüntetésének tartamát 2 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre; a III. rendű terhelt börtönbüntetésének tartamát 1 év 10 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet e két terhelt tekintetében helybenhagyta.

A tényállás rögzítette, hogy az I. rendű és a III. rendű terheltek 2005. évtől, a II. rendű és a III. rendű terheltek 2004-2005. év óta, míg az I. rendű és a II. rendű terheltek 2008. év tavasza óta állnak egymással ismerősi viszonyban.

Az I. rendű terhelt ismeretségük során több alkalommal különböző összegű készpénzt kért kölcsön a III. rendű terhelttől.

2007. év nyarán az I. rendű terhelt ismételten kölcsönkért a III. rendű terhelttől, aki ekkor egy kb. 1 200 000 forint értékű arany nyakláncot adott át az I. rendű terheltnek azért, hogy azt az I. rendű terhelt zálogba adja és az így kapott pénzből rendezze adósságait. Az I. rendű terhelt rendszeres pénzzavara folytán a zálogban lévő ékszert a III. rendű terheltnek visszaadni nem tudta.

A II. rendű terhelt a tulajdonát képező lakóházra, a korábban biztosításközvetítőként dolgozó III. rendű terhelt közreműködésével 2008. március hó 31. napján biztosítást kötött. A lakásbiztosítási szerződésben a lakóház és az általános háztartási ingóságok értéke a tényleges forgalmi értéknél nagyobb, 21 500 000 forint biztosítási összegben került meghatározásra azért, hogy a terheltek az általuk a későbbiekben szándékosan előidézett káresemény folytán a szerződésben megjelölt biztosítási összeghez jussanak.

A II. rendű terhelt e családi házat lakás céljára nem használta, anyagi nehézségei miatt a lakóházra kötött lakásbiztosítás díjait sem tudat fizetni.

A III. rendű terhelt 2008. május elején az I. rendű terheltet pénztartozására tekintettel szándékosan arra bírta rá, hogy a II. rendű terhelt lakóházát gyújtsa fel, majd a helyszín megtekintése végett a II. rendű terhelttel együtt a lakóházhoz mentek, ahol a terheltek annak 2008. év őszén, telén történő felgyújtásában egyeztek meg.

Az I. rendű terhelt a III. rendű terhelt többszöri telefonon történő felszólításának eleget téve 2008. október 03. napján 12 óra körüli időben K.-ra érkezett, ahol a II. rendű terhelt a lakóházához szállította. A lakóháznál I. rendű terhelt a II. rendű terhelt kérésére és jelenlétében a lakóház utcafronti, valamint udvar felőli szobájában lévő gázkonvektorok flexibilis gázbekötő csövének hollanderét a nála lévő 22-24-es villáskulccsal meglazította, azáltal szándékosan gázszivárgást idéztek elő. A lakóházból a szivárgó gáz többek között azért nem tudott távozni, mivel a II. rendű terhelt a lakóház nyílászáróit bezárta. Ezt követően az I. rendű és a II. rendű terheltek azzal a szándékkal távoztak a lakóháztól, hogy az abban lévő konvektorok, illetve közlekedő folyosó falán elhelyezett kazán őrlángja meg fogja gyújtani a lakóház légterében felgyülemlett földgázt, ami a lakóház leégéséhez vezet.

A terheltek cselekménye az eljáró hatóságok által 2008. október 03. napján foganatosított megelőző intézkedések nélkül alkalmas volt arra, hogy a robbanóenergia kiváltásával a lakóház közveszélyt előidéző felrobbanásához vezessen, tekintettel arra, hogy a lakóház főzőfülkéjében felszerelt átfolyós vízmelegítő, illetve a közlekedőfolyosón elhelyezett csengő működése során elektromos szikra keletkezik, melyek ezáltal alkalmas gyújtóforrásai voltak a gázszivárgás időtartama során a lakóház légterébe került földgáznak.

A gázszivárgás mértékét, a lakás légterébe került földgáz mennyiségét pontosan meghatározni nem lehet, azonban a rendőri intézkedésig eltelt 4 óra időtartam alatt egyértelműen kialakulhatott robbanásveszélyes koncentráció és csak a véletlennek köszönhető, hogy senki nem nyomta meg a csengőt, illetőleg a vízmelegítő sem kapcsolt be, amíg robbanásveszélyes koncentráció vette körül a gyújtóforrásokat. Az esetlegesen bekövetkező robbanás veszélyt jelenthetett volna az ablakok előtt az utcán, illetőleg a járdán elhaladó személyekre, az esetlegesen ott parkoló gépjárművekre, de a szemközti lakóépületek ablakaira, illetőleg a mögöttük esetlegesen tartózkodó személyekre is.

Az I. rendű és a III. rendű terheltekkel szemben bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt nyomozást folytatnak.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt és védője, valamint a III. rendű terhelt terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt.

A II. rendű terhelt védője a terhelt érdekében benyújtott felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakra alapította. Az általa kifejtettek szerint az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a terheltek szándéka a közveszély okozására kiterjedt. Emellett az elsőfokú ítélet azt sem állapítja meg, hogy a II. rendű terhelt lakóházának esetleges felrobbanása, kigyúlása esetén a tűznek szomszédos lakóházakra történő átterjedésének lehetősége fennállt. Nem került megállapításra az sem, hogy nagyobb számú személy vagy előre fel nem becsülhető vagyontárgy ténylegesen veszélybe került. Minderre tekintettel a II. rendű terhelt bűnössége a közveszélyokozásban nem állapítható meg. Ezért a védő elsődlegesen a terhelt felmentését indítványozta. Kitért arra is, hogy az I. és a III. rendű terhelt cselekménye esetleges rongálásként minősülhet, azonban a II. rendű terhelt e cselekmény miatt nem büntethető, mivel saját ingatlana megrongálásáról volt szó.

A Legfőbb Ügyészség a II. rendű terhelt érdekében előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Az átirat utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, márpedig az abban foglaltak alapján a bíróságok a büntető anyagi jogszabályok törvényes alkalmazásával állapították meg a II. rendű terhelt bűnösségét a társtettesként elkövetett közveszélyokozás bűntettében, mivel a tényállásból a terhelt általi szándékos megvalósítás egyértelműen következik.