BH+ 2010.7.283 Közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett - értékítéletet kifejező (sértő) véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető az önkormányzati képviselő terhelt, aki az európai parlamenti képviselő magánvádlóval szemben a vélekedése szerint a városát kedvezőtlenül feltüntető parlamenti felszólalása miatt becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ [Btk. 180. § (1) bek., 36/1994. (VI. 24.) AB határozat].

Az elsőfokú bíróság a 2008. október hó 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet az ellene rágalmazás vétsége [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1954-ben született terhelt nyugdíjas, emellett F. városban önkormányzati képviselő.

A magánvádló európai parlamenti képviselő.

2008. június 17-én a terhelt telefonon felhívta a magánvádlót és felrótta neki, amiért 2008. június 16-án, az Európai Parlament plenáris ülésén tartott felszólalásában az Olaszországban élő romákkal szemben bevezetett intézkedések kapcsán magyarországi romaellenes atrocitásként megemlítette, hogy 2008. április 16-án F. városban két, romák által lakott házra Molotov-koktélt dobtak.

A terhelt figyelmét egy f.-i lakos hívta fel arra, hogy a magánvádló parlamenti beszéde az interneten olvasható, s az a f.-kat negatív képben állítja be.

A terhelt - miután maga is olvasta a fenti beszédet - úgy érezte, hogy szóvá kell tennie a magánvádlónál azt, hogy az általa elmondottak nem tükrözik az igazságot, F. város és ő sem romaellenesek.

2008. június 25-én a Klubrádió Kontra című műsorában mind a magánvádló, mind a terhelt meghívott telefonos vendégként vett részt. E műsorban a terhelt lényegében megismételte azt, amit egy héttel azelőtt telefonon is mondott a magánvádlónak az alábbi szövegkörnyezetben: "Az utolsó beszélgetésünk az valahogy úgy zajlott le, hogy amikor én azt mondtam, hogy ne árulja a hazát, azt mondta, ő nem árulja, de hát őneki az a dolga, hogy ezt a tüzet eloltsa." … "Azt mondtam, hogy az én pénzemért, az adófizetők pénzéért ne árulja a hazát."

A jogi indokolás körében kifejtette a bíróság, hogy a magánvádló által sérelmezett kijelentések nem tekinthetők megszégyenítő, kisebbítő, gyalázkodó jellegűnek. A terhelt - a magánvádló értelmezésével ellentétben - nem mondta azt, hogy a magánvádló hazaáruló. A terhelt azt mondta, hogy ne árulja a pénzéért a hazát.

Mind a magánvádló, mind a terhelt egész másképp értelmezte a terhelti kijelentést. A terhelt úgy értette, hogy ne mondjon valótlan, még nem bizonyított dolgokat a magánvádló külföldön, s ezzel ne alakítson ki negatív képet a városról. Megjegyezte egyúttal a bíróság, hogy a terhelt által használt kijelentés, ha a terhelt ezt valóban az általa magyarázott jelentéssel értette, akkor teljesen értelmetlen, és kijelentésének valódi értelmét a tárgyaláson elmondott példái sem világosították meg jobban.

Ugyanakkor semmiképp sem tekinthető a terhelt kijelentése olyannak, amely büntetőjogi értelemben (de, ha így nem is, akkor a köznapi értelemben) hazaárulónak bélyegezné meg a magánvádlót.

A vád tárgyává tett tényállítást a bíróságnak úgy kell elbírálni, ahogy az elhangzott, s azt nem értelmezheti át, nem teheti meg azt, hogy akár az egyik, akár a másik fél által a kijelentésnek tulajdonított mögöttes értelem szerint bírálja el. A kijelentést az elkövetés konkrét körülményeit vizsgálva, objektív, és nem a felek szubjektív értelmezése alapján kell megítélni büntetőjogi szempontból.

A terhelt cselekménye a rágalmazás vétségének törvényi tényállását nem valósította meg, ezért a bíróság a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette.

A magánvádló és képviselője által a terhelt felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2009. január hó 8. napján megtartott tanácsülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a kérdéses rádióműsorban a terhelt által tett nyilatkozat becsület csorbítására alkalmas tényállítást, ilyen tényre utaló - az emberi méltóságot sértő - kifejezést nem tartalmaz, ezért az abban foglaltak nem szolgálhatnak a rágalmazás megállapításának alapjául.

A terhelt nagy nyilvánosság előtt tett, a magánvádló európai parlamenti képviselő munkájával összefüggő észrevétele nem lépi túl a véleménynyilvánítás, a kritika határát, nélkülözi a gyalázkodó, megszégyenítő jelleget.

Kétségtelen továbbá, hogy a nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közszereplő politikusokkal kapcsolatban tágabb, mint más személyeknél. Ugyanakkor az eljárás során arra sem merült fel adat, hogy a terhelt szándéka tudatosan hamis tények közlésére terjedt volna ki.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

Az indítvány szerint - az eljárt bíróságok értelmezésével ellentétben - a becsület csorbítására alkalmas kijelentés, ha valakiről azt állítják, hogy "árulja a hazát" ráadásul azt pénzért teszi.

A terhelt által használt kifejezésnek a magyar nyelv logikája és szabályai szerint csak két lehetséges értelmezése lehetséges:

-elsődlegesen, aki "árulja a hazát" az a szó büntetőjogi értelmében hazaáruló.;

-másodlagosan, aki "árulja a hazát", ha nem is meríti ki a Btk. 144. §-a szerinti tényállást, mindenképpen erkölcsileg elítélendő, hazafiatlan cselekményt valósít meg.

Az ilyen állítás ezért a valótlansága esetén a becsület csorbítására alkalmas.

A rádióműsorban elhangzott kijelentés mindkét értelmezés szerint sérti a magánvádló emberi méltóságát. Úgy tünteti őt fel, mint aki állam elleni bűncselekményt követett el, vagy hazafiatlan magatartást tanúsított anyagi motivációtól vezérelve. Ennek az lehet a következménye, hogy a közvélemény elítéli őt olyan cselekmény miatt, amelyet nem követett el.