A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20629/2010/11. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §, 83. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.20.629/2010/11.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Jeney Andrea pártfogó ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. felpereseknek a dr. Simonffy Ildikó ügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r. és IV. r. alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Csongrád Megyei Bíróság előtt 2.P.20.681/2008. számon megindított és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.619/2009/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében az I. r. felperes által 38. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alpereseknek 12.000 (Tizenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget valamint az államnak - külön felhívásra - 36.000 (Harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az I. r. felperest képviselő pártfogó ügyvéd munkadíját az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt előterjesztett keresetét elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak az APEH felhívására 21.000 - 21.000 forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes szomszédok, a II.-IV. r. alperesek az I. r. alperes hozzátartozói. 2006. június 22-én az I. r. felperes ingatlanának udvarán vegyes hulladékot égetett. Ekkor az I. r. alperes kérésére a II. r. alperes mobiltelefonjával fényképet és hangfelvételt készített az I. r. felperesről. Ezt követően az I. r. alperes feljelentést tett az I. r. felperessel szemben a szabálysértési hatóságnál, feljelentéséhez két fényképfelvételt csatolt az esetről. A Szeged Megyei Jogú Város Jegyzője 2380-5/2006. Sz. - a Szegedi Városi Bíróság 26. Szk.117/2007/2. sz. végzésével jogerőre emelkedett - határozatával az I. r. felperest környezetvédelmi szabálysértés miatt 10.000 forint pénzbírsággal sújtotta. A Szegedi Városi Bíróság - az I. r. felperes tárgyalás tartása iránti kérelme folytán - a 2.Szt.1243/2007/9. sz. végzésével a Szegedi Városi Bíróság korábbi végzését hatályában fenntartotta.

Az I. r. felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a kép- és hangfelvételek hozzájárulása nélküli készítésével és hatósági eljárásban való felhasználásával megsértették személyiségi jogait. A jogsértés miatt kérte az alperesek további jogsértéstől eltiltását és kártérítésre kötelezését.

A II. r. felperes a szabálysértési eljárások során történt tanúmeghallgatások miatt kérte személyiségi jogai megsértésének megállapítását, és az alperesek kártérítésre kötelezését.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I.r. felperesről a II.r. alperes által készített fényképfelvételeknek a közigazgatási eljárás során ügydöntő bizonyíték szerepe volt, ezen fényképfelvételekre hivatkozott a Szegedi Városi Bíróság határozatában, melyben fenntartotta az I.r. felperessel szemben kiszabott bírságot. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1985. évi 57. számú eseti döntésében foglaltakra, amely szerint amennyiben a kép- vagy hangfelvétel kizárólag bizonyítási célból kerül felhasználásra, azt nem lehet visszaélésnek tekinteni. Mivel a közigazgatási eljárásban a fényképfelvétel felhasználására az igazság kiderítése végett, tehát közérdekből került sor, ez a visszaélésszerű joggyakorlást kizárja. Ezért az I.r. felperes ezzel kapcsolatban érvényesített személyiségi jogi igénye alaptalan. Hangsúlyozta azt is: azért, mert a közigazgatási eljárásban hozott döntés az I.r. felperes számára nem kedvező, nem jelenti azt, hogy emiatt az I.r. alperes terhére személyiségi jogsértést meg lehetne állapítani.

A II.r. felperes igénye tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette: önmagában az a tény, hogy ha valakinek hatóság előtt, tanúként kell megjelennie, az nem lehet személyiségi jogot sértő, mert ez állampolgári kötelezettség.

A III-IV.r. alperes tekintetében a felperesek azt sem tudták bizonyítani, hogy bármelyikük fényképfelvételt vagy hangfelvételt készített volna, illetve azt felhasználta.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg az I-II-III. és IV.r. alperesnek, külön-külön 10.000 - 10.000 forint másodfokú perköltséget. Kötelezte továbbá a felpereseket, hogy a Magyar Államnak 24.000 - 24.000 forint másodfokú eljárási illetéket fizessenek meg az illetékes állami adóhatóság külön felhívására. Megállapította, hogy a felpereseket képviselő pártfogó ügyvéd díja a felpereseket terheli.

A jogerős ítélet kifejtette, hogy a II.r. alperes nem vitatottan az I.r. felperes hozzájárulása nélkül készített a személyéről felvételt, amit az I.r. alperes a szabálysértési eljárásban becsatolt, ez pedig felhasználásnak minősül. Azonban a felvétel készítése és felhasználása abból a célból történt, hogy az I.r. alperes igazolni tudja a szabálysértés I.r. felperes általi elkövetését. A bírói gyakorlat szerint az igazság érvényesülésének biztosítása a bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban közérdek, a bizonyítás pedig ezt a célt szolgálja. Emellett az alpereseknek jogos magánérdeke is fűződött ahhoz, hogy a feljelentésükben leírt, szabálysértést megvalósító felperesi magatartást igazolni tudják, mivel az akadályozta őket ingatlanuk zavartalan használatában és tarthattak a felperesi cselekmények ismétlődésétől is. A közérdek és az alperesi jogos magánérdek védelméhez képest a perbeli felvétel készítése és annak kizárólag a hatóság előtti eljárásban bizonyítékként történt felhasználása nem okozott aránytalan sérelmet a felpereseknek, az nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeibe, tehát nem visszaélésszerű, így nem jogsértő. Arra nézve adat nem merült fel a perben, hogy a szabálysértési eljáráson túl más módon is felhasználásra kerültek a felvételek. A jogsértés megállapíthatóságának hiányában az I. r. felperes által követelt egyéb jogkövetkezmények alkalmazhatósága is kizárt.

Álláspontja szerint a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az I.r. felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy az alperesek állításával szemben a felvételeket tartalmazó adathordozó megsemmisült.

A III-IV.r. alperesek terhére a jogsértés, még az I-II.r. alperesekkel szemben érvényesített igény megalapozottsága esetén sem lenne megállapítható.

A II.r. felperesnek a jóhírnévhez fűződő jogának megsértésén túl a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi joga megsértésére alapítottan előadott igény tekintetében megállapította, hogy az új keresetnek minősül, amelynek előterjesztésére a Pp. 247. § (1) bekezdése alapján nincsen mód. A II.r. felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi joga megállapítására irányuló kereset alaptalan volt a másodfokú bíróság megítélése szerint, az ugyanis, hogy a szabálysértési eljárásban hatóságok előtt tanúként kellett megjelennie, nem alkalmas ennek megállapítására.