A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20087/2016/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 267. §, 268. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.087/2016/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Glegyák Jenő ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) perújító felperesnek, a Dr. Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) perújított alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. november 19. napján meghozott 2.P.22.362/2015/6. számú ítélete ellen a perújító felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a Fővárosi Törvényszék - Fővárosi Ítélőtábla ügyszámú részítélete által jogerőre emelkedett- ügyszámú ítéletének perújítással érintett rendelkezéseit részben helyezi hatályon kívül, a perújított alperes marasztalását 10.635.800 (Tízmillió-hatszázharmincötezer-nyolcszáz) forintra és ennek késedelmi kamataira, az államnak fizetendő illeték összegét 300.000 (háromszázezer) forintra felemeli, perújító felperes illetékfizetési kötelezettségét 1.200.000 (Egymillió-kétszázezer) forintra leszállítja.

A perújítási kérelem elutasítását mellőzi, a Fővárosi Törvényszék ügyszámú jogerős ítélet perújítással érintett egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a perújító felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a perújított alperesnek 476.250 (Négyszázhetvenhatezer-kétszázötven) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a feleket, hogy térítsenek meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására a perújító felperes 2.350.000 (Kétmillió-háromszázötvenezer) forint, a perújított alperes 150.000 (Százötvenezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Perújító felperes a ügyszámon folyamatban volt perben, mint II. rendű felperes 52.044.000 forint és annak 2006. november 16-ától számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni alperest kártérítés jogcímén. A Fővárosi Törvényszék 2010. október 21-én kihirdetett és a 15. sorszámú végzéssel kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a jelen eljárás perújító felperesének 41.475.200 forintot, valamint ennek 2006. november 16-ától a kifizetésig járó késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 191.280 forint perköltséget. Ezt meghaladóan II. rendű felperes keresetét elutasította.

A Fővárosi Ítélőtábla 2011. június 29-én hozott ügyszám részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, I-III. rendű felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította, míg IV. rendű felperes esetében az ítélet fellebbezéssel nem érintett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit pedig hatályon kívül helyezte, ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, újabb határozat meghozatalára utasította.

Megállapította, hogy gazdálkodó szervezetnek minősülő tartós megbízási jogviszonyban álló egyéni vállalkozó ügynöki minőségében történő károkozása alapján a megbízót a Ptk. 348. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek szerint terheli a helytállási kötelezettség. E munkáltatói felelősség fennállásának további feltétele magának az ügynöknek a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján fennálló kártérítési felelőssége. Megállapította, hogy a felperesek a káruk felmerültét és összegszerűségét a büntetőeljárás során tett vallomással, az eseti díjak befizetéséről kiállított értesítőkkel és az ügynök közokiratba foglalt nyilatkozatával kívánták bizonyítani. Az eseti értesítők a polgári perben egyszerű magánokiratnak minősültek, tartalmuk valótlan volt. Sz.Zs. vallomásának ismertetésével arra a következtetésre jutott a másodfokú bíróság, hogy az eseti értesítők a bennük foglalt díjak befizetésének bizonyítékául csak abban az esetben szolgálhattak volna, ha bizonyossággal megállapítható, hogy az értesítők kiállítása és a pénzmozgás soha nem vált el egymástól, illetve egyéb bizonyíték is rendelkezésre állt a pénz átvételének igazolására. Nem osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy az értesítők és a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatok bizonyítják I-III. rendű felperesek kárának felmerülését és összegét. A közjegyzői okirat, mint közokirat Sz.Zs. nyilatkozatának a megtételét, és nem a nyilatkozatai tartalmának a valóságát igazolta. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy I-III. rendű felperesek a káruk felmerülését, összegét kétséget kizáróan bizonyítani nem tudták.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítéletével a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta, kötelezte II. rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1.200.000 forint perköltséget, az államnak 900.000 forint eljárási illetéket.

A ... Törvényszék 2012. június 12-én meghozott ítéletében Sz.Zs. bűnösségét állapította meg 14 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében, 55 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, 6 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntettében, 6 rendbeli magánokirat hamisítás vétségében, 2 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, 4 rendbeli üzletszerűen elkövetett nagyobb kárt okozó csalás bűntettében és 1 rendbeli folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettében. Kötelezte Sz.Zs. I. rendű vádlottat, hogy a perújító felperesnek, mint magánfélnek fizessen meg 15.194.000 forint kártérítést. A polgári jogi igény ezt meghaladó részét egyéb törvényes útra utasította. A ... Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2014. április 16-án meghozott ítéletével Sz.Zs. I. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekményeket 13 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, 50 rendbeli, ebből 43 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének, 18 rendbeli, ebből 7 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének, 6 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítette.

Perújító felperes 2014. július 2-án előterjesztett perújítási kérelmében azt kérte, hogy a bíróság a Fővárosi Ítélőtábla ügyszámú jogerős részítéletét változtassa meg, és kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a részére 51.844.000 forintot, és ezen összeg után 2006. november 16. napjától a mindenkori költségvetési törvényben előírt kamatot, valamint az alapeljárásban felmerült költségeit, 1.237.000 forint első- és másodfokú perköltséget, továbbá 1.200.000 forint felülvizsgálati költséget, és jelen eljárással felmerült költségeit. Perújításának alapjaként a büntető ítéleteket jelölte meg a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Kiemelte, hogy az elsőfokú büntető ítélet 27. oldalán szereplő 57. számú tényállási részben megállapítást nyert, hogy összesen 52.044.000 forintot adott át Sz.Zs. részére. Hozzátette, hogy az ítélet indokolásában rögzítésre került, hogy Sz.Zs.-vel 2006. december 13-án visszavásárlási nyilatkozatot írt alá, melynek keretében részben visszafizetésre került 34.150.000 forint, de ezt a megállapítást nem támasztja alá semmi. Előadta, hogy az csak egy szándékra utaló nyilatkozat volt, ténylegesen az abban megjelöltek nem valósultak meg. Azt elismerte, hogy 80.000 forint és 120.000 forint visszafizetésére sor került.