A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40048/2017/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 466. §] Bírók: Felker László, Kurucz Zsuzsánna, Levek Istvánné

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.048/2017/6-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Budaházi Ügyvédi Iroda (....; ügyintéző: dr. Budaházi János ügyvéd) által képviselt felperes neve (...) felperesnek, a Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (....; ügyintéző: dr. Mischinger Ádám ügyvéd) által képviselt ... (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2016. november 29. napján kelt 7.G.40.918/2015/15. számú ítélete ellen az alperes részéről 16. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, az elidegenítési és terhelési tilalom törlése, valamint a gépjármű törzskönyvének a kiadása iránti kereseti kérelmet elutasítja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 48.000 (Negyvennyolcezer) forint, továbbá 30.000 (Harmincezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság 2016. november 29. napján kelt 7.G.40.918/2015/15. számú ítéletével megállapította, hogy a felek között 2008. április 5-én létrejött kölcsönszerződés V. pontja, valamint az alperes 2007. augusztus 1. napjától hatályos Általános Szerződési Feltételeinek (a továbbiakban: ÁSZF) XIII.100. pontja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos alávetésére irányuló kikötése körében, a XI.71. pontja és a 2008. április 5-i vételi jog alapítására vonatkozó szerződés érvénytelen, a XI.71. pont 2016. november 29. napjától kezdődően nem jelent kötelezettséget a felperesre; megkereste a ... Hivatalát, hogy a gépjármű nyilvántartásukból az ... forgalmi rendszámú gépjárműre bejegyzett vételi jogot, elidegenítési és terhelési tilalmat törölje; az alperest ugyanezen forgalmi rendszámú gépjármű törzskönyvének 15 napon belüli átadására kötelezte a felperes részére; ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 101.600 forint perköltséget, továbbá az alperest 36.000 forint, a felperest 138.000 forint illeték Magyar Állam részére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására történő megfizetésére kötelezte. A vételi jog érvénytelenségének a megállapítására, az elidegenítési és terhelési tilalom törlésére, valamint a törzskönyv kiadására irányuló kereseti kérelemnek történő helytadásról az elsőfokú bíróság az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. § (2) bekezdése, 374. § (2) bekezdése, 375. § (4) bekezdése, valamint a 326/2011. (XII. 21.) Korm. rendelet 84. § (3) bekezdése alkalmazásával döntött. Megállapította, hogy a kölcsönszerződés VII. pontjában a vételi jog kikötésére a Ptk. 374. §-ának megfelelően került sor, ugyanakkor az ÁSZF XI.71. pontjában abban is megállapodott a hitelező és az adós, hogy amennyiben a kölcsönszerződés lejárata az öt évet meghaladja, külön okiratban egy másik vételi jogot alapítanak. Erre a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg, a 2008. április 5-én kelt vételi jogra vonatkozó szerződéssel került sor azzal, hogy a vételi jogról szóló megállapodás a kölcsönszerződés futamidejének ötödik évének elteltét követő első naptári napon lép hatályba és öt évig hatályos. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a 2008. április 5-i szerződés kifejezetten a Ptk. 374. § (2) bekezdésében rögzített, a vételi jog kikötését legfeljebb öt évre engedő jogszabályi rendelkezés megkerülésére irányul, mert bár a kölcsönszerződésben és a külön okiratba foglalt vételi jogot alapító szerződésben is öt éves határidő került rögzítésre, a két megállapodás együttesen azt eredményezi, hogy a vételi jog ténylegesen legalább tíz évig fennáll. Figyelemmel arra, hogy az ÁSZF XI.71. pontja alapján alperes kikényszerítheti a vételi jog további öt évre szóló engedését, a kikötés a Ptk. 374. § (2) bekezdése és 375. § (4) bekezdése megkerülésére irányul, a rendelkezés a fogyasztó hátrányára az alperes számára indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít, így a fogyasztói szerződés részét képező egyedileg meg nem tárgyalt általános szerződési feltétel a Ptk. 209/A. § (2) bekezdésébe és a Ptk. 374. § (2) bekezdésébe ütközés miatt semmis. A fentiekkel azonos okból a felek közötti 2008. április 5-én létrejött vételi jogot alapító szerződés is érvénytelen, annak rendelkezései a felekre nézve kötelezettséget nem jelentenek, a vételi jog a gépjármű megvásárlásától számított öt év elteltével, azaz 2013. április 5. napjával megszűnt. