BH+ 2007.4.165 Az érvénytelenségi ok fennálltát a szerződés megkötésének időpontjára vetítetten kell vizsgálni. Az érvénytelenségi ok utólagos elhárulása önmagában nem orvosolja az érvénytelenséget [Ptk. 200. §, 237. §, 239. §, és az 1994. évi LV. tv. 13. §].

A peres felek 1995. június 29. napján haszonbérleti szerződést kötöttek. A szerződés 7. pontjában úgy rendelkeztek, hogy azt határozott időre, a szerződés aláírásától számított 20 évre kötik.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a haszonbérleti szerződés 7. pontjában rögzített 20 éves időtartam jogszabályba ütköző, ezért ebben a részében a szerződés semmis. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg továbbá, hogy a 7. pont helyes szövege a következő: "a jelen szerződés határozott időre, a szerződés aláírásának napjától 10 évre szól".

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a szerződéskötés idején hatályos rendelkezés szerint csak 10 évre lehetett haszonbérleti szerződést kötni. Előadta azonban, hogy 20 évnél rövidebb időre nem, illetve más feltételekkel szerződött volna. Hivatkozott arra is, hogy a jogszabályváltozás folytán a haszonbérleti szerződés leghosszabb tartalma 20 év, ennélfogva a semmisségi ok elenyészett. Viszontkeresetében 840 millió forint kár megtérítésére kérte a felperest kötelezni arra az esetre, ha a bíróság a keresetnek helyt adna.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott részítéletében megállapította, hogy a felek között 1995. június 29. napján kelt haszonbérleti szerződés 7. pontjának azon része, amelyben a felek úgy rendelkeznek, hogy a szerződést határozott időre, a szerződés aláírásától számított 20 évre kötik, semmis. A bíróság az érvénytelen kikötést a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg érvényessé nyilvánította, és kötelezte az alperest a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.

Az ítélet indokai szerint a haszonbérleti szerződés megkötésének időpontjában annak 7. pontja a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 13. § (2) bekezdésébe ütközött, mert ekkor a haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartama 10 év lehetett. A törvény kógens előírásával szembenálló kikötés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, az érvénytelenség oka azonban önmagában a termőföldről szóló törvény 13. § (2) bekezdésének módosításával kiküszöbölődött, mert a módosítást követően a haszonbérleti szerződés 20 évre is megköthető. Erre figyelemmel a bíróság a felek szerződését a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával érvényessé nyilvánította.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését és a felperes csatlakozó fellebbezését alaptalannak ítélve rámutatott arra, hogy a felperes által felhívott Tftv. - egyébként 2002. január 1-jétől hatályos - a 25/C. § (2) bekezdésére és 9. § (4) bekezdésére vonatkozó jogszabályhelyek nem tartalmaznak az érvénytelenség jogkövetkezményeire rendelkezést, ezért a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát nem zárják ki. Másrészt a felperes maga is kérte a perbeli haszonbérleti szerződés érvényessé nyilvánítását, tehát az az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására irányuló kereseti kérelme is volt. A szerződés érvényessé nyilvánítását az alperes is indítványozta, de a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a már lehetséges 20 éves határozott idő figyelembevételével. Mivel a felek mindegyike kérte a haszonbérleti szerződés érvényessé nyilvánítását, arról az elsőfokú bíróság helytállóan határozott. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásakor a kereseti kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül, ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül választhatta az érvényessé nyilvánítás általa megfelelőnek talált módját. A felperes által megjelölt érvénytelenségi ok a Tftv. 2002. szeptember 2-i módosításától számítottan elhárult, ezért az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével annak indokaira is kiterjedően egyetértett.

A jogerős részítélet megváltoztatása és a szerződés érvényessé nyilvánításának mellőzése érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Hangsúlyozta, hogy a haszonbérlet időtartamára vonatkozó, jogszabályba ütköző kikötés esetén a Tftv. 9. § (4) bekezdése értelmében az egész szerződés érvénytelen. Amennyiben pedig a jogerős részítélet a törvénynek a haszonbérlet időtartamára vonatkozott módosított rendelkezését vette figyelembe, ugyanúgy alkalmazni kell az érvénytelenségre vonatkozó valamennyi módosító rendelkezést is. A Ptk. 237. § (2) bekezdésének adott ügyben való alkalmazása jogszabálysértő, mert a szerződés érvényessé nyilvánítása olyan esetben alkalmazható, ha egyszeri teljesítésű jogviszonyban valamely hatósági korlátozást jelentő jogszabályt utóbb hatályon kívül helyeznek, emellett a jogszabályi feltételek azonosak. Az adott ügyben a Tftv. 1995. június 29-i szövege nem azonos a 2005. december 13-án hatályos szöveggel, a jogszabály nem kizárólag a haszonbérlet időtartama tekintetében változott meg. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alkalmazásához a változtatásra alapot adó jogszabályhely hatályos szövegét a szerződéssel kell összevetni, és nem mellőzhető a teljes jogi környezet vizsgálata sem.