BH 2007.8.257 I. Az infláció akkor ad alapot a gyermektartásdíj felemelésére, ha a gyermek indokolt szükségleteinek emelkedésével párosul és a felemelt összeg megfizetése a kötelezett szülőre nézve - átlagot meghaladó vagyoni-jövedelmi viszonyai folytán - lényeges többlet-terhet nem jelent [Csjt. 69. §].

II. Nem tarthat igényt házastársi tartásdíjra az a volt házastárs, akitől - koránál, egészségi állapotánál fogva - elvárható, hogy a saját tartását biztosító kereső tevékenységet folytasson [Csjt. 21. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a B. Bíróság a 2002. január 8-án kelt részítéletével a felek házasságát felbontotta, a házasságukból 1992. április 13-án született Z. utónevű gyermeket a jelen per felperesénél helyezte el, és kötelezte a jelen per alperesét, hogy a gyermek tartására 2001. január 1. napjától kezdődően fizessen meg a jelen per felperesének havi 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, egyidejűleg kötelezte ugyanezen időponttól kezdődően havi 30 000 forint határozott összegű házastársi tartásdíj teljesítésére. Az ítéleti tényállás szerint a felek között a házastársi életközösség 2000 májusában végleg megszűnt, amikor a jelen per alperese elköltözött a felperes különvagyonát képező (édesanyja haszonélvezeti jogával terhelt) ingatlanból, és új kapcsolatot alakított ki. A jelen per felperese 1998-ig édesanyja üzletében dolgozott kisegítő családtagként részmunkaidőben, tartását ezt követően együttélő házastársa biztosította, aki 1998. január 1-jétől kezdődően egyéni ügyvédként dolgozik. Irodájába az eltartott házastárs be volt jelentve, foglalkoztatását azonban az életközösség megszakadáskori időben, 2000. április 30-ától megszüntette. A jelen per felperese a per tartama alatt munkabér jellegű jövedelemmel nem rendelkezett, azonban a Munkaügyi Központ szervezésében számítástechnikai továbbképzésben vett részt. Saját háztartásában nevelte továbbtanuló, előző kapcsolatából született E. utónevű nagykorú gyermekét, akinek tartásához a gyermek édesapja hozzájárult. A másodfokú bíróság a 2003. június 18-án kelt részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta akként, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tartásdíj összegét 2003. július 1. napjától kezdődően 65 000 forintra felemelte, a jelen per felperesének a házastársi tartásdíj iránti viszontkeresetét pedig elutasította. Ez utóbbi rendelkezést azzal indokolta, hogy a házastársi tartásdíjat igénylő házastárs a nyugdíjkorhatárt meg sem közelítő életkorban van, komolyabb megbetegedése, ami a munkavégzésben akadályozná, a rendelkezésre álló adatok alapján nincs. Érettségivel és középfokú kereskedelmi szakképesítéssel rendelkezik, és ez legalábbis arra mindenképpen alkalmassá tenné például, hogy eladóként munkát vállaljon, amilyen munkát korábban az édesanyja üzletében is végzett, és ehhez nincs szükség idegennyelv-tudásra, vagy sikeres számítógépes továbbképzésen való részvételre. A tartásra való jogosultság betegség okából való fennállására pedig a orvosszakértői vélemény nem állt rendelkezésre, mert a tartásra jogot alapító fél a szakértői vizsgálatnak nem vetette alá magát. A gyermektartásdíj felemelése körében - a felek jövedelmi, anyagi viszonyai és a gyermek szükségletei értékelésével - emelt összegű 65 000 forint tartásdíjat állapított meg, figyelembe véve, hogy a gyermeket gondozó szülő munkavégzés esetén sem rendelkezne olyan jövedelemmel, amelyből a gyermek tartásához pénzzel hozzá tudna járulni, ezért a gyermek tartásának terhe teljes egészében a különélő szülőt terheli.

Az alperes tartásdíj fizetési kötelezettsége megállapítása óta a felperes személyi, vagyoni viszonyai lényegében nem változtak meg, tartását jelenleg is édesanyja biztosítja, mivel kereső tevékenységet nem folytat, regisztrált munkanélküli, munkaviszonyt nem létesített. Az alperesnek időközben megszakadt a kapcsolata a felek közös gyermekével, és több mint egy éven keresztül nem is találkoztak. Az alperes változatlanul jó anyagi körülmények között él, saját tulajdonú irodát tart fenn. Újabb házasságot kötött, amelyből 2004. szeptember 22-én M. B. utónevű gyermeke született.

A peradatok szerint kedvező anyagi körülményei lehetővé tették új ingatlan vásárlását, ahova már családjával beköltözött. Az alperes jövedelme az APEH-igazolás szerint (353-09/A lapon): 2003. évi adóalapba beszámított bevétele 16 784 299 Ft, bevétele a csökkentő tételek és kedvezmények levonása után: 9 557 637 Ft, 2003. évben felmerült összes költség 9 557 637 Ft, adózás utáni vállalkozói jövedelme: 7 226 662 Ft, (353-09/8) adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkentő beruházási költség címén levont összeg 9 490 512 Ft.

A felperes keresetében az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének havi 150 000 forint összegre történő felemelését, valamint a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettségének havi 100 000 forintban történő megállapítását kérte 2004. január 1. napjától kezdődő hatállyal. A per során keresetét módosította, és a tartásdíj iránti igényét visszamenőleg első ízben 2001. január 1-jétől kezdődően, majd ismét módosítva 2000. május 1-jétől kezdődően kérte megállapítani, amelyet azzal indokolt, hogy a tartásdíj megállapításakor nem volt ismert az alperes tényleges jövedelmi-vagyoni helyzete, mivel csak perindításkor jutott tudomására az alperes jelentős vagyongyarapodása.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperesnek az 1992. április 13-án született Z. L. utónevű gyermeke vonatkozásában fennálló, a B. Bíróság részítéletével megállapított gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét 2005. január 1. napjától kezdődően havi 75 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjra felemelte, és megállapította, hogy a tartásdíj felemelése folytán az alperesnek 2005. január 1. napjától 2005. szeptember 30-áig terjedő időre 90 000 forint gyermektartásdíj hátraléka halmozódott fel, amelyet az alperes 60 nap alatt köteles a felperesnek megfizetni, míg a folyó tartásdíj minden hó 15. napjáig előre esedékes, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 60 nap alatt fizessen meg az alperesnek 150 000 forint + 25% áfa (37 500 forint) részperköltséget és megállapította, hogy a folyó gyermektartásdíj vonatkozásában az ítélet előzetesen végrehajtandó.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.

A felperes fellebbezése az ítélet megváltoztatására irányult. Fellebbezésében a jövőre nézve havi 150 000 forintra, 2001. január 1-jére visszamenőleg pedig havi 100 000 forintra kérte felemelni az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége mértékét, míg házastársi tartásdíjként 2000. május 6-ától kezdve havi 100 000 forint megállapítását igényelte. Mindkét jogcímen a lejárt tartásdíjhátralék egyösszegű megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Sérelmezte az alperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegét is, annak csökkentését kérte.

Az alperes fellebbezése az ítélet részbeni megváltoztatására, a felperesi kereset teljes elutasítására irányult.