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az ÁSZF I.3. pontja értelmében a vételi jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom alapítására is sor került, mely a vételi jog gyakorlásának biztosítéka, nem tekinthető a szerződés teljesítését biztosító önálló biztosítéki rendelkezésnek. Tekintve, hogy az ÁSZF XI.71. pontja, valamint a vételi jogot alapító szerződés érvénytelen, így az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom járulékos rendelkezésként érvénytelen, ebből következően az elidegenítési és terhelési tilalom gépjármű törzskönyvéből történő törlésének van helye, mert annak fenntartása a szerződés megkötésétől számított öt év elteltével jogsértő. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság rendelkezett az elidegenítési és terhelési tilalom törzskönyvből történő törlése iránt, továbbá akként döntött, mivel a gépjármű tulajdonjogára alapított korlátozást a fentiekből következően nem tartalmaz a gépjármű törzskönyve, azt a gépjármű tulajdonosának ki kell adni a 326/2011. (XII. 21.) Korm. rendelet 84. § (3) bekezdése értelmében.

Az ítélet ellen alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a részbeni megváltoztatását, a gépjármű törzskönyve kiadása, valamint a gépjárművet terhelő elidegenítési és terhelési tilalom nyilvántartásból történő törlése iránti kereset elutasítását, másodlagosan e körben a hatályon kívül helyezését, újabb tárgyalás és újabb határozathozatal elrendelését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen vont le következtetést az elidegenítési és terhelési tilalom törlésének, valamint a törzskönyv kiadásának a szükségességére vonatkozóan. Az elidegenítési és terhelési tilalom körében figyelmen kívül hagyta az ÁSZF IV.23. pontjában foglaltakat, mely szerint az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettsége maradéktalan teljesítéséig a gépjárművet nem idegeníti el és nem terheli meg a hitelező előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül. Ebből következően a felperes a kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettsége maradéktalan teljesítéséig biztosítékként vállalta, hogy a gépjárművet nem idegeníti el és nem terheli meg, ezen kötelezettség a vételi jogtól függetlenül is fennáll és terheli a perbeli gépjárművet. A 2014. évi XL. törvény szerinti felülvizsgált elszámolást tartalmazó értesítő levél is igazolja, hogy alperes felé fennálló fizetési kötelezettségeit felperes maradéktalanul nem teljesítette, a marasztalás iránti kereset is elutasításra került. Az elsőfokú bíróság tévesen nem értékelte az ÁSZF I.3. pontjában foglaltakat sem, mely szerint az adós tudomásul vette, hogy a kölcsönszerződés elsődleges fedezete a gépjármű, ezért hozzájárult ahhoz, hogy a hitelező a gépjárműre az adós tulajdonszerzésének időpontjával vételi jogot, annak biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat alapítson, valamint nem szerződésszerű teljesítés esetén elvonja az adós birtokláshoz, használathoz, hasznosításhoz való jogát, továbbá a törzskönyvet a teljes futamidő során letéti őrzésben tartsa és az ÁSZF-ben foglaltak szerint felhasználja. Alperes véleménye szerint ezen rendelkezésből az következik, hogy a kölcsön elsődleges fedezetét a gépjármű képezte és azt biztosítandó elidegenítési és terhelési tilalmat alapítottak, mely a vételi jogtól függetlenül fennállt, a kettős biztosítéki cél ugyanis jogszabályilag nem kizárt. Minderre tekintettel az elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránti kereset elutasításának lett volna helye.