EH 2010.2156 A készenléti jellegű munkakörben alkalmazott, megállapodás alapján napi 12 órában foglalkoztatott munkavállaló heti öt munkanapját oly módon is teljesítheti, hogy 24 óra egynapi munkaidő alatt két munkanapját teljesíti, majd a törvényben előírt pihenőidőt követően lép ismét munkába azzal, hogy a heti munkaideje a 72 órát ilyenkor sem haladhatja meg. Ennek azonban előfeltétele a teljes munkaidős munkaviszonyban történő folyamatos foglalkoztatás, a munkaviszony perbeli alkalmi jellege (háromnaponkénti ismétlődéssel egy-egy naptári napra történő alkalmazás) az előbbi munkaidő-beosztás alkalmazását értelemszerűen kizárja [Mt. 117/B. § (3) bekezdés].

A felperes 2007. december 21-én szolgáltatási szerződést kötött a B. és Á. Hivatal megbízóval 2008. évre portaszolgálat és őrszolgálati feladatok ellátására munkaszüneti és munkanapokon 24 órás szolgálat, műszakonként minimum 5 fő személyzet biztosításával.

Az alperes 2008. január 15-én ellenőrzést tartott a felperes területén. Az ellenőrzés időpontjában a felperesi kft. négy munkavállalója alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.

Az alperes igazgatója 2008. február 15-én elsőfokú határozatában kötelezte a felperest a munkavállalók által teljesített teljes munkaidő mértéke napi 12 órára való lecsökkentésére és 600 000 forint munkaügyi bírság megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes 2008. január 7. napjától a vagyonvédelmi tevékenységet kizárólag AM-könyvvel foglalkoztatott 14 fő munkavállaló alkalmazásával látta el. A munkavállalók foglalkoztatására napi 24 órás munkaidőben került sor úgy, hogy a munkáltató háromnaponta töltötte ki a munkavállalók AM-könyvét. A napi 24 órás foglalkoztatással a felperes megsértette az Mt. 117/B. § (3) bekezdését.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését arra hivatkozva kérte, hogy az 1997. évi LXXIV. törvény 2. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, amikor a munkavállalókat reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig tartó 24 órás munkaidő-beosztással alkalmazta, majd ezt követően 48 óráig nem volt közöttük jogviszony, és csak ezután került ismételten alkalmazásra a munkavállaló. Álláspontja szerint a munkavégzés készenléti jellegére és az egészséges munkavégzés feltételeinek biztosítására figyelemmel munkáltatói jogkörénél fogva határozhatta meg a munkavállalók munkaidejét 24 órás munkaidőben. A hosszabb törvényes munkaidő alkalmazását a munka ésszerű megszervezése indokolta. Az Mt. 119. § (3) bekezdése alapján pedig jogosult volt a napi munkaidőt 24 órában meghatározni.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a felperes háromnaponkénti ismétlődéssel minden alkalommal egy naptári napra létesített munkaviszonyt a munkavállalókkal, őket naponta foglalkoztatta. Naptári munkaidő megállapítása esetén a munkaidő-beosztás a napi törvényes munkaidő mértékén belül határozható meg. A felek vagy jogszabály eltérően is rendelkezhetnek az Mt. 117/B. §-ában meghatározott törvényes munkaidőtől, de az eltérés munkaidőkeret alkalmazásával valósítható meg. Munkaidőkeretről pedig csak akkor lehet szó, ha a munkaidőkeretként meghatározott időegység egy napnál hosszabb.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint, figyelemmel az Mt. 118. § (1) bekezdésére, a munkarend meghatározása, mint a munkaidő felhasználására, beosztására vonatkozó általános szabálynak megfelelő döntés jelen esetben is a hatáskörébe tartozott, és jogosult volt a napi munkaidő beosztására. Az 1997. évi LXXIV. törvény 2. § (2) bekezdése és az Mt. 119. § (3) bekezdése alapján az AM-könyvvel alkalmazott munkavállalók munkarendjét 24 órás munkaidőben egy-egy munkanapra alkalmazta. A munkaidőkeret alkalmazása nem feltétele a napi 24 órás munkaidő meghatározásának. Téves ezért a bíróságnak az a hivatkozása, hogy az Mt. 119. § (3) bekezdése szerinti eltérés csak munkaidőkeret alkalmazásával valósítható meg. Az adott esetben a munkavállalók egy munkanapra, de "gyakorlatilag" két naptári napra létesítettek jogviszonyt.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felek által nem vitatott, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a d.-i B. és Á. Hivatal porta- és őrszolgálati feladatainak 2008. évben történő ellátására kötött szolgáltatási szerződést munkaszüneti és munkanapokon 24 órás szolgálat, műszakonként minimum 5 fő személyzet biztosításával.

A felperes e feladatok ellátására 14 fő alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkező munkavállalót alkalmazott oly módon, hogy egy-egy munkavállaló 24 órás munkaidő beosztása után 48 óra "pihenőidő" következett és az alkalmi munkavállalói könyvet ehhez igazítva háromnaponta töltötte ki, azaz minden harmadik napra igazolt alkalmi foglalkoztatási jogviszonyt. A közbeeső kettő naptári napon a felperesi munkavállalók tehát nem álltak a felperessel jogviszonyban.

A perben nem volt vitatott az előbbiek szerinti alkalmi foglalkoztatás, ezért a munkaidőre vonatkozó szabályok betartását a háromnaponta kitöltött AM-könyv alapján az egyes napok tekintetében külön-külön kellett vizsgálni az ellátott munkakör perben nem vitatott készenléti jellegére figyelemmel.

Az Mt. 117/B. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az általánostól eltérően a napi teljes munkaidő leghosszabb tartama készenléti jellegű munkakörben napi 12 órára emelhető a felek megállapodása alapján. Ebből következően a felperes, miután a 12 órás felső határtól megállapodással sem lehet eltérni, a munkavállalók napi 24 órás foglalkoztatásával jogszabálysértően járt el. Folyamatosan - egybefüggően - fennálló munkaviszony hiányában ugyanis egyenlőtlen munkaidő-beosztás (24-48 órás váltásos műszak) és pihenőnapok összevonása fogalmilag kizárt volt.

A készenléti jellegű munkakörben alkalmazott, megállapodás alapján napi 12 órában foglalkoztatott munkavállaló heti öt munkanapját oly módon is teljesítheti, hogy 24 óra egynapi munkaidő alatt két munkanapját teljesíti, majd a törvényben előírt pihenőidőt követően lép ismét munkába azzal, hogy a heti munkaideje a 72 órát ilyenkor sem haladhatja meg. Ennek azonban előfeltétele a teljes munkaidős munkaviszonyban történő folyamatos foglalkoztatás, a munkaviszony perbeli alkalmi jellege (háromnaponkénti ismétlődéssel egy-egy naptári napra történő alkalmazás) az előbbi munkaidő-beosztás alkalmazását értelemszerűen kizárja. Továbbá az alkalmi foglalkoztatásról szóló 1997. évi LXXIV. tv. (Alk. tv.) 11. § (1) bekezdése értelmében nem alkalmazhatók alkalmi foglalkoztatásnál az Mt. pihenőidőkről szóló 123-125. §-ai.

Ezért az alperes az Mt. 117/B. § megsértése, a napi 12 órás munkaidőkorlátot meghaladó foglalkoztatás miatt megalapozottan szabta ki a bírságot, annak mértéke az érintett munkavállalók számára figyelemmel arányosan került megállapításra.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás előbbi módosításával - hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.008/2009.)