BH 1996.10.510 Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlottnak a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól történt előzetes mentesítése törvénysértő arra hivatkozással, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése után olyan állást vállalt, amelynél a büntetlen előélet alkalmazási feltétel [Btk. 104. § 170. § (5) bek. 1. ford.].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 évi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, és előzetes mentesítésben részesítette.

Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A legfőbb ügyészség átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A tényállás lényege a következő.

A vádlott 1992. év szeptember 1. napjától teljesít rendőri szolgálatot, a rendfokozata őrmester. Jelenleg a rendőrkapitányság közlekedési osztályán balesethelyszínelő és vizsgáló beosztásban teljesít szolgálatot. 1992. év július hó 17. napján a vádlott nem volt szolgálatban, és mivel hivatásos gépjármű-vezetői engedéllyel rendelkezett, ezen a napon alkalmi munkát végzett, és tehergépkocsival fuvarozott. 16 óra körüli időben a gépkocsival leállt, a tulajdonos közölte vele, hogy azon a napon már nem kell gépkocsit vezetnie, mert a sörszállítás meghiúsult. Ezután a vádlott a munkatársaival együtt elfogyasztott 1 üveg sört.

Délután 17 óra körüli időben a vádlott felesége az egyik gyermekét babakocsiban tolva és a másik gyermekét vezetve elhaladt a söröző előtt, és meglátta, hogy a férje az udvaron tartózkodik. Bement a söröző udvarába a gyermekeivel, hogy férjétől megtudja: az este folyamán kell-e neki sört szállítania. Ezután a maga és nagyobb gyermeke részére egy-egy üveg üdítőitalt rendelt, és amikor elfogyasztották, az üres üvegeket a nagyobb gyermek vitte vissza. A kislány az üres üvegeket a kiszolgáló pultnál átadta, majd visszafelé indult az édesanyjához. A bejárati ajtónál levő 3 cm magasságú küszöbben a gyermek megbotlott. Az ott ülő sértett lehajolt, a karját a kislány alá tette, hogy az ne essék el, és őt felemelte, a térdére ültette, és megkérdezte: hogy hívják. A kislány megijedt, sírni kezdett. A vádlott felesége rákiabált a sértettre, hogy a kislányt azonnal eressze el, a sértetthez futott, és a kezéből a lányát kiragadta.

A vádlott ezután a sértetthez ment, és őt durván szidalmazni kezdte, felelősségre vonta azért, mert a kislányát felvette. A sértett a szidalmazásra azt válaszolta, hogy nem fél a vádlottól. A vádlott ekkor a sértett mellrészén a kabátot megragadta, és a sértettet maga előtt tolva a sörözőből kivezette, miközben őt szidalmazta. A vádlott a söröző előtt a sértett bal kezét hátra csavarta, a sértett mögé lépett, a sértett ruházatát a nyaki résznél megragadta és a sértettet további szidalmazása mellett az udvaron keresztül kivezette a nagy kapun az utcára. A vádlottra rákiabált a felesége is, hogy a sértettet ne bántsa.

A betonozott járdán, a beton lábazatú vaskerítés mellett a vádlott közvetlenül a kettős villanyoszlop közelébe vezette a sértettet, és ott a kezét elengedte. A sértett - aki a kivetés közben, a szitkok közepette igyekezett meggyőzni a vádlottat arról, hogy a gyermekével semmi rosszat nem kívánt tenni - a vádlott felé fordult. Az indulatos vádlott a vele szemben kb. 1 méter távolságra álló sértettet egy esetben jobb kézzel, ököllel állon ütötte. A sértett az ütés következtében az egyensúlyát elvesztette, és betonozott járdán hanyatt esett. A vádlott látta azt, hogy a hanyatt eső sértett az eszméletét elvesztette. Ekkor berohant az udvarba, a ház ereszcsatornája alatt elhelyezett és esővizet tartalmazó tejesládát megfogta, azzal a sértetthez ment, és a sértettet az esővízzel lelocsolta. A vádlott az eszméletre térő sértettet a kerítés betonlábazatára ültette, majd a feleségével és a gyermekeivel eltávozott. A vádlott az utcán összetalálkozott a sértett feleségével, aki a söröző felé tartott, de nem értesítette arról, hogy a sértettet milyen állapotban hagyta magára. A sértett felesége az utcán a kerítés lábazatának támasztva megtalálta a férjét, és mivel látszott rajta, hogy nincs teljesen a tudatánál, a közelben lakó személyt megkérte, hogy a sértettet autóval szállítsa a lakásukra, majd a sértettet ágyba fektette, ezután pedig visszaindult a faluba, hogy tájékozódjék arról, mi történt a férjével. Az esti órákban a lakásán felkereste a vádlottat is.

A szombati és vasárnapi napot a sértett ágyban töltötte, s mivel az állapota nem volt jó, 1992. július 19. napján, vasárnap az esti órákban a gyermeke és a felesége beszállították a kórház ügyeletére. Az ambuláns vizsgálat után a sértettet a lakására bocsátották. A sértett állapota nem javult, ezért július 22. napján eszméletlen állapotban, a jobb oldali végtagokra kiterjedő epilepsziás rohamok közepette szállították be a kórházba.

Az 50 éves sértett a következő sérüléseket szenvedte el: a tarkótájék bal oldalán hámhorzsolást, ezen a területen röntgenvizsgálattal törés vagy repedés nem volt kimutatható, a CT-vizsgálattal azonban agyzúzódást állapítottak meg. A sértett sérülése a hanyatt esés kapcsán jött létre. A sérülés folytán közvetett életveszély alakult ki. A sértett sérülése 6 hónap alatt, maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás mellett gyógyult, agyi teljesítménycsökkenés és személyiségváltozás (posttraumás enkefalopátia) alakult ki. A sérülés és a sértett maradandó fogyatékossága között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.