A Fővárosi Ítélőtábla Bf.297/2015/36. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 99. §, 304. §, 332. §, 351. §, 352. §, 381. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év október hó 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A különösen nagy értékre elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 28.B.889/2014/51. számú ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

A vádlottak terhére kifosztás bűntetteként értékelt cselekményt társtettesként elkövetett lopás bűntetteként (1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés (2) bekezdés c/ pont (4) bekezdés b/1. pont) minősíti.

A 6 rendbeli társtetteként elkövetett visszaélés okirattal vétsége (1978. évi IV. törvény 277. § (1) bekezdés) és a 2 rendbeli társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége (1978. évi IV. törvény 313/C. § (7) bekezdés a/ pont) miatt indult büntetőeljárást mindkét vádlottal szemben megszünteti.

Az I. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A II. rendű vádlott fegyházbüntetésébe beszámítja a 2015. év augusztus hó 27. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

A másodfokú eljárás során felmerült 33.950,- (harmincháromezer-kilencszázötven) forint bűnügyi költséget a II. r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2015. év augusztus hó 27. napján kihirdetett ítéletével

az I. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében /1978. évi IV. törvény 322. § (1) bekezdés c./ pont/, társtettesként elkövetett rablás bűntettében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b./ pont) és lopás bűntettében (1978. évi IV. törvény 316. § (1), (2) bekezdés, c./, d./ pont, (5) bekezdés b./ pont) állapította meg. Ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ellene 6 rendbeli társtettesként elkövetett visszaélés okirattal vétsége /1978. évi IV. törvény 277. § (1) bekezdés/ és a 2 rendbeli társtettesként elkövetett készpénz helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége /1978. évi IV. törvény 313/C. § (7) bekezdés a./ pont/ miatt emelt vád alól felmentette.

A II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében /1978. évi IV. törvény 322. § (1) bekezdés c./ pont/, társtettesként elkövetett rablás bűntettében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b./ pont) állapította meg. Ezért a II. r. vádlottat halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt 7 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ellene 6 rendbeli társtettesként elkövetett visszaélés okirattal vétsége /1978. évi IV. törvény 277. § (1) bekezdés/ és a 2 rendbeli társtettesként elkövetett készpénz helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége /1978. évi IV. törvény 313/C. § (7) bekezdés a./ pont/ miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett az előzetes fogvatartásában töltöt idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről, továbbá kötelezte vádlottakat a polgári jogi igény címén megítélt pénzösszegek megfizetésére.

A kihirdetett ítélettel szemben az ügyész mindkét vádlott terhére a fő- és mellékbüntetés súlyosításáért, valamint a felmentő rendelkezések vonatkozásában bűnösség megállapításáért, míg az I. r. vádlott és védője téves minősítés, a II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.970/2015/1-II. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, részletes és logikus indokát adta annak, hogy mely bizonyítékokat és miért fogadott el, melyiket és miért nem tartotta elfogadhatónak. Megindokolta, hogy a tényállást az I. r. vádlott részbeni, a II. r. vádlott teljes tagadásával szemben miért a cellainformációkból szerzett adatokra, tanúvallomásokra és szakértői véleményekre alapította. A felmentést célzó fellebbezések valójában a bizonyítékok mérlegelését támadják, amely a másodfokú eljárásban nem vezethet eredményre. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekmények jogi minősítése a vagyon elleni bűncselekmények körében törvényes. Figyelemmel arra, hogy egyre jelentősebb azoknak a vagyon elleni bűncselekményeknek a száma, amelyeket állapotuknál vagy helyzetüknél fogva védekezésre képtelen személyek sérelmére követnek el, ezért 2009. év augusztus hó 9. napján hatályba lépett az 1978. évi IV. törvény módosítása, amely e személyek fokozott védelme érdekében a kifosztás törvényi tényállásába beiktatta, elkövetési magatartásként a védekezésre képtelen személytől való elvételt.

A bűncselekmény elkövetése idején a lakások lakói aludtak, így állapotuknál fogva nem voltak képesek értékeik védelmére, ezért ez a bűncselekmény a vádlottak terhére megállapítható. /BH. 2014/325/

A másik lakásban lakó súlyosan beteg, legyengült állapotban lévő, alvó sértett esetében már a legkisebb mértékű erőszak, így az ágyról való lerántás is alkalmas lett volna a lenyűgöző hatás eléréséhez, ezen túlmenően a fotel rádöntése a fejére már a tényállás megvalósulásához szükséges mértékű erőszakot meghaladó erőszakot valósít meg.

Ellenben a közokirattal visszaélés vétsége és a készpénz helyettesítő eszközzel visszaélés vétsége vonatkozásában téves az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezése. Az 1/2009. BJE szerint a lopás elkövetőjének a szándéka, bár elsődlegesen pénzszerzésre irányul, nem vitatható, hogy ezekben az esetekben a közokirat megszerzése eshetőleges szándékkal is elkövethető, miután a táska a közokiratok szokásos és köztudott tárolási helye, az értékek megszerzésére törekvő elkövető tudata átfogja ennek a lehetőségét is. A közokirattal visszaélés egyik elkövetési magatartásának "a megszerzésnek" a fogalma azonban nem azonosítható a lopás elkövetési magatartásának megfelelő "elvétel" fogalmával. Az elvétel fogalmilag megfelel a dolog akár pillanatnyi birtokba vételének is, míg a megszerzés ennél tartósabb, a tényleges uralmat és rendelkezési lehetőséget is magába rejtő birtoklást jelent. Az elvétel tehát még nem megszerzés, ahhoz az is szükséges, hogy az eshetőleges szándékkal elvett közokiratot az elkövető viszonylag tartósan birtokolja. Az eshetőleges szándék csak akkor nem állapítható meg, ha az elkövető a közokirat birtoklásával rövid időn belül, a sértetthez történő visszajutást lehetővé tevő módon felhagy, mert ebben az esetben nem vonható megnyugtató következtetés arra, hogy a megszerzés hosszabb ideig tartó, a rendelkezési lehetőséget is magába foglaló birtokba vétel volt.