A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31100/2022/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 180. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

Kár bizonyítása hiányában nincs lehetőség az ügyvezetővel szemben kárigény érvényesítésére sem munkajogi, sem polgári jogi alapon.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék M.70147/2021/16., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31100/2022/7.*, Kúria Mfv.10134/2022/4. (BH 2023.4.105)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.100/2022/7.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szabó-Strausz Ügyvédi Iroda (Cím7, ügyintéző: dr. Szabó-Strausz Dávid ügyvéd) által képviselt Felperes1 cím2) felperesnek - a dr. Varga M. Péter Ügyvédi Iroda (cím9, ügyintéző: dr. Varga M. Péter ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen kártérítés megfizetése tárgyában indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 22.M.70.147/2021/16. számú ítéletével szemben a felperes által 17. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 (hatvanezer) forint + Áfa másodfokú perköltséget, továbbá külön felhívásra 441.380 (négyszáznegyvenegyezer-háromszáznyolcvan) fellebbezési illetéket az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete és az általa megállapított tényállás

[1] A Budapest Környéki Törvényszék a 2022. január 20. napján meghozott 22.M.70.147/2021/16. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét, melyben 15.134 euró és a késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest munkaviszonnyal összefüggésben ügyvezetőként, a munkáltatónak okozott kártérítés címén.

[2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes törvényes képviselő1val együtt 2017. május 25-e és 2018. szeptember 12-e között látta el a felperes ügyvezetői feladatait, önálló képviseleti jogosultsággal. törvényes képviselő1 ügyvezetőnek szándékában állt a cég profiljának bővítése, melyhez szükséges volt egy szivattyúként funkcionáló, nyergesvontatóhoz kapcsolt félpótkocsi beszerzésére. törvényes képviselő1 egy internetes hirdetésen talált ilyen felszerelést és utasítása alapján személy és tanú1 felperesi munkavállalók 2018. április 26-án helység1ba utaztak a hirdetést feladó cég-hoz a jármű megtekintése, kipróbálása, megvizsgálása céljából. Az eseményről videófelvételt is készítettek.

[3] A megtekintést követően törvényes képviselő1 ügyvezetőnek szándékában állt a jármű megvásárlása. Az eladó egy német cég volt, ezért az alperest kérte fel német nyelvtudására tekintettel a gép beszerzésével kapcsolatos ügylet lebonyolítására.

[4] Az alperes telefonon vette fel a kapcsolatot az eladóval és közölte a felperes vételi szándékát. Többfordulós alkufolyamat eredményeképpen a tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy a felperes 40.000 euró vételárért vásárolja meg a járművet, amelyet oly módon fizet ki, hogy az adásvételi szerződésben 25.000 eurót rögzítenek a felek vételárként, ami átutalással kerül kifizetésre, a fennmaradó 15.000 euró összeg pedig készpénzben lesz kiegyenlítve.

[5] Ezután 2018. május 15-én jött létre az írásbeli adásvételi szerződés a felperes mint vevő és a cég mint előadó között. Az adásvétel tárgya egy márka gyártmányú haszonjármű volt, amely vételáraként 25.000 eurót tüntettek fel a szerződésben azzal, hogy a kifizetésre a felperes részéről 2018. május 18-án banki átutalással került sor. Ezt követően törvényes képviselő1 ügyvezető felkérte tanú2 nemzetközi árufuvarozással foglalkozó vállalkozót, hogy a tehergépjárművet szállítsa helység2ra. A vállalkozó fuvarajánlatát átadta az alperesnek.

[6] Az alperes 2018. május 24-én felvett a felperesi társaság Bank-nél vezetett bankszámlájáról 15.000 euró készpénzt. Ezt az összeget az számla1. számú bevételi pénztárbizonylat szerint aznap befizette a felperes házipénztárába, majd a házipénztárból ezt az összeget és ezen felül további 500 eurót vett ki. Mindezt útlevéllel borítékba tette és átadta tanú1 felperesi munkavállalónak abból a célból, hogy azt vigye el helység3re és adja át tanú2nak.

[7] tanú2 2018. május 28-án vette át a borítékba tett pénzösszegeket és dokumentumokat tanú1tól és azzal helység1ba utazott a megadott címre, ahol már várták. tanú2 átadta a pénzt a német eladó képviselőjének, majd együtt mentek az okmányirodába a jármű kiviteli rendszámának elintézése céljából. A megvásárolt járművel tanú2 2018. május 31-én érkezett vissza helység2ra, aki a számára rendelkezésre bocsátott 500 euró költőpénzből 134 eurót költött el, így 366 eurót visszaadott az alperesnek.

[8] Amikor személy1 felperesi munkavállaló jelezte, hogy a házipénztárban hiány van - 15.000 euró hiányzik -, az alperes utólag, 2018. június 7-én kiállított egy kiadási pénztárbizonylatot összesen 15.134 euróról, "bejövő számlakiegyenlítés adásvételi szerződés alapján" hivatkozással. Kedvezményezettként személy3, az eladó cég képviselője lett feltüntetve.

[9] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:21. § (2) bekezdése, 3:24. § (1) bekezdése, 6:142. §, 6:519. §-a, továbbá a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 80. § (1) bekezdése, 179. §- a, a 180. § (1) bekezdése, továbbá a 209. § (5) bekezdése alapján.

[10] Az elsőfokú bíróság tanú2 és tanú1 tanúvallomása, továbbá tanú2 és az alperes között 2018. május 28-31. között zajlott SMS-váltások, illetve a felperes által becsatolt pénztárbizonylatok alapján azt állapította meg, hogy a felperesi társaság és a német cég1 40.000 forint euró vételárban állapodott meg a félpótkocsi adásvétele kapcsán. A megállapodás arra terjedt ki, hogy 25.000 eurót tüntetnek fel az adásvételi szerződésben, amely összeg átutalással került kifizetésre. A megállapodás szerint a fennmaradó 15.000 eurót pedig készpénzben kellett megfizetnie a felperesnek.

[11] Az elsőfokú bíróság tanú1 vallomása alapján megállapította, hogy a tanú az alperes kérésére elvitt és átadott egy borítékot helység3en tanú2 részére. A tanúnak tudomása volt arról, hogy a boríték tartalma a felperesi gépbeszerzéssel kapcsolatos, tudott arról is, hogy emiatt a gép miatt jártak egy hónappal korábban törvényes képviselő1 kérésére Jaczkó Benjaminnal helység1ban a jármű megtekintése céljából. Az elsőfokú bíróság relevánsnak találta tanú2 tanúvallomását is. Az alapján, az SMS-üzenetek tartalmára is figyelemmel megállapítható volt, az alperes arról tájékoztatta a tanút, hogy a borítékban 500 euró van a gépjármű forgalomba helyezési költségeire, a másik borítékban pedig 15.000 euró, amit a német eladónak kellett átadni a hazaszállítandó pótkocsi vételáraként.