A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37053/2010/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kfv.II.37.053/2010/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Balogh Ákos ügyvéd által képviselt felperesnek a Egyenlő Bánásmód Hatóság alperes ellen egyenlő bánásmód tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2009. október 12. napján kelt 8.K.33.870/2008/13. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 14. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8.K.33.870/2008/13. számú ítéletét és az alperes EBH/1026/2008/11. számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint elsőfokú és 20.000 (azaz húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 16.500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A beavatkozó 1994. július 18-a óta áll a felperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában. A beavatkozót gyermekei születését megelőzően - 2004. január 1-től - munkáltatója gazdasági igazgatóként havi 775.000 forintos jövedelemmel foglalkoztatta. A beavatkozó 2007. március 8-án arról tájékoztatta a felperest, hogy 2007. március 26-án ismét munkába szeretne állni a GYES igénybe vétele mellett.

A beavatkozó és a felperes között hosszas egyeztetésre került sor, tekintettel arra, hogy a beavatkozó által korábban betöltött gazdasági igazgatói munkakör megszűnt, a gazdasági és kontrolling igazgatói munkakört a felperes határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott más személlyel töltötte be. A felperes az egyeztetést azzal zárta, hogy a beavatkozónak belső ellenőri munkát ajánlott fel havi 660.000 forintos jövedelemmel, melyet a beavatkozó nem fogadott el. A beavatkozót a felperes 2007. augusztus 28-án arról tájékoztatta, hogy átirányítja belső ellenőri munkakörre és személyi alapbérét a korábban betöltött munkakörében kapott alapbérnél alacsonyabb mértékben állapította meg.

A beavatkozó 2008. április 28-án panasszal fordult az alpereshez és állította, hogy anyasága miatt a felperes hátrányosan megkülönböztette, mert anyai mivoltára figyelemmel nem kívánja őt az eredeti, illetve annak megfelelő munkakörben foglalkoztatni, és az eredeti helyett felajánlott munkakör lényegesen alacsonyabb jövedelemmel járna.

Az alperes 2008. augusztus 7-én kelt EDH/1026/2008/11. számú határozatában megállapította, hogy a felperes a beavatkozóval szemben anyasága, valamint egyéb helyzete (vezetői besorolású munkakör) miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a beavatkozót, akkor amikor GYES melletti munkába állásra jelentkezett, nem a korábbi gazdasági igazgatói vagy ahhoz hasonló munkakörben kívánta foglalkoztatni, (vezetői besorolásnak minősülő munkakör), hanem középvezetői besorolásnak minősülő munkakört ajánlott fel számára lényegesen alacsonyabb személyi alapbérrel, mint amilyenben a gyermekei megszületését megelőzően részesült, és helyére határozatlan idejű szerződéssel új munkatársat nevezett ki. Az alperes elrendelte a jogsértő állapot megszüntetését és a felperest 1.500.000 forint bírság megfizetésére kötelezte, egyidejűleg megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte állítva, hogy az alperes nem tárta fel a döntéshozatalhoz szükséges tényállást, mert lényeges bizonyítást mellőzött, ezáltal tévesen állapította meg, hogy a beavatkozót akár anyasága, akár egyéb személyes körülményei miatt hátrányosan megkülönböztette. Hiányolta annak értékelését, hogy a beavatkozó szándékosan akadályozta a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatását annak ellenére, hogy új munkakörbe irányította, és hasonló munkakört ajánlott fel számára.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a beavatkozó jogszerűen élt azzal a lehetőséggel, hogy GYES igénybevétele mellett kívánt munkába állni; 2004. január 1-én - azaz gyermekei születését megelőzően - gazdasági igazgatóként személyi alapbére 775.000 forint volt; a felperes beavatkozót gazdasági igazgatói munkakör helyett belső ellenőri munkakörben kívánta foglalkoztatni 660.000 forint személyi alapbérért; a belső ellenőri munkakör lényegesen különbözött a gazdasági igazgatói munkakörtől; a beavatkozó korábbi munkakörét a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező P.Cs. töltötte be; a felperes nem tett eleget a közösségi szabályoknak, amikor nem biztosította a beavatkozónak, hogy ugyanolyan vagy hasonló munkakörrel rendelkezzen, mint amilyennel a szülési szabadság előtt rendelkezett. Álláspontja szerint a hatósági eljárás megindításának feltétele fennállt, mert a beavatkozó valószínűsítette, hogy az anyasága miatt érte őt hátrány foglalkoztatási jogviszonyában, azaz védett tulajdonsága, illetve a megjelölt sérelmek közötti ok-okozati összefüggés fennállt, ugyanakkor a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a beavatkozó más munkakörben való foglalkoztatásának lényeges és okszerű indoka volt. Megállapította azt is, hogy az alperes az eljárási szabályokat betartotta, a határozathozatalhoz szükséges mértékben a tényállást tisztázta, az ügyben jogilag releváns tényeket, körülményeket feltárta, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, teljes körű bizonyítást folytatott le, melyből helytálló következtetést vont le.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, illetőleg az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti - annak téves alkalmazása folytán - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebtv.) 8.§-át, 19.§ (1) bekezdés a) pontját, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72.§ ea)-eb) pontjait, továbbá a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése folytán a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206.§ (1) bekezdését is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem észlelte, így nem értékelte azt, hogy az anyaság tényével kapcsolatos diszkrimináció tekintetében az alperes határozati megállapítást nem tett, a beavatkozóval összehasonlítható helyzetben lévő személyt vagy csoportot nem azonosította, holott erre az Ebtv. 8.§-a alapján köteles lett volna. Hivatkozott arra, hogy a beavatkozót hátrányosan nem különböztette meg és állította, hogy annak esetleges megállapítása esetén sem igazolt az, hogy a beavatkozóval szembeni joghátrányra az anyasága miatt került sor. Megalapozatlannak tartotta azt is, hogy a szülést követően visszatért más munkavállalói képeznek olyan csoportot, amelyhez viszonyítva a beavatkozó a jogsérelmet elszenvedhette. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság azt sem észlelte, hogy a beavatkozó nem állította az eljárás során, hogy a felperes őt vezetői beosztása miatt diszkriminálta volna, és ebben a körben az alperes sem vizsgálódott, a határozat ezen megállapítása - adatok hiányában - megalapozatlan